Sugárzóna
Most például, azaz legutóbb, Pestre kell mennem. Arany-pályázatot hirdettek, különböző kategóriák és különböző témák voltak, és az esszé kategória egyik díját megnyertem. Egyelőre csak ennyit tudok, mert a szervezők azzal is srófolják az izgalmat, hogy nem árulnak el többet.
Utak és barátok
Mindenesetre Pestre kell jutnom, és mert repülő már nem repül Vásárhelyről, váltott kocsikkal. Az egyik elvisz Kolozsvárig, a másik Pestig. Legalábbis elvileg, mert ahogy beülök a másodikba, az illető megkérdezi, bánnám-e, ha Ladányban vonatra szállnánk. Hát bánni nem bánnám, csak szívből sajnálom. Felhívom a barátomat, aki éppen Miskolcra utazott Pestről, valahogy úgy képzelem, visszafelé útba esik Ladány. Földrajzból sosem voltam kitűnő, mégis eljön értünk.
Szombat estére érkezem meg, hullafáradtan. Vasárnap elmegyek a díjkiosztóra. Előtte beszélgetés Arany humoráról meg az Arany-évről úgy általában, végül a díjazottak felolvasása. Második díjat kaptam, végre kiderül. A zenészek között, akik a szünetekben játszanak, az egyikkel találkoztam a lifetime ago a Balaton partján. A múlt mindig jelen.
Hétfőn hazarepülök, illetve Kolozsvárra, ahol kedden Vitályos Ildikóról kell beszélgetnem a Kolozsvár Társaságnál. Előtte megnézzük a Xantusok, Gábor és Áron portréfilmjét, ismét hallhatom Ildikó feledhetetlen nevetését, láthatom a mozdulatait. Még azelőtt az operában is van némi dolgom. Végül vacsora a barátaimmal, és ismét hullafáradtan ágyba.
A lyányommal már hétfőn találkoztam, együtt ebédeltünk, beszélgettünk. Én vagyok az autóstoppos apuka.
Időkígyó
A múlt gyakran fojtogat, de már egész jól elvagyunk, mint egy kedves anakondával, aki nem tud más lenni, mint amilyen, de azért uralkodik magán. Nem tudom, mi lesz, ha megöregszem. Tele lesz a lakás anakondával.
