Pásztor István építész: indokolt lenne több épület műemléki védelme
Mi fér bele egy sétába, főleg, ha meg szeretnénk ismerni Kolozsvárnak egy adott korszak és stílus jellemezte arculatát az építészetben? Nagyon kevés, ellenben arra jó alkalom, hogy a következőkben már tudatosabban és figyelmesebben járjunk a városban, hiszen lesz fogalmunk arról, miért szép egy egyszerűnek tűnő épület, mit lehet megcsodálni egy modern(ista) lakóházban.
Pásztor István építészt – aki a Kolozsvári Magyar Napok alatt tartott vezetett sétát, amelyen az érdeklődők megismerkedhettek Kolozsvár modern építészetével – kérdeztük, mi jellemzi a modernista építészetet, Kolozsváron kik és hol építkeztek ebben a stílusban, számára melyek a legjellegzetesebb vagy legértékesebb ilyen épületek, és ma követik-e ezt az irányzatot. A szakember fontosnak tartja, hogy ismerjük a tervezőket és építtetőket, hiszen az épületek által tudjuk az emléküket is megőrizni.
– Hajlamosak vagyunk elsősorban azokat az építészeti munkákat megcsodálni, egyáltalán észrevenni, amelyeket számos és szép, érdekes és változatos díszítőelem jellemez, amelyeket gazdag egyedi ornamentikájuk emel ki a többi épület közül. Kolozsvár modern illetve modernista épületeire kevésbé figyelünk fel, holott ezekre is jellemzőek érdekes építészeti megoldások. Legelőször azonban ismernünk kellene, egyáltalán mit jelent a modernizmus, mint művészeti irányzat az építészetben? Kolozsváron mikor jelent meg, és beszélhetünk-e helyi sajátosságairól?
– A modernista építészet lényege, hogy az épületek a számos, szép, érdekes, változatos díszítőelem alkalmazása nélkül legyenek „szépek”, vagy inkább „jók”. Absztrakt módon, mint a modernista képzőművészetben. A modernista épület tömege minél egyszerűbb mértani test (általában téglatestek) vagy ezek kombinációja – inkább dinamikusan, a klasszikus építészethez képest aszimmetrikus módon. Az épülettömegeken ideális esetben csak a nyílások (ablakok, ajtók) jó méretarányai és egymáshoz való viszonyuk alakítja ki a szemnek kellemes vagy érdekes látványt. A nyílások szerepe azonban már nem elsősorban a homlokzat lehetőleg egyforma ritmussal való tagolása, hanem a belső funkcióknak a spontán homlokzatra vetülése, kapcsolat a belső és a külső között (napfény, látvány, tájékoztatás az épület belső működéséről).
Nyilván egy avantgárd, vagyis újító jellegű művészeti irányzat, miután a 19. század végén az eklektikus, nemzeti dekoratív, vagy akár a szecessziós stílus „csak” a homlokzati díszítő elemeket kombinálgatta, esetleg újította. Lényegi változás nélkül az építészet lemaradni látszott a korszellem változását jobban kifejező festészet, szobrászat, esetleg irodalom mögött. Sőt, a 20. század elején már a mozgóképes vetítések is megjelentek. Másrészt az építőipar már a 19. század közepétől egyre gyakrabban használta az acélt, a 20. század elejétől pedig a vasbetont. Ezek szerkezettani logikája eleve más, mint az évezredeken át használt tégla-, kőfalazás vagy faszerkezet. És lehetővé teszik a nagy nyílásokat, nem keskeny és magas, hanem négyzetes arányú vagy vízszintes ablaksávokat, sőt, az épület-sarkok kivágását és az „ésszerű” lapos betonfödémes tetőt, amit bitumenes (szurok) membránokkal lehetett szigetelni.
Látszólagos „sivársága” ellenére tehát a jó modernista épület tömegében arányos, a „lyukak” ritmusa nyugodtabb vagy dinamikusabb módon, de kifejező, amit nyilván sokkal nehezebb elérni a sokkal kevesebb elemmel és eszközzel. Tehát esztétikai és etikai szempontból is értékelhető, elemezhető külön stílus. A modernista építészet egyik első, világszinten irányadó műalkotása a dessaui Bauhaus iskola központi épületegyüttese, amely 1925-26-ban épült meg. Ekkor már elkezdődött az első romániai modernista épület, a bukaresti Reich-villa építése is (Marcel Iancu terve alapján), 1929-ben pedig, a budapesti Mihály utcai modernista lakóépülettel (tervezők: Molnár Farkas, Ligeti Pál) egy időben épült a legelső kolozsvári és erdélyi modernista épület, a Sodronyipar Rt. kolozsvári, lapos tetős irodaépülete, ezután pedig a Diamant család 1930-ban átadott villája. Mindkét épületet a művészet- és építészettörténetben világhírű Josef Hoffmann bécsi irodája tervezte.
