A munkaerőpiaci eredménytelen politikákkal magyarázzák egyes gazdasági elemzők azt, hogy már több mint kétmillióra tehető azoknak a munkavállalóknak a száma, akik ingáznak rendszeresen a lakóhelyük és a munkahelyük között. Ez az arány pedig elég nagy, ha például az aktív foglalkoztatottak számát nézzük: a munkaügyi minisztérium honlapján levő adatok szerint idén június 30-án 5.775.510 alkalmazottat tartottak nyilván az országban. Egy nemrég ismertetett felmérésben azt is vizsgálták, milyen okból választják az emberek a külföldi munkát, mennyire elégedetettek a munkakörülményeikkel, milyen területeken dolgoznak külföldön a romániai munkavállalók, illetve a hazai ingázók esetében milyen lehetőségeket írnak elő a jogszabályok az úti költségek megtérítésére. A Mentsétek meg a gyerekeket Románia szervezet ellenben azt elemezte, a külföldön dolgozó szülők közül hányan tudnak hazajönni a nyári vakációt együtt tölteni a gyerekeikkel, továbbá milyen szoros a kapcsolat a távol dolgozók és gyerekeik között.
Ú. I.
Az utóbbi időszakban megjelent tanulmányok vagy felmérések a munkavégzés illetve munkához való viszonyulás, munkahelykeresés, alkalmazott és munkáltató közötti kapcsolat területén jeleztek nagy változásokat. Főleg a világjárvány hatásával és az akkor hozott intézkedésekkel magyarázták például, hogy sok munkáltató rugalmasabban viszonyult a munkavégzés helyéhez, hiszen akkor számos területen home officera váltottak, az otthonról végzett (táv)munka lehetőségét pedig megtartották, ahol erre lehetőség vagy igény adódott. Ellenben a távmunka mellett a távolban végzett munka jóval elterjedtebb továbbra is, sőt, nőtt azoknak a száma, akik a lakóhelyüktől csak távol, más településen, sőt más országban találnak számukra megfelelő állást, és ezért kénytelenek ingázni az otthonuk és a munkahelyük között. Korábbi adatok szerint például a Kolozsváron dolgozók közül ötből egy ingázik, számuk jóval meghaladja a negyvenezret. Kolozs megyei szinten a navétázók több mint fele a metropoliszövezetből jár be naponta Kolozsvárra dolgozni, a legtöbbjük Gyaluban valamint Szászfenesen, Apahidán és Nemeszsukon lakik. (Megjegyzendő, hogy a felmérésben a vállalatok által bejelentett alkalmazottak számát vették alapul, nem pedig a gyakran pontatlan rezidens – állandó vagy ingázó – népességszámot.) Természetesen tekintettel kell lenni azokra az esetekre is, amikor például a munkavállalók változtattak lakóhelyet, kiköltözve a zsúfolt nagyvárosokból a környékbeli településekre, és ezt követően váltak ingázókká, ami tovább árnyalja az adatokat.
A jogszabályok – a munka törvénykönyve, az adótörvénykönyv – számos előírása vonatkozik azokra az esetekre, amikor az alkalmazottaknak vagy a lakóhelyüktől távol, vagy akár a munkavégzés eredeti helyétől eltérően, más településen kell dolgozniuk, például kiküldetéssel vagy áthelyezéssel. A munkatörvénykönyv értelmében például az egyéni munkaszerződésben mobilitási záradékot is belefoglalhatnak a felek, amelyben rögzítik, ha a munkavállaló munkaköri feladatainak ellátása a munka sajátos jellegére tekintettel nem egy állandó munkahelyen történik. Ilyen esetekben az alkalmazott plusz juttatásra jogosult. Egy másik előny az ingázó munkavállalók számára, hogy a munkáltató elszámolhatja az utazással járó költségeket, vagy ezek fedezésére adhat (adókedvezményes) fizetéskiegészítést.
Beszédesek az Országos Statisztikai Intézet adatai, amelyek szerint tavaly a foglalkoztatottak csaknem 30 százaléka nem a lakóhelyén, hanem máshol dolgozott. A lakóhelyüktől eltérő településre, de ugyanabban a megyében ingázók száma mintegy 150 000 fővel, a lakóhelyüktől eltérő megyébe ingázók száma pedig közel 300 000 fővel nőtt, miközben a foglalkoztatottak száma csökkent – állapítja meg az adatok kapcsán a Hotnews hírportál. További INS adatok: 2011-ben a más országba ingázók száma 247 270 volt, 2021-ben pedig 313 494; a megyéjükön belül ingázó alkalmazottak száma 2011-ben 1.086.614 volt, 2021-ben pedig 1.235.224; a más megyébe navétázók száma is nőtt – a 2011-ben jegyzett 470.963-ról 2021-ben 586.170-re.
