A lépcsővel volt bajom iskoláskoromban is, nem is egyszer a lefelé rohanás ficamodáshoz, kibicsakláshoz vezetett. Ez az eset viszont későbbi, az „átkos” időszak végéhez tartozik, amikor az egyetemre járás és a gyári munka kihívásait igyekeztem összehangolni.
A gyár nagy területet foglalt el, kis patak is kettészelte, híddal, és mindkét oldalán voltak szekciói. Az étkezést az emeletes kantinból oldották meg, ahol napi menüt készítettek, a távolabbi helyekre viszont a büszke targoncás és segédje oldotta meg a kiszállítást. Utóbbit időnként kijelölték a munkások közül, és hetente váltogatták – természetesen az újoncok sűrűbben kapták a pluszmunkát. Egy ilyen alkalommal rám esett a sor, „főnököm”, a targoncás viszont beérte a jármű vezetésével, nem segített volna a világért sem.
Az étkezdébe érkezve és az előkészített ételeket látva már rögtön sejtettem, hogy gondok lesznek. Volt ugyanis a kondérok között egy olyan, amelynek csak egy füle volt, az edény széle pedig keskeny, ráadásul nemrég készült forró leves benne. Miközben a többi ételt szállítottam le, kértem a segítséget a társamtól, de a szó szoros értelmében rám sem bagózott.
Aztán következett a nagy feladat. A lábast megemelni sem volt könnyű, nem hogy ilyen körülmények között vinni. Félemeletig még valahogy ment a dolog, de éreztem, hogy muszáj lesz megállót, pihenőt beiktatni. Az ötlet pedig: ráteszem az edényt a lépcső vékony korlátjára, összeszedem magam, és folytatom az utat lefelé. Innen kitalálható, hogy mi történt: megbillent a kondér, előbb a fedő zuhant a mélybe nagy csörömpöléssel, majd követte jó sok, mintegy húszadagnyi paszulyleves – mint kiderült ez szerepelt a menüben első fogásként. Szerencsére lenn nem volt senki, emberéletben nem esett kár, „csak” pluszmunkát adtam a kantinosoknak.
A megkönnyített edényt aztán már simán lehetett vinni, a targoncás pánikolt ugyan, majd szidott, mint a bokrot, de nem volt mit tenni. Aznap a munkások éhesebben maradtak, később a szekcióvezető pedig magához hívatott – de megúsztam kisebb dorgálással.
Többet nem küldtek ételt hordani.
Tehát vigyázzatok a lépcsőn, főleg lefelé veszélyes – és azt sem tudhatod, jön-e derült égből áldás, akár bableves képében.
