Kolozsvár polgármestere igen népszerű lehet azzal a javaslatával, hogy helyi szinten, a járvány helyi paramétereit figyelembe véve szülessenek a döntések az óvintézkedések szigorításáról vagy enyhítéséről. Ott, ahol az emberek tiszteletben tartják a szabályokat, és ennek köszönhetően a fertőzésszám alacsony, nem indokolt különböző tevékenységek betiltása csak azért, mert országos viszonylatban a mutatók egyre rosszabbak, véli a városvezető. Mindezzel arra utalva, hogy elsősorban a Kárpátokon túli megyékben kialakult gócpontok miatt került Románia ismét a vörös zónába. Boc tehát el tudja képzelni, hogy ha helyi szinten sikerül a járványt kordában tartani, Kolozsváron ősztől újranyitnak az iskolák, beindul a kulturális és sportélet, a gazdasági tevékenységet folytató cégek elkezdhetnek ismét hosszú távra tervezni.
Nyilván a dolog nem ilyen egyszerű, hiszen az iskolák újraindítása továbbra is hatalmas kockázattal jár, az érvek inkább ellene szólnak, mint mellette. Ahhoz pedig, hogy zárt terű előadásokról, a vendéglők újranyitásáról felelősségteljes döntést lehessen hozni akár itt, helyben is, a fertőzöttségi mutatóknak nagyon meggyőzőeknek kell lenniük, már ami a csökkenést/stagnálást illeti, különben elszabadul a pokol. Augusztus, szeptember hónappal kapcsolatban sokféle riogatás elhangzott már, bizonyára Boc sem megalapozatlan választási ígéretnek szánta a nagy őszi újranyitást. Az viszont valóban méltánytalan, hogy Kolozsvár mások miatt húzza a rövidebbet. Tetszett a hasonlat: “egy viharban vergődünk, de nem egy bárkában!”, mondta Boc. “Az a bárka pedig, amelyiket különböző irányokba rángatnak, előbb-utóbb elsüllyed…”, tette hozzá sejtelmesen.
“A polgárokhoz legközelebb álló szinten kell meghozni a döntéseket”, vallja a polgármester meggyőződéssel, hangsúlyozva, hogy a szubszidiaritás elve uniós alapelv. Mivel “az önmagát korlátozni képes állam” fogalma, a hatáskörök leosztása, a decentralizáció egyes fejekben rendületlenül a szeparatizmussal cseng össze, igyekezett bebizonyítani, hogy ez már nálunk sem ördögtől való. Elég csak a parlament által múlt hónapban elfogadott jogszabályra gondolni, amely – lám, lám! - decentralizálta, a regionális fejlesztési ügynökségek hatáskörébe utalta a döntést a regionális programokra megítélt európai pénzek rendeltetéséről. Boc újabb plasztikus hasonlattal élve Romániát egy repülőgéphez hasonlította, amely sokkal jobban halad előre négy motorral (értsd: négy fejlesztési régió), mint egyetlen eggyel. Példaként Lengyelországot hozta fel, amely szintén “helyi motrokra” apellálva ma élen jár az uniós források lehívásában. Decentralizáció=pénz!, igyekszik Boc magyarázni a „fejeknek”.
Polgármesterünk “különutas politikája” nem újkeletű, gondoljunk csak a Nyugati Szövetségre (AVE), amely létrehozása mellett négy erdélyi megye polgármestere tett hitet 2018-ban. Az alapítók szerint csakis így, közös fellépéssel, régióként van esély az uniónál komoly pénzekre pályázni. A nagy infrastrukturális beruházásokról szóló tervek azonban úgy tűnik, elakadtak a szövetség bejegyzésénél. Most, hogy a liberálisok vannak kormányon, hirtelen nem olyan sürgős, mint amikor a szociáldemokraták ellenében lehetett propagandát folytatni. Arra viszont kétségtelenül jó volt a kísérlet, hogy visszaigazolja az erdélyi románok körében is a “szabadítsuk meg Erdélyt Bukaresttől” (RMDSZ-copyright) életérzést. Nélkülük pedig, jól tudjuk, semmi esély a méltánytalan Bukarest-központú politizálás megszüntetésére.
Persze, tudom, kampány van, naivitás messzemenő következtetéseket levonni az ilyentájt elhangzó kijelentésekből. Románia különben is meglehetősen sajátosan értelmez bizonyos fogalmakat. Lásd a decentralizáció elvét: leoszt ugyan feladatokat, forrásokat azonban nem ad mellé. Aztán másképp hangzik a “szabaduljunk meg Bukaresttől!” szlogen ellenzékben, mint hatalmon, akkor mintha már nem lenne annyira fontos a központi irányításról való lemondás. Ami pedig az időről időre felbukkanó régiósítás, a nagyobb közigazgatási egységek létrehozására vonatkozó terveket illeti, az ilyen elképzelésektől az Isten őrizze meg az erdélyi magyar közösségeket, hiszen azok az etnikai régiók felszámolását jelentik – szóval óvatosabban a lelkesedéssel, mondom elsősorban magamnak.
Kétségtelen, az önkormányzati választási kampányban az a jelölt, párt ér el eredményeket, akinek, amelynek meggyőző, hitelt érdemlő válasza van a járványhelyzet kiváltotta válságra, ezzel próbálkozik polgármesterünk is jól hangzó nyilatkozataival. Kolozsváron Emil Bocnak ugyanis egyetlen komoly ellenfele van az induló versenyben: önmaga. Pontosabban a kormányzó, és a válságkezelés okán egyre gyakrabban bírált Nemzeti Liberális Párthoz (PNL) való tartozása, identitása. Ha az új mandátumért induló polgármester el tudja játszani, hogy a liberális párthoz való tartozása afféle “születési rendellenesség”, ő saját maga és pláne a helyzet ura, biztosan övé az újabb mandátum. Ha nem… hát valószínűleg akkor is.
Képünk illusztráció