A teljesen letisztult modernista ideált viszonylag kevés épület éri el, inkább a nagy mesterek úttörő alkotásai. Ezek között is, Josef Hoffmann és más osztrák építészek például „indokolatlan” vakolat-díszeket, egyszerűsített keretezéseket mentenek át az előző korokból, a nyílászárók, ajtók, kapuk négyzetes osztásúak, a lábazat kővel burkolt, a tető lehet ferde is, „rejtett” eresszel, vagy hangsúlyos vízszintes elemként konzolba lóg ki. De ilyen esetben is lényegükben, tömeg- és térszerkezetükben, funkcionális szerkezetükben és a döntő stíluselemeik szempontjából modernista épületek maradnak. Ez a „tisztátlan”, de emiatt is értékes stílus a kolozsvári modernizmus legfontosabb ihletforrása. Egy épületnek a stílus szempontjából való kiértékelése érték-elemek mentén történik, de fontos az épület egyedi jellege, és a legfontosabb a „története”. A kolozsvári modernizmus műveinek nagy része közép-európai: a legtöbb helyi építész a Budapesti Műszaki Egyetemen tanult (a bukaresti építészek a merészebb, párizsi modernizmussal „fűszerezték” terveiket), erős bécsi gazdasági és szellemi kötődésekkel rendelkeztek, de a Brnói Műszaki Egyetem irányába is nyitottak, ismertek a budapesti Tér és forma körével, vagy a bukaresti Simetriával és Contimporanullal a kapcsolatok, továbbá az itt kiadott Korunkban jelent meg először magyarul Bauhausról cikk – mégpedig Moholy-Nagy László cikkei.
– Az irányzat kezdeteinél maradva: kik voltak a képviselői, kik terveztek ebben a stílusban épületeket? Kolozsváron hol kezdtek így építkezni, a városban hány, erre a stílusra jellemző épületről beszélhetünk? Érdekes lehet az is, hogy miből építkeztek, és volt-e sajátos anyag, amit kedveltek.
– Kolozsváron korán megépült néhány korabeli, nemzetközi szinten híres modernista építész terve. Két épületet Diamant Izsó gyáriparos, műgyűjtő rendelésére Josef Hoffmann professzor tervezett. Hoffmann kollégája, Oswald Haerdtl jegyezte a Slachta Margit vezette Szociális Testvérek Társasága Grigorescu (Donáth) utca 35. szám alatti iskolaépületének (nővérképzőnek) a tervét. Hoffmann és Haerdtl voltak Lázár Elzy, tordai származású építész tanárai a Bécsi Iparművészeti Főiskolán, aki Gio Ponti milánói irodájában tervezte meg az 1938-ban befejezett Tătaru-villát a Rosetti utca tetején. A budapesti Kozma Lajos építésznek is van „háza” Kolozsváron, a Botanikus kert melletti tömbház a Majális utca 40. szám alatt. De a nagy román modernista építészeket is meg kell említeni: Horia Creangă, Georges Cristinel, Duiliu Marcu, stb. illetve az épületeket, például az Egészségügyi Biztosító épülete a Constanța (volt Eötvös) utcában, az egykori tőzsdepalota (Tisztek Háza az Avram Iancu/Bocskai téren), a villamosművek épülete (a Gh. Sincai utca sarkán)... A Kós Károly által tervezett Műcsarnok is modernista a Sétatéri parkban.
A kolozsvári modernizmus jelensége azonban egyáltalán nem áll meg az említett pár remekműnél, mert körülbelül 240 épületről van szó, az 1922 és 1943 között építkezésre engedélyezett épületek mintegy 10 százaléka épült modernista stílusban – 10 év alatt, a ‘30-as években. A külföldi mesterek pedig ritka kivételek, a kolozsvári modernista épületek döntő részét helyi megrendelők által megbízott helyi építészek tervezték: Deák Ferenc, Strasser Elemér, Öhlbaum Áron, Heves Vilmos, Hertz Adalbert, Reich Jenő, Moll Elemér, Ivașcu I. I., Devecseri Emil és fia, László, a Péter-Pál villa tervezője, Negruțiu F. Ioan. Itt kezdte pályafutását Stössel Hugo és Bábolnai József (Joseph J. Babolnay) is, akik külföldön futottak be nagy karriert.
