Csak szordínóban

Csak szordínóban
mondom, hogy mindenki hallja (kinek füle s inge van hozzá, hogy magára vehetné): a csatlósnak a legrosszabb most. Minden látszatok és tényszerű állások dacára. Valamikor a nyolcvanas évek közepén került a kezembe egy sajátos propagandaanyag; angol nyelvű észak-koreai „brosúra” arról, hogy Dél-Korea nem egyéb, mint az imperialista-kapitalista Egyesült Államok perverz lakája. Innen csak a pervertálhatóságot menteném át, meg kicsit a lakáji lelkületet is. A kapitalizmust pedig… hagyjuk önerőből rohadni. Ha akar.

Lukasenka Sándor, ki épp fehérorosz elnökként szerepel a hetek óta vetített folytatásos filmben, szóval ez az államfői pózba merevedett diktátor nosztalgiázott egy sort szombaton, az esti órák leple alatt: úgy vélte, ha a Szovjetunió fennmarad, nem történhettek volna meg ilyen szörnyűségek, mint például az épp zajló ukrajnai hadiesemények, amit mi csak szimplán háborúnak nevezünk. Ha tudna magyarul és olvasná a Szabadságot, Lukasenka rögvest tiltakozna, mert ugyanbiza nincs itt semmiféle „vájná”, mindössze különleges katonai műveletről van szó, mely ugyan három hete zajlik, civilek százait, katonák ezreit küldte a másvilágra, mintegy 3 millió menekültet produkált, de háború, az végképp nincs. Ezt csak hangulatkeltésként és riogatásként használják a tudjukmikicsodák… hogy aztán nyerészkedjenek, meg még több fegyvert adhassanak el. A cinikus gazemberek a háttérből.

Az előtérben viszont félig takarásban, de ott vannak a csatlósok: Fehéroroszország, Szíria, Észak-Korea, Kína, kik március másodikán az ENSZ plenáris fórumán is kiálltak Moszkva mellett, miközben 141 tagország elítélte az orosz agressziót. És akkor még idecsapódik a további úgymond félhivatalos csatlósok kategóriába: Abházia, Észak-Oszétia, Szerbia… és a sort lehetne folytatni, közelebbi példával is.

Tragikuma van a csatlósi léthelyzetnek, miközben nyomokban nevetséges is e szerep: pedig csak egy igen rövid mondatba kerülne: Bocsika, tévedtünk! Ezt kéne kinyögni, sejtetni, valahogy tudtára adni a nemzetközi nyilvánosságnak. Utalni rá – áttételesen és retorikusan. Hogy megvezettek furmányos birodalmi főcsinovnyikok. Vagy saját szakértőink bambultak el. Sántított a külföldi hírszerzésünk. Ilyeneket, vagy mindezt egyszerre. A csatlós attól tart, hogy pártütését nem fogják honorálni – nem a többiek, a sajátjai: ezért görcsösen kitart, mondjuk a hallgatásban. Lukasenka, Kim Dzsong Un, Basár el-Aszad, Hszi Csin-ping… és társaik. Lehetnek vagy tucatnyian. Idővel kisasszéznak a bátrabbak: persze nem határozott manőverrel, hanem finomded és sunyi koreográfiával; mint a rajzfilmben az éppen rajtakapott figura, aki fütyörészve és az eget kémlelve megpróbál lazán elslisszolni. Mintha teljesen véletlenül állt (somfordált, dörgölődzött, kushadt) volna eddig a rossz oldalon. A forgatókönyv szerint többnyire sikertelen ez a megúszós mutatvány. Meg esetlen-röhejes. Csak épp nevethetnékünk nincs tőle.

 

promedtudo2Hirdetés

A rovat cikkei