A családonként három gyermeket ideálisnak vélő magyarok aránya majdnem 40 százalékos
A kutatás egy 2017. december 9. és 2018. január 12. között lefolytatott nagymintás adatfelvételre épült, ami Románia teljes népességét (1200 fő), valamint az erdélyi magyarokat (1400 fő) és az erdélyi románokat (733 fő) illetően volt reprezentatív. A felmérés sok esetben markáns, sőt meglepő eredményeit, következtetéseit a projekt koordinátorai, Barna Gergő és Kiss Tamás szociológusok összegezték csütörtökön, Kolozsváron. Háromrétegű mintán dolgoztak: a felnőtt korú erdélyi magyar, illetve román, valamint a teljes romániai lakosságra vonatkoztatva.
A kutatás egyik kiemelt témája a közösségek jövőképe volt: a szociológusok több mint húsz, többek között politikai, gazdasági vonatkozású tényezőt illetően kérdeztek rá arra, hogy nőni vagy csökkenni fog ezek szintje a következő két évtizedben. A következtetés az volt, hogy az erdélyi magyarok szkeptikusabbak a románokhoz képest: szerintük például a demokrácia szintje csökkenni, a korrupció mértéke, a gazdasági egyenlőtlenség mértéke pedig növekedni fog. Meglepő adatnak bizonyult, hogy az erdélyi magyarok 38%-a – főként a vidéki és kisvárosi lakosok, középosztálybeli rétegek – ítéli meg úgy, hogy a következő húsz évben életszínvonala csökkenni fog – hívta fel a figyelmet Barna Gergő.
A különböző geopolitikai szereplők, például az Egyesült Államok és az Európai Unió (EU) befolyását a románokhoz viszonyítva kevésbé fontosnak ítélik az erdélyi magyarok, nagyobb mértékben tartanak viszont a migrációtól. Ugyanakkor a saját közösségükből elvándorlók jövőbeli számarányát illetően is nagyobb fokú az aggodalmuk, illetve hangsúlyosabban vetítik előre a nyugati típusú, nem hagyományos családmodell elterjedését – összegezte a szociológus.
Románia jövőbeli fejlődését, nemzetközi perspektíváinak bővülését az erdélyi magyarok is ugyanolyan fontosnak tartják, mint a románok; némiképpen meglepő lehet viszont, hogy a románok körülbelül egyharmada gondolja azt, jó lenne, ha Magyarországnak is növekedne a nemzetközi tekintélye.
Az etnikai jövőképet illető egyik kérdés a magyar–román vegyes házasságokra vonatkozott: az erdélyi magyarok a románoknál nagyobb mértékben vélik úgy, hogy ezek gyakoribbak lesznek. A nyelvi jogok alakulását illetően fele-fele arányban differenciálódik a magyar közösség, azaz a megkérdezettek ötven százaléka gondolja azt, hogy ezek a jogok a továbbiakban bővülni fognak. A decentralizációra vonatkozó kérdésekre adott válaszok azt tanúsítják, hogy az erdélyi magyarok meglátása szerint csökken az ilyen jellegű folyamatok továbbvitelének esélye: a magyarok egynegyede bízik a decentralizáció folytatásában, egyötöde reméli, hogy az elkövetkező húsz évben megvalósul Székelyföld területi autonómiája – részletezte Barna Gergő.
A közösségi közérzet, az intézmények iránti bizalom vonatkozásában, a politikai tér megítélésében megállapították: a teljes lakosság viszonylag pesszimista Romániában, az erdélyi magyarok percepciója pedig elmarad az átlagtól, ugyanis jóval negatívabb a közhangulatot, az intézményeket illető megítélésük – hangsúlyozta a szociológus. Hozzátette: a magyar és a román közvélemény inkább csak akkor közelít, ha gazdasági kérdésekről van szó. Pozitívumként emelte ki ugyanakkor, hogy egyéni életszínvonalukkal viszont a magyarok – legalábbis ez év elején – elégedettebbek voltak az erdélyi románoknál, a jövedelmüket illetően azonban valamivel elégedetlenebbek náluk.
A demokrácia alapintézményeibe vetett bizalom a legkisebb az országos átlag tekintetében, a magyarok esetében az átlagnál rosszabb. Hasonlóképpen az EU-ban is sokkal kevésbé bíznak a magyarok, akárcsak a romániai igazságszolgáltatásban vagy a korrupcióellenes ügyészségben. Az államelnökre vonatkozóan a magyarok bizalma nagyjából a románokéhoz hasonló volt a januári felmérés szerint, de az előző évekhez viszonyítva ez a tendencia is csökkenést mutat – részletezte Barna Gergő. Az EU-t illetően a 2008-as adathoz képest most nagyon megcsappant a magyarok bizalma, a közösség 37%-a adott erre vonatkozóan pozitív választ. Ennek magyarázata valószínűleg az, hogy a magyarok, a térségbeli más kisebbségekhez hasonlóan, utolsó védvonalként tekintettek az EU-ra jogaik védelmének tekintetében, és mivel csalódtak az unióhoz fűződő elvárásaikban, kevésbé számítanak annak befolyásra – magyarázta a szociológus. Természetesen ez a megítélés nemcsak az unión belüli időszerű történések folytán alakul így – tette hozzá.
