A színészképzés lehetőségeinek kiterjesztését, valamint a természet és a kreatív folyamatok közötti kapcsolat vizsgálatát tűzte ki céljául a Shoshin Egyesület Nemzetközi Színházi Rezidenciák elnevezésű programja, amelynek keretében az egyedi építészetéről ismert faluba, a festői szépségű Kidébe hívták múlt héten az érdeklődőket. Az elmélyülten, egymásra figyelve történő alkotás, a határok feszegetése kulcsfontosságúnak bizonyult, a szervezők olyan gyakorlatokból építették fel a programot, amelyek nem csupán hasznosak lehetnek akár hosszabb távon is, de szükségesek is a minél nagyobb hatékonyság érdekében. Szövegértelmezés, hangképzés, színészi akrobatika, dinamikus partnergyakorlatok, tér- és csoporttudatosság, harcos attitűd és csikung mind-mind része volt a hatnapos tábornak, a jobb fizikai erőnléthez a reggeli és szürkületi szaladások, tornagyakorlatok, a csapatépítéshez az éjszakába nyúló beszélgetések is hozzájárultak.
A központi téma a csónak volt, amely egyrészt az utazás eszköze, olyan alkalmatosság, amely átviszi az embert egyik partról a másikra – magyarázta Köllő Csongor, az egyesület egyik alapító tagja szombaton este, az alkotómunkát megkoronázó találkozón. A színészi mesterség tükrében is igyekeztek megragadni, hogy a színész úgyszólván nem maradhat érintetlen: a munka, amin és amivel dolgozik, olyan, mint ez az apró, labilis szerkezet, amely elszállítja és átváltoztatja az előadót, neki pedig folyamatosan haladnia kell a különböző változásokkal, technika és gyakorlat tekintetében egyaránt. A másik megközelítés arra a kérdésre kereste a választ, hogy vajon kit vagy mit vinnének magukkal a fedélzetre, ha menekültként kizárólag egy csónakhoz hasonló instabil járművük lenne. Ki-ki milyen szavakat, dalt, képeket vinne magával az új életébe – olyan kérdések ezek, amelyek napjainkban, a különböző események hatására nagyon is időszerűek, a színház pedig alkalmas az aktuális problémák megértésére, továbbgondolására.
Grzegorz Ziółkowski, a poznańi Adam Mickiewicz Egyetem Dráma, Színház és Előadóművészet Intézetének professzora és Köllő Csongor színész, rendező, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Karának oktatója vezetésével zajlottak a foglalkozások, amelyeken Európa különböző térségeiből érkezett személyek, színház-közeliek és más területeken tevékenykedők vettek részt: Balázs Judith, Duna Orsolya Réka, Zongor Réka és Szacsvai István Romániából, Valeria Sirețanu Moldova Köztársaságból, Babs Loukopoulos Görögországból és Juan Rey Velasco Spanyolországból. A tábor szervezésében ugyanakkor részt vett Györgyjakab Enikő, a Shoshin társalapítója és Tasi Annabella kommunikációs referens, az előadás hét szereplője mellett pedig egy nyolcadik is „színpadra” lépett szombaton este: a produkció a népviseletbe öltözött kidei-kolozsvári kislány, Vilma szép énekével zárult.
A helyszínt ezúttal is Koós Ferenc és felesége, Monica Koós biztosította, akik, mint kiderült, a 10-es házszám alatt működő otthonos alkotóközpont további bővítését tervezik. A művészetpártoló vállalkozónak idén tavasszal sikerült megvásárolnia a szomszédos portát, amelynek udvarán Kide legrégebbi háza áll, 1810-ben építették. – Teljesen tönkre van menve, de szerencsére vissza lehet állítani a régi állapotába. Annak ellenére, hogy levakolták, alatta nem rombolták szét, ugyanakkor az ablakokat és az ajtókat sem tették tönkre. A tetejét ugyan szétrombolták, de majd hozunk nádat és újrafödjük. A legfontosabb az, hogy akik ide jönnek, megtöltsék élettel azokat a tereket, amelyeket kreálunk – részletezte Koós Ferenc, s miközben tovább nézelődünk, felajánlja Egyed Emese költő, irodalomtörténésznek is, hogy verstábort és irodalomtörténészi tábort is tarthatnak itt, vagy akár „nappal olvasók-este írók” táborát, ahogy tetszik.
