A Csíki Játékszín főszervezésében létrejött Unscene a bemutatkozás lehetőségét teremti meg pályakezdő színészek, művészek számára, műhelyfoglalkozásokat is kínál a fesztivál egy hete alatt, és ebbe az egyetlen hosszú nappá olvadó 168 órába személyes-szakmai beszélgetések, tapasztalatcsere, színpadon kívüli alakítások, alkotók és eszmék egymásra találása és ütközése, örömzenélés is belefér. Elhozták előadásaikat a fesztiválra a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Magyar Színházi Intézete, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem, a jászvásári George Enescu Művészeti Egyetem, a Konstancai Ovidius Egyetem, a Temesvári Nyugati Egyetem, a bukaresti UNATC I. L. Caragiale film- és színművészeti egyetem színész szakos diákjai.
A harmadéves kolozsvári színisek (Kozma Gábor Viktor osztálya) négy előadással vettek részt a fesztiválon, van köztük hangjáték, musical, monológ és dráma. Kolozsváron abban a kiváltságos szerencsében van részünk, hogy két intézményben, két rendezésben is láthatjuk a Kosztolányi-történetet: áprilisban a sétatéri színház is bemutatta. Az egyetemisták Édes Annája (igen, áthúzott Édessel!) már sokadik előadásán van túl, a kincses városban többször játszották az egyetem Harag-termében, de vitték többek közt Dévára, Dunaújvárosba, Kecskemétre, Debrecenbe, Marosvásárhelyre, illetve több fesztiválra, az Unscene-en túl például a bukaresti Országos Színházi Fesztiválra is meghívták, Csíkszeredában a fokozott érdeklődésre való tekintettel a stúdióelőadást áthelyezték a nagy színpadra.
Alapját Kosztolányi Dezső Édes Annájának közismert története adja. Az első világháború és a 133 napig tartó kommunista uralom bukása után Magyarország társadalma bizonytalanságban él. A változás folyamatának káoszában mindenki mihamarabb szeretne elfelejteni minden átélt szörnyűséget és újra normális életet élni – de mi az új normális? A szálakat az előadásban narrátorként megjelenő szerző próbálja kibogozni. Bélai Marcel rendezésében sodró lendületű interpretációt láthatunk friss megoldásokkal, kortárs utalásokkal, részletgazdag kidolgozással és színes karakterek, portréélességű figurák népes seregével. Előadják: Balázs Ádám, Csüdöm Henrietta, Daradics Hannah, Ferencz Ádám, Gáspár-Barra Szilárd, Ilyés Klaudia, Kali Anna, Kerekes Ákos, Kerekes Barbara, Sárosi Áron. Dramaturg Takács Réka, látványtervező Hatházi Rebeka, fénytechnika: Portik Zoltán, Turós Ágnes, ügyelő/asszisztencia Dimény Patrícia, Vizi Abigél, Turós Ágnes.
A Petőfi János vitéze nyomán készült Huszárok a padsorban (rendező: Palocsay Kisó Kata, jelmezek: Hatházi Rebeka) interaktív játék során a gyerekek is kipróbálhatják, hogyan készül egy hangjáték, megoszthatják saját elképzeléseiket, bevonódhatnak az alkotásba, az egyetemistákkal közösen játszani a látható hangjátékban, amellyel egyébként több iskolába is meghívták a csapatot.
A végzős színisek gitártól hegedűn és billentyűn át dobokig a legkülönfélébb hangszereken zenélnek a James Lapine–Stephen Sondheim Into the woods című Broadway-musicaljéből született előadásukban (rendező: Kiliti Krisztián, társrendező Bélai Marcel). Jellemkeresés ez egy elvarázsolt erdőben, amely akár mindannyiunk elméje is lehetne. Mostoha, óriás, elvarázsolt tehén – mindannyiunk démonai, amelyekkel meg kell küzdenünk a felnőtté válás küszöbén. Legyen szó Hamupipőkéről, Piroskáról, Jankóról vagy Aranyhajról, egy közös bennük: nem tudnak élni a tőlük elvárt életformában, ezért ki-ki a maga módján önmegvalósításra kényszerül. A Grimm-történeteket újramesélő musicalből készült előadás egy felvonásba sűríti többek között Babszem Jankó, Hamupipőke, Piroska és a Farkas, valamint Aranyhaj történetét, és koncertszínházi keretben, az osztály saját zenekari átiratában mutatja be, mi is történne az erdőben, ha ezek a mesefigurák egyszer csak összetalálkoznának. Előadják: Balázs Ádám, Csüdöm Henrietta, Daradics Hannah, Ferencz Ádám, Gáspár-Barra Szilárd, Ilyés Klaudia, Kali Anna, Kerekes Ákos, Kerekes Barbara, Orbán Szabolcs, Sárosi Áron. Fénytechnika: Portik Zoltán, jelmezek: Kali Anna, asszisztencia Kerekes Barbara, Vizi Abigél, koreográfia Kis-Luca Kinga, zenei vezető Hary Judit, hangszerelés/hangtechnika Budrala Hanna, Gáspár-Barra Áron, zongorakíséret Sallai Krisztina.
A Tíz monológban Székely Csaba 10 című drámáját monológokká szerkesztette Hatházi András (vezetőtanár Palocsay Kisó Kata, jelmezek Hatházi Rebeka). A színpadon tíz ember, tíz történet, látszólag tíz külön világ – vagy mégsem? Az előadáshoz tartozik egy szakemberrel folytatott beszélgetés, amely a bemutatott sorstörténetekben felmerülő emberi kérdéseket boncolgatja.
A végzős mesterképzős Pánczél Kata Önarckép bábbal című előadása (Palocsay Kisó Kata rendező-mentor-alkotótárssal közös „szerelemprojektje”) egyszerre gyermeki játék és csontig hatoló dráma fényekkel, árnyakkal, színekkel, elemekkel, érzésekkel. „Lendületek és elcsendesedések. Magány és félelem. Szeretet és játékosság. Derű és öröm. Vágy a kimondásra. Vágy a találkozásra.” – írják róla a meghívóban. Az Önarckép bábbal Anna Margit 20. századi magyar festő négy festményével (Múzsa, Halász, Baba, Figura madárral) és a képzőművész lelkiségével alkot. Anna Margit gyakran jelentette ki, hogy a korstílusok, irányzatok nem érdeklik, hanem az ember foglalkoztatja, így saját személye is. Festményeinek egyik központi eleme tehát önmaga, az, ami belül van. Mindez egyedi stílussal, világmeglátással töltötte meg műveit. Az előadásban a sötétség és fény, a csillogások és villanások, a színek és zenék tökéletes összhangot alkotnak Pánczél Kata mozdulataival, arckifejezéseivel és maga készítette bábjaival, miniatűr világaival. A néző személyes történeteinek és értelmezéseinek szűrőjén át a Madaras lány teremtette érzelemlavina hangulata sokáig nem ereszt, és ez így van jól, nagyon jól.
(Borítókép: Makkai Márk)
