Noha hosszú ideje a romániai magyar újságíróegyesület, a MÚRE tagja vagyok, és több tucatnyi cikket írtam az idők folyamán székelyudvarhelyi, kolozsvári, marosvásárhelyi, bukaresti napilapoknak és portáloknak, azt hiszem, a 7mérföld volt mindmostanáig a legklasszikusabb rendszeres újságírói feladatom. A koncepció egyszerű volt: abból indultam ki, hogy minden héten történik valamilyen számomra releváns kulturális esemény ‒ filmes, könyves, színházi élmény vagy utazás ‒, és elég ezeket az élményeket formába önteni ahhoz, hogy megoszthatóakká váljanak. Kulturális újságírói feladat voltaképpen ‒ a műfaj művelőit olvasóként is szívesen követem, kíváncsi voltam tehát, mi az, ami felé egy teljes év során vezet engem.
A sorozat csütörtöki megjelenéssel indult, a hétközi dinamikákba bekapcsolódva, utóbb pedig átkerült a hétvégi, pénteki belassultabb, ráérősebb keretek közé. A témák közé egyaránt bekerültek irodalmi, filmes, színházi, képzőművészeti és zenei vonatkozású anyagok, anélkül, hogy különösebb eltervezettség lett volna abban, ahogyan egymásra következnek. Irodalmárként, aki sokáig az aktualitást követő kritikusi munkát is folytatott, különösen izgalmas és vonzó volt, hogy ebben a rovatban nem kell feltétlenül a naprakészséget követni, és időről időre alámerülhetek az irodalomtörténeti kuriózumok világába is. Az olvasói reakciók megerősítették számomra, hogy az irodalomtörténészi szakma felől érkező meglátások legalább annyira érdekesek lehetnek, mint a friss könyvekről szóló eszmefuttatások.
Mindazonáltal egyértelművé vált számomra az is, amit korábban is sejtettem: a kortárs társadalomban a közös problémáinkat leginkább filmeken keresztül tudjuk megtárgyalni. Legtöbb visszajelzést a Barbie, illetve a Magyarázat mindenre című filmekről szóló írásaimra kaptam. Egy idő után ötletek is érkezni kezdtek ismerőseimtől, mi mindenről írhatnék még ‒ az Elfogy a levegő című, rendkívül fontos témát tárgyaló film lett volna az egyik lehetséges témaválasztási opció. Ez már végül nem került sorra a sorozatban.
Figyelmet keltettek továbbá a Bornemisza Elemérné Szilvássy Karola vagy Kopacz Mária műveivel kapcsolatos írásaim ‒ ezek nyomán újabb szerzők eredtek a felvetett problémák után. Ezek is arra utalnak, hogy az erdélyi magyar női szerzők által írt művek hagyománya kapcsán vannak még releváns kutatási feladatok, ismeretlen adatok. Biztos vagyok benne, hogy az ezekkel kapcsolatos kutatásokat továbbra is kiemelt médiafigyelem követi majd.
Dilemma volt valamelyest, hogy az európai utazások nyomainak, a más országokban látott kiállításoknak, előadásoknak mennyiben van legitimitása egy helyi napilap kulturális rovatában. Az olvasói reakciók ebben az esetben is eligazítottak: a hatvanas-hetvenes korosztálytól érkező jelzés volt számomra, hogy új dolgokat tudtak meg az írásaimból a nyugati előadóművészet hátteréről, vagy bizonyos kiállítási gyakorlatokról. Ezt követően nagyobb magabiztossággal írtam hasonló témákról.
A rovat eddigi formájában 2023 végén megszűnik, de talán lesz még alkalom a továbbiakban más formában történő újjáélesztésére.
(Megjelent a Szabadság 2023. december 29-i lapszámának Művelődés rovatában)