Sok szempontból történt előrelépés azóta is, hogy két évvel ezelőtt befogadták a Shoshin által szervezett első színháztábort, a ház és a csűr rendbetétele után a nyári konyha, a terasz és a kút következett. A recept nem túl bonyolult: egyszerűen meg kell érezni, hogy hol mit érdemes kialakítani, hogy az emberek, akik ide jönnek, remélhetőleg minél több esemény apropóján, jól érezzék magukat. A külső teraszon például szívesen üldögélt mindenki, a résztvevőket az sem zavarta, hogy közben lehűlt az idő. A benti térbe viszont nem nagyon vonultak vissza, úgyhogy azt konyhaként használták. A tér élettel való megtöltése már most jó úton halad, a színháztábor mellett vetítések, beszélgetések helyszíneként is szolgál a helyszín: a gyerekek, akik iskolaidőben többnyire Válaszúton vagy Szamosújváron tartózkodnak, a vakációban bibliai filmeket és mesefilmeket nézhetnek a csűrben.
A mostani táborozók is otthonosan érezték magukat, és lelkesen meséltek lapunknak a tapasztalataikról. Szacsvai István, aki októberben kezdi az első évet a BBTE Magyar Színházi Intézetének színművészeti szakán, boldogan nyugtázta, hogy bár rengeteget dolgoztak, szinte nem is maradt szabad percük, és közben sok kávé fogyott, érdemes volt jelentkezni, sokat tanult mindkét vezetőtanártól és a többiekkel is jól összebarátkoztak. Ő hozta a szöveget (Warsan Shire: Home), amelyből kiindulva felépítették a záró előadást, egyfajta ízelítőt nyújtva mindabból, amivel ahét folyamán foglalkoztak. – A workshopokon belül három nagyobb tömb volt, a mai például arról szólt, hogy egymás impulzusaira kellett reagálnunk. Nagyon szép íve volt az egésznek, ugyanakkor jó csapat állt össze, sokat nevettünk. Rengeteg munka is van ebben, de másképp nem is nagyon lehet fejlődni és eredményt elérni – mondta. Izgatottan várja a Shoshin idei fesztiválját, a KaravanActot, amelynek programjában két olyan előadás is szerepel, amelyek Grzegorz Ziółkowski nevéhez kapcsolódnak – azokat mindenképp szeretné megnézni.
Valeria Sirețanu jelenleg Nagy-Britanniában tanul irodalmat és történelmet, a táborról egy portugál ismerősétől értesült Görögországban, aki már azelőtt ismerte Köllő Csongort. Bár próbálkozott korábban hagyományos színészképzéssel, az nem nagyon nyerte el a tetszését, úgyhogy abbahagyta, szükségét érezte viszont, hogy valamilyen formában újból kapcsolatba kerüljön a színház világával. Teljesen újszerűen hatott rá a mostani alkalom, egyáltalán nem bánta meg, hogy jelentkezett.
A vendégoktató, Grzegorz Ziółkowski a bemutatkozó előadás után arról beszélt, hogy különböző nyelveken szólaltak meg a szereplők – magyarul, románul, angolul, görögül, de még galíciaiul is –, lengyel szót viszont nem lehetett hallani. – Egyetlen szót szeretnék csak mondani lengyelül, nagyon fontos és nagyon egyszerű: dziękuję, azaz köszönöm – hangsúlyozta. Könyveket és különböző színházi szövegeket kaptak ajándékba a résztvevők Koós Ferenctől, a lengyel rendező például a magyar történelemről szóló lengyel kötettel térhetett haza.
