A felújított várba vezető úton haladni az idősebbeknek főleg nem könnyű, az utat borító nagy kockakövek enyhe egyenetlensége miatt – ám még mindig sokkal könnyebb volt feljutni, mint legutóbbi ott jártunkkor, négy évvel ezelőtt, amikor még javában zajlottak a felújítási munkálatok, és sok helyen sárban, fából tákolt állványokon kellett haladni. A vár egyik bástyakapujában egyébként Citadella néven egy kiállítótermet rendeztek be, az egész várban kulturális tevékenységekre alkalmas számos (zárt, valamint félig vagy teljesen nyitott) tér vár programokra, tömegekre. Fent a várban ma már mobil illemhelyet is biztosítanak, a kávét, vizet és hűsítőt kínáló három automata közül az egyik működött is, éppen az, amelyből vizet is lehetett venni. Lépten-nyomon három (román, angol és magyar) nyelvű feliratos táblák tájékoztatják a látogatót, kár, hogy a magyar felirathoz a jelek szerint itt is google fordítót használtak. Az ünnepség hangulatán ezek az apróságot nem sokat változtattak, a zarándokok elszántsága kitartott addig, hogy a vallásszabadság kihirdetésének 450. évfordulóját ünneplő esztendőben a roppant szűknek bizonyult belső udvart – amelynek szegletében ott találjuk a cellát is, ahol az egyházalapító Dávid Ferenc egykor raboskodott és mártírhalált halt – színültig megtöltötték, mozdulni nem lehetett, sőt a valamivel később feljutók – mint jómagam – már be sem juthattak, s így sajnos a ceremóniát nem is hallhatták. A várhegy lábánál található Magna Kúriában később egyháztörténeti kiállítást lehetett látni, a helyi unitáriusok pedig teával és harapnivalóval vendégelték meg az ünnepség után távozó zarándokokat.
(Fotók: saját, Facebook)
