A kórkép jellemzői a következők: csökken a széklet állaga (laza széklet, vizes széklet) és/vagy növekszik a 24 órán belül ürített székletek száma. A gyakori, de jól formált széklet ürítése nem egyenlő a hasmenéssel. A heveny hasmenés általában 7 nap alatt gyógyul.
A betegség csaknem minden esetben faecal-oralis úton terjed, ezért az élelmiszer- és a személyi higiéné szabályainak betartásával könnyen megelőzhető.
A betegség vezető tünete a hasmenés, de láz, hányás, hasi fájdalom is társulhat.
A hasmenés legsúlyosabb következménye a kiszáradás (dehydratio), amely súlyos esetben életet veszélyeztető állapothoz, shock-hoz vezethet. A hasmenés kezelésének alapja a megfelelő folyadék- és elektrolitpótlás. A legtöbb esetben a megfelelő folyadékpótlás elegendő a gyógyuláshoz, de előfordulhat, hogy a gyógyszeres kezelés is szükségessé válik.
Minimális kiszáradás esetén, és ha a gyermek nem hányik, a folyadékpótlást elsősorban szájon keresztül, rehidratáló folyadékkal (gyógyszertárban kapható: ORF/ORS, 50-100 ml/kg az első 3-4 órában) javallott kezdeni, a gyermek táplálását a csökkentett adagú étellel biztosítani.
Amennyiben a tünetekhez gyakori hányás, esetleg láz társul és a gyermek általános állapota rossz (beesett szemek, kiszáradt, sápadt bőr és nyálkahártyák), javallott azonnal szakemberhez fordulni. Közepes és súlyos kiszáradás esetén intravénás (parenteralis) folyadék- és elektrolitpótlásra van szükség. A folyadékterápia a szervezet ion- és folyadékegyensúlyát hivatott visszaállítani, egyensúlyban tartani, de nem csökkenti a székletürítések számát és nem hat az esetleges kórokozókra, ezért más, gyógyszeres kezelés alkalmazása is szükségszerű lehet: szekréciót gátló szerek (pl. racekadotril alapú szerek), adszorbensek (diosmectit alapú szerek), probiotikumok. Fontos, hogy azt a probiotikumot válasszuk, amely törzsek alkalmazása bizonyítottan terápiás előnnyel jár a heveny hasmenésben (Lactobacillus rhamnosus GG, Sacharomyces boulardii).
Az antibiotikum kezelés rutinszerű alkalmazása nem ajánlott. Előfordulhat azonban, hogy a klinikai tünetek és laborvizsgálatok eredményei alapján nagy valószínűséggel következtethet a szakember egy adott kórokozó által okozott fertőzésre, és empirikus antibiotikum kezelést javall a székletvizsgálat eredményéig. A magas kockázatú csoportba tartozó betegeknél az időben megkezdett antibiotikum terápia csökkenti a fertőzéses szövődmények kialakulását.
A hányás- és motilitásgátló szerek alkalmazása nem ajánlott.