Szintén a statisztikai intézet adatait felhasználva azt is nézték, hogyan alakul az ingázók aránya az országban élő nemzetiségek esetében. Megállapították, hogy a Romániában élő horvátok, oroszok, lipovánok és lengyelek esetében a legnagyobb a más országban való munkavállalást bejelentők aránya: a romániai horvátok 42,67 százaléka dolgozik külföldön, a lipovánok 14, a lengyelek 13,9, az ukránok 11,9, a szlovákok 10,8, a romák 7,73, a németek 5,86, a magyarok 5,5 százaléka dolgozik külföldön.
Az InterNations szervezetnek egy világszintű felmérése kitért a körülményekre valamint az okokra is, amiért a munkavállalók más országba mennek dolgozni: a romániai alkalmazottak 20 százaléka valamely munkaközvetítő ügynökség révén vállalt külföldön munkát, 16 százalékuk maga keresett állást, 8 százalékukat pedig a munkáltató küldte külföldre dolgozni. Ellenben nem csak a munkavégzésért mentek el sokan: a romániai lakosok 12 százaléka az élletársát követte (a világszintű adat ebben az esetben 10 százalék), vagy sokan job életkörülményekre vágytak (10 százalék a hazai lakosság esetében, 6 százalék világviszonylatban). A román munkavállalók nagy része a számítástechnikában dolgozik (19 százalék, világszinten 11); további területek, ahol a hazai lakosság dolgozik a pénzügy (9 százalék), a szállítás és logisztika (8 százalék), valamint az egészségügy, a gyártás, a mérnöki és az oktatás (egyenként 7 százalék). A külföldön dolgozó románok iskolázottsági szintje a globális átlaghoz hasonló. A posztgraduális/mesteri (vagy hasonló) diplomával rendelkező románok aránya is megegyezik a globális átlaggal (47%).
A vállalkozói tevékenység már ritkább azoknál a románoknál, akik más országban dolgoznak: csak 2 százaléknak van saját vállalkozása (szemben a globális 7%-kal), derül ki az InterNations Expat Insider felméréséből. Ami a szakmai életükkel, munkájukkal kapcsolatos elégedettséget illeti, a románok valamivel elégedetlenebbek a globális átlagnál: ez utóbbi adat 73 százalék, a megkérdezett román munkavállalók esetében pedig csak 66 százalék. A munka és a magánélet egyensúlyával sincsenek mind megelégedve: 20 százalék elégedetlen (16 százalék a globális adat), 62 százalék pedig elégedett (68 százalék világszinten).
A statisztikai adatok kissé más hangsúlyt kapnak abban a felmérésben, amelyet a Mentsétek meg a gyerekeket Románia szervezet készített a nyár elején, és amelyben azt vizsgálták, a külföldön dolgozó szülők közül hányan jönnek majd haza az idei nyári vakációt együtt tölteni itthon hagyott gyerekeikkel, továbbá, hogy ez a távolság milyen hatással van a kiskorú gyerekekre.
Idén a külföldön dolgozó szülőknek még a fele sem tud hazajönni együtt vakációzni a családdal
„A gyermek és a más országban dolgozó szülő közötti fizikai távolságot nem szabad megduplázni az érzelmi távolsággal, különösen mivel ez az a szakasz, amikor a gyermekek kezdik megérteni érzelmeiket és megtanulják, hogyan reagáljanak a negatív helyzetekre” – írják a felmérésben. „Minden alkalommal, amikor anyám elmegy, úgy érzem, mintha kifogynék a levegőből... van itt valami nehéz a mellkasomban. Ha nem láthatnám őt minden este a kamera előtt, azt hiszem, sírnék állandóan” – idéznek egy gyermeket a felmérésből. Megjegyzik, az a rituálé, hogy a szülő hazatér a gyermekkel vakációzni például, különösen fontos, mert ez helyreállítja a gyermek számára létfontosságú érzelmi kötődéseket. Ennek ellenére a felmérésből az derült ki, hogy a külföldön dolgozó szülőknek még a fele sem, csupán 48 százalék mondta, hogy hazajön a nyári vakáció idején, 36 százalék nem tud, 15 százalék pedig még gondolkozott a lehetőségeken. Ami az okokat illeti, amiért a szülők nem tudnak hazajönni, az egyik fő ok a romániai utazásra szánt pénz hiánya, vagy, hogy nem tudnak szabadságot kivenni erre az időszakra. A hazatérő szülőknek szintén még a fele sem, csak 42 százalék tervezte, hogy felvegye a kapcsolatot az iskolával, a tanárokkal a gyerek tanulmányait illetően, 39 százalék családi, 42 adminisztratív, 20 százalék pedig egészségügyi problémákat szándékszik megoldani.
Az anyák közül legtöbben Olaszországban (21 százalék), Spanyolországban (17 százalék) és Ausztriában (12 százalék) dolgoznak, az apák főleg Németországban (24 százalék), Olaszországban (22 százalék) és Nagy Britanniában (14 százalék) vállalnak munkát.
Borítókép: illusztráció (Stefan Kuhn, Pixabay)
.