Legnagyobb számban a középkori városfal körüli, 19. század végétől kiépülő és sűrűsödő utcákba ékelődtek be, elsősorban a Hídelve és Külmagyar utca környékére, de a város központi mellékutcáinak foghíjait is gyakran foglalják el modernista épületek. Emellett a román nemzeti stílus(ok) és a (többnyire magyaros) szecesszió versengése közötti semleges álláspontot képezik a Zrínyi- és Attila úti, illetve a Fürdő utcai villanegyedek reprezentációjában.
Milyen építők fordultak az avantgárd stílus felé? Nyilván, a legtöbb kolozsvári modernista épület magánbefektetés: többlakásos bérház és családi ház, villa, román, magyar és zsidó nemzetiségű embereké. Ahogy egyik tanulmányomban összefoglaltam, a kedvező romániai gazdasági helyzet is hozzájárult a két világháború között a városban kialakult építési lázhoz, amihez az erdélyi magyar intézményrendszer, elsősorban az egyházak is csatlakoztak, a húszas évek közepétől. Így épült meg, az 1930-as évek végére az Unitárius Egyház két modernista lakóépülete a Brassai Sámuel (Hosszú-Szappany) utca 6. és 15. szám alatt (Deák Ferenc építész terve), továbbá a SORA bevásárlóközpont és lakóépület (Strasser Elemér és Öhlbaum Áron terve), valamint a Református Egyház szintén Deák Ferenc által tervezett modernista lakóépülete a Farkas utca 29. szám alatt. Ezen befektetések a magyarok számára hátrányos román adminisztrációt voltak hivatottak pótolni, elsősorban egyházi iskolákkal, lakásokkal, kollégiumokkal, nyomdákkal, némely esetben kereskedelmi jellegű ingatlanbefektetés-kombinációjával. Hasonlóan folytatódott a város zsidó intézményrendszerének kiépítése is, a Zsidókórház 1931-ben átadott épületével (Strasser Elemér és Öhlbaum Áron tervei alapján), a Lengyel-szanatóriummal, stb.
– Melyik épület a legjellegzetesebb ebből a szempontból, illetve milyen szempontok alapján lehetne felállítani egy esztétikai vagy akár minőségi sorrendet az épületek között?
– A modernista stílus szempontjából leginkább letisztult kolozsvári épületek a George Cristinel-tervezte Roșca-villa (1935-ben fejeződött be a kivitelezése) a Majális utca 68. szám alatt, a Fürdő utca 21. szám alatti Lupaș-villa (1933, Horea Creangă terve), az Egyetemiek Háza a Farkas-utcában (1937, George Cristinel terve), az Egészségügyi Biztosító épülete a Constanța utcában (1937) és a Reich-villa a Majális út 40. szám alatt (1936, a budapesti Kozma Lajos terve). Természetesen van még néhány hasonlóan jellegzetes, főleg középület. De legalább ilyen értékesek, vagy még érdekesebbek és emiatt értékesebbek, a bécsi Hoffmann és Haerdtl tervezte három épület, valamint a Lázár Elzy – Gio Ponti tervezte Tătaru-villa. Ezek különböznek a modernista puritán elvrendszertől: sávozott vakolat és egyéb, visszafogott dekorációik vannak, íves ablaknyílások, ferde tető – mindezek a tervezőik sajátos jegyeit hordozzák, időtlenebb hangulatot árasztanak, de attól még modernista épületek.
Ugyanakkor a visszafogottabb, helyi közízlésnek jobban megfelelő, s így helyi sajátosságokkal kitűnő modernista épületek is pont emiatt értékesek: ezek a vonások számítanak egy értékleltár, elemzés során – ami a műemlékvédelmi besorolások alapja. De hogyan viszonyul ehhez a helyi műemlékvédelem? A romániai Műemlékek Jegyzékében (L.M.I. 2015) sem a Josef Hoffmann irodája, sem a Hoffmann & Haerdtl iroda által tervezett épületek nem szerepelnek, csak a Cristinel-tervezte Roșca-villa, az Egyetemiek Háza és a Lázár Elzy – Gio Ponti tervezte Tătaru-villa. A kolozsvári Általános Településrendezési Terv (P.U.G.) 5. számú „Műemlék-értékű ingatlanok” című mellékletében, 26 korai modernista épület között szerepel a Sodronyipar Rt Szentegyház utca (Iuliu Maniu) 25. szám alatti irodaépülete, a koreográfiai líceum jelenlegi bentlakása. A helyi településrendezési szabályzatokat tartalmazó rajzon ez az épület városképi építészeti szempontból értékes jelölést kapott, a volt Haller Károly, jelenleg Ion Creangă utca 4-6. szám alatti egykori Diamant-villa (és Deutsch/Dévényi Mór egykori háza a 2. szám alatt) pedig a műemlékek jegyzékébe javasolt épületekként szerepelnek.
