Boldogság, szerelem, pénz, hatalom, hódítás – az emberi élet fontos témái. Rossini is ezeket veti fel A sevillai borbély fergeteges vígoperájában, amit a kolozsvári magyar opera színpadán teljes varázsában láthat, hallgathat és szórakozhat végig a kolozsvári közönség.
A bájos Rosina, Bartolo doktor nevelt lánya, szépsége és kedvessége megragadja Almaviva grófot, aki heves udvarlásba kezd, viszonzásra is talál, de a helyzet nem egyszerű, mert a gyám maga szeretné feleségül venni a leányt. Az idősödő orvos elsősorban meggazdagodni szeretne a kedvező házasság révén. A fiatal szerelmesek boldogságához a ravasz és talpraesett borbély, Figaro nyújt segítséget.
Szabó Emese lendületes, szellemes előadást állított színpadra, amit fiatal és idősebb nemzedék, vájtfülű vagy zenében kevésbé tájékozott néző egyaránt élvezettel követ végig. Rossini zenéje vibráló, gyors tempójú, kiválóan tükrözi a commedia dell'arte figuráinak változatos cselszövéseit. Az opera számos áriája önmagában is ismert, ilyen Figaro belépője, Rosina technikai virtuozitást jócskán megkívánó áriája vagy don Basilio rágalomáriája, a Rossini-crescendo iskolapéldája: suttogásból indul és a dörgő nagyzenekari hangzásig fokozódik, jól illusztrálva a rágalom terjedését.
A sevillai borbély idei, május 7-ei előadásán a zenekart első ízben vezényelte Kulcsár Szabolcs, akinek dolgát bizonyára megnehezíthette, hogy ezúttal a zenekar a színpad hátsó részén helyezkedik el, így a karmester mindvégig háttal áll a szereplőknek. Nehéz így dirigálni, de Kulcsár Szabolcs remekül helyt állt, az előadás pörgött, a zenekari hangzás teljes volt. A játékból mindenki derekasan kivette a részét, jókedvük, elkötelezettségük, vidámságuk átragadt a közönségre, akik az előadás végén bő tapssal jutalmazták az előadókat.
Almaviva gróf, Bardon Tony egyszerre volt fülig szerelmes és vidám cselvető, Bartolo, Molnár Zoltán hitelesen és remek komikai érzékkel formálta az undok gyámot, Don Basilio, Szilágyi János a kedélyes, megvesztegethető énekmestert, Rosina, Gebe-Fügi Renáta pedig a bájos, ugyanakkor nagyon is tudatos fiatal lányt, aki, ha kényszeríteni akarják, ellenáll, nagyon is tudja, mit akar s azt el is éri. Szellemes színpadi jelenség volt Berta, Anca Aluaș, a katonatiszt, Gergely Arnold Levente, Fiorillo, Kincses Márk, a jegyző, Rétyi Zsombor, valamint néma-, de annál “sokatmondóbb” szerepekben Rusu Alexandru (debüt), mint Ambrosio és a cseléd, Bálint Zsuzsánna.
Az operaénekes egyszerre énekes és színész
Az előadás címszereplője Figaro, a szerelmesek segítője, a jó ügy érdekében ötletekből ki nem fogyó játékmester. Ferenczi Gurban Eduard remekül keltette életre a figurát: magabiztos hangi teljesítménye, kifogyhatatlan energiája és természetes játékossága végig magával ragadta a közönséget. A fiatal énekest pályájáról, terveiről kérdeztem, a fárasztó előadás után is készségesen vállalta az interjút.
Elmondta: édesanyjával, Carmen Gurbannal, a kolozsvári román opera kiváló szopránjával kezdett el készülni erre a pályára, mintegy tíz évvel ezelőtt. Hangsúlyozta, számára a legfontosabb, hogy kiváló énekesekkel dolgozhasson együtt, és mindig megmaradjon benne a vágy a folyamatos fejlődésre.
Eredetileg zongorázni tanult, tizenkét éven keresztül. Olyan tanárokkal dolgozott, mint Kostyák Márta és Csiki Boldizsár, majd a zeneakadémián zongora- és ének-szakot végzett. Később Franciaországba került, jelenleg a Strasbourgi Opera Studio tagja, ahol még egy évig folytatja tanulmányait. Elmondása szerint kíváncsian várja, merre vezeti az útja, de célja, hogy külföldön is magas színvonalú énekessé váljon. Az éneklést az életének tekinti, ezért szeretné nemzetközi karrierjét is tudatosan felépíteni.
A kolozsvári fellépésről szólva felidézte: tavaly ebben az operában debütált a Kolozsvári Magyar Opera színpadán. Most ugyanazt a szerepet szerette volna még gazdagabban, új színekkel megtölteni, hiszen Figaro alakja különösen közel áll hozzá. Magabiztos előadásmódjából kitűnik: otthonosan mozog az operavilágban, hiszen gyakorlatilag az operában nőtt fel: édesanyja, Carmen Gurban a román opera szólistája, a magyar operában pedig édesapja, Ferenczi Endre a hangversenymester. Ezért különleges megtiszteltetés számára ezen a színpadon énekelni – mondta.
Partnereiről szólva kiemelte: óriási tapasztalat számára olyan művészekkel együtt dolgozni, akik hosszú pályafutásuk során már számtalan szerepet elénekeltek. Reményét fejezte ki, hogy a jövőben is felléphet Kolozsváron, valamint az ország más városaiban, illetve Magyarországon is tovább építve karrierjét.
Arra a felvetésre, hogy játékában sokkal több mozgás és közvetlenség figyelhető meg, mint a korábbi generációknál, azt válaszolta: ez tudatos hozzáállás részéről. Fontos számára, hogy kapcsolatot teremtsen a közönséggel, hiszen az operaénekes egyszerre énekes és színész. Célja, hogy mindkét területen magas színvonalon fejlődjön tovább.
Megkérdeztem, mi a szerepálma.
„Mindenekelőtt ez! A Figaro! Szeretném ezt a világ legnagyobb zenés színházaiban eljátszani!