Ehhez képest a körülbelül 240 kolozsvári modernista épület legalább fele „érdemel” helyi szintű védettséget, körülbelül 50 épület a műemléki jegyzékben kellene, hogy szerepeljen, egy tucat országos jelentőségű besorolással, ezek között a Hoffmann-iroda Diamant Izsó által megrendelt és felépíttetett két épülete, a Haerdtl tervezte Szociális Testvérek Társaságának otthona és a Lázár Elzy által a Ponti-irodában tervezett Tătaru-villa, Kozma Lajos Majális/Republicii út 40. szám alatti emeletes lakóépülete.
A város szövetében helyenként sűrűsödnek a modern stílus alkotásai: a Kisszamos/Argeş utcában, a Republicii/Majális utcában, az Anonymus/Ion Vidu zsákutcában, a Jósika/Iorga utca Tordai út felőli végén, a Petelei/Ciura utcában, a Szentegyház/I. Maniu utcában, a Donát vagy Rákóczi/G-ral Grigorescu utcában, a Szabó Károly/Gutinului utcában, a Szász Domokos/Voltaire utcában, a Kismező/Crişan utca pedig valóságos modernista város érzését kelti. Több épületegyüttes esetében indokolt az utcakép átfogó műemléki védelme.
– Mitől szép és esztétikus, illetve mitől funkcionális a modernista építészet?
– Amint említettem, pontosan a pusztán funkcionális és nem dekorációs törekvések ellenére szép, esztétikus, építészeti és művészettörténeti szempontból értékes egy modernista épület. Hasonlít a megközelítés ahhoz, amikor egy absztrakt és egy barokk figuratív vagy hiperrealista képzőművészeti alkotást hasonlítunk össze. Azon már sok évtizede kevés laikus vitatkozik, hogy a 20. század eleji -izmusok festményei értékesek, hasonlóan a felsorolt kolozsvári házak, villák, nagyobb középületek is értékesek. Sőt, csak nagyon kis túlzással, pár „Picasso” is felépült a városban – amiről a szakemberek is alig tudnak, ráadásul bőven voltak helyi alkotók is. Míg Pozsony, Brno, Zágráb, Vilnius, Gdynia, stb. esetében ezzel az örökséggel komolyan foglalkoznak, Kolozsvár esetében csak mostanában vetül a szakma figyelme erre a területre. De fontos felkelteni a közösség, és főleg a tulajdonosok figyelmet épületeik értékére.
– A modernista épületekben milyen formában valósul meg a kényelem, az otthonosság? A belső tereknek milyen funkciói vannak?
– A modernista építészeti stílus számára az épületek működése fontosabb, mint a külsőségek. A 19. század végére, a társadalmi és ipari fejlődés során már annyi új épületfunkció jelent meg, hogy a terek belső elosztása, kapcsolataik és használatuk került előtérbe. Ezen belül nyilván a lakófunkció is megújult, és a „modern” lakás elsősorban fényes, higiénikus, tágas kellett, hogy legyen, de talán a legfontosabb elv, hogy változatos tevékenységeknek kellett szabad teret biztosítania. Egy tehetős lakásban sem volt már szükség külön helyiségre minden tevékenység, életmódbeli szükséglet, rituálé számára, a szerényebb lakásokban is elkülönült a nappali terek és hálószobák helye, nagy ablakokat terveztek be, megjelent a fürdő. A két világháború közötti időszakban, a középosztály modernista lakásaiban, házaiban is megmaradt a cselédszoba, külön ellátó útvonala, gyakran külön bejárattal, lépcsőházzal, Kolozsváron is. Vagy megjelentek a garázsok, néha a sofőr szobájával.
– A modernizmus a történelem során megjelent-e egységes stílusként a kolozsvári városépítészetben?
– Egységes stílusról nem lehet beszélni, de nagy számban vannak a városban „különféle” modernista épületek, amit kifejtenék. A kolozsvári modernista épületek nagy része, „tömege” nem éri el a Bauhaus, sem a budapesti, bukaresti, bécsi vagy milánói remekművek absztrakciós szintjét és kompozíciós bátorságát, de a Hoffmann-, Haerdtl-, Ponti-féle helyi példáktól nem maradnak le. Itt persze gyakoribb a hangsúlyos kőlábazat, zárt-soros beépítés és általában ferde- vagy vízszintes záródású oromzati fal mögé rejtett „hamis lapos-tető”. De a Lázár-Ponti-féle házon kívül is találunk eleve ferde tetővel – ereszt elrejtő homlokzati fallal – tervezett házat, például a Iorga/Mikszáth utca 14 sz. alatt, ezek külön értéket képviselnek. A homlokzatok általában erősen texturált, de sík vakolata általában színes, az ablaknyílásokat gyakran sávkeret övezi vagy csak vízszintes hangsúly a párkányon és a szemöldökön.
Megfigyelhető Kolozsváron (is) a modernizmus elemeinek kompromisszumos használata: a vakolatból, nem szerkezeti bravúrral megoldott, „hamis sarok-” és „sávablakok” (az ablakok hangsúlyos, esetleg a teljes homlokzatot átfogó egyszerű, vízszintes keretezése egyetlen nyílás helyett). Viszont sok épületen az összes mellékhelyiség- vagy lépcsőházablak kerek. Gyakori a lépcsőházak több szinten át függő ablaka, filigrán fémkerettel, hasonló erkély-lezárás. Az épületek tömegalakítása legtöbbször hasábok kombinációja, sokszor az erkély(ek) mélységében kiugró nappali-fallal, merészebb tömegjátékkal – ha az épület szélessége, magassága engedi, kéri. A legtöbb modernista épület, amely van annyira magas, hogy érvényesüljön a tömegjáték, általában foghíj-beépítés, zárt utcafrontban, inkább a saroktelkeken emelkedő épületeket tervezték változatosabban.
Végül meg kell említenem a modernista stíluselemek átvételét a város „mindennapi”, „vernakuláris” építészetben, majd ezek elterjedését a szomszédos városokban, falvakban. Ez sem Kolozsvárra szorítkozó, de itt is sajátos jelenség. Ugyanazok az építőmesterek dolgoztak a „tiszta” modernista épületeken, mint a munkás-, kispolgári negyedek lakóházain: az Aranyos, Méhes utcák környékén, a Pillangó-telepen, a Szén utca és a Csillagvizsgáló utca közötti területen, a Gruia negyedben, a Kerekdombon, a Máramarosi út és a Hóstát környékén, valamint a Bulgária- és Irisz-telepen. Innen kiemelhető a város esetében jellegzetes, „L” alaprajzú, földszintes, de négyzetes tömegképzésű, ferde tetős „modernista” lakóházak jelensége, az utcai homlokzaton sarokra tolt ablakokkal, amelyek a második világháború után terjedtek el. Ezek már nem valódi modernista épületek, de annak a tanúi, hogy a közízlés gyorsan átvette a kolozsvári korai modernizmus számos elemét.
– A kortárs építészetben tovább él ez a stílusirányzat?
– A kortárs építészeti gondolkodás alapja a modernizmus, hiszen a fal-nyílás kontraszt, a funkció és épület-szerkezet sokkal jobban meghatározza az épületek kinézetét, mint bármilyen, a homlokzatra szerelt díszítőelem. Manapság legfeljebb különböző anyagokkal burkolt felületeket látunk… De érdekes áttekinteni a modernizmus értékelési módját is, a megjelenése óta.
Baloldali, szociális gondolkodásmóddal társul a racionalista-funkcionalista modernista etika. Ellenben kapitalista volt a legtöbb nagyobb megrendelő már a legelején, világszerte, illetve az állam, amely itt éppen a román nemzeti stílus helyett alkalmazta sok esetben. Ezen kívül egyértelműen divatos is lett. A kommunizmus viszont úgy karolta fel a szocialista realizmus évtizede után, hogy kiürítette tartalma lényegétől a tömeges épületgyártás, főleg a 80-as években. Tulajdonképpen ez az egy évtized elég volt arra, hogy tönkretegyék a romániai épített környezet minőségét, és rossz fénybe helyezzék a korai modernizmus és a 60-as, 70-es évek megítélését. A kapitalizmus is „elcsépelte”, banálissá tette a modernista stílust, ott is zajlott az iparosított lakás- és irodaépület, bevásárlóközpont vagy gyártócsarnok „termelése”. Ugyanakkor a modernista ideál urbanisztikai szempontból egyértelmű tévedésekben is élt, emiatt a posztmodern gondolkodás, stílus, világszerte kritizálta. A 2000-es ezredforduló óta ismét árnyaltabban értékeljük a modernizmust – mára pedig újra divatos. A divat mögött viszont fontos tudni az lényeget, ismerni az alapokat, hogy kik tervezték és építtették, hogyan kell az emléküket a megtartott épület által megőrizni.