Választások: a magyarok részvételi hajlandósága nagyobb
Érdekes adat ugyanakkor, hogy az erdélyi magyarok sokkal nagyobb mértékben bíznak a helyi önkormányzatokban, de a románok bizalmi szintje is emelkedett a korábbi mérésekhez képest. „Mindez fontos, mivel bármilyen decentralizációs törekvésnek ez az alapja” – hangsúlyozta Barna Gergő. A választási részvétel tekintetében ugyancsak fontos következtetés, hogy az erdélyi magyarok részvételi szándéka nem marad el az országos átlagtól, sőt, magasabb az erdélyi románok részvételi hajlandóságánál. A pártpreferenciákat egy 11 éves időszak adataival összevetve vizsgálhatták: az erdélyi magyaroknak csökkent a román pártokra való szavazási hajlandósága, ugyanis míg az elmúlt évtizedben 9-10 százalékos volt, most ez 3-5 százalékra csökkent.
Barna Gergő beszámolója szerint azzal a hipotézissel indították a felmérést, hogy a magyar és román társadalom párhuzamossága egyre hangsúlyosabbá válik, azaz a társadalomnak különböző alrendszerei egyre inkább etnikai alapon szerveződnek meg, a magyar emberek mindennapjai a magyar intézményekhez kötődnek. Egy sor társadalmi dimenzióban egy etnikailag integrált intézményrendszer jött létre. A legfontosabb ilyen dimenziók az oktatás, a politika, részben (a magyar önkormányzatokon keresztül) a közigazgatás, kultúra, médiafogyasztás, az egészségügyi szolgáltatások egyes dimenziói (pl. idősgondozás), szociális ellátás, az egyházi élet, újabban pedig a sport és szabadidő-eltöltés. Megfigyelhető, hogy az utóbbi években a párhuzamosság mind horizontálisan, mind vertikálisan növekszik.
A párhuzamosság vonatkozásában vizsgálták a magyaroknak a román nyelvtudásukkal kapcsolatos saját értékelésüket is: a vizsgált tizenöt éves idősávban nincs jelentősebb elmozdulás, az erdélyi magyarok 60 százaléka jellemezte önmagát úgy, hogy jól beszél románul, s 40 százaléka minősítette alacsony szintűnek román nyelvtudását. Számottevő változást ugyan általában véve nem jegyeztek, de mégis egy viszonylagos nyelvtudásbeli csökkenést mértek a felsőfokú végzettséggel rendelkezők és a fiatalabb korosztályok esetében. Ugyanakkor kiderült: mindamellett, hogy 1999-ben az erdélyi magyarok 25-27 százaléka magyar tévécsatornákat nézett, 2018-ra ez az arány 75 százalék fölé mutat.
Csökken a vegyes házasságok száma
Kiss Tamás szociológus a demográfiai helyzet, az etnikai arányok, a gyerekvállalási kedv megítélésével, általában a közösségi önképpel kapcsolatos kérdéseket és következtetéseket összegezte. A közösség szintjén érvényesülő, úgynevezett demográfiai stressz egyik összetevője egyebek mellett az, hogy az erdélyi magyarok 74 százaléka úgy véli: a következő húsz évben gyakoribbak lesznek az eddigieknél a magyar-román vegyes házasságok. Mindamellett a trend nem erről szól: valójában ezek száma csökkent, mivel a magyar etnikumú népességnek egyre nagyon százaléka koncentrálódik Székelyföldön és Partiumban – emelte ki Kiss Tamás. Hasonlóképpen a magyarok 75 százaléka szerint jelentősen nőni fog a kivándorlók száma, 33 százalékuk szerint csökkenni fog a magyarok aránya Erdélyben. Érdekes megállapításokat szűrhettek le abban a vonatkozásban is, hogy az erdélyi magyarok, illetve romániai románok hogyan ítélik meg a közösségeik számbeli kiterjedtségét. A magyarok önképe a legkevésbé reális: a magyarságnak majdnem fele gondolja azt, hogy Erdélyben kétmillió magyar él jelenleg. A románok becslése általában véve jóval inkább közelít a valós adatokhoz. A romák számát a magyarok és románok is fokozottan magasnak látják, legalább félmillióval többnek vélik ezt a populációt a szociológusok által becsült 1 millió 300 ezres létszámnál. A Moldovai Köztársaságból érkező bevándorlók számát a háromrétegű minta minden csoportja felülbecsülte legalább félmilliósra, miközben a valóságban körülbelül 140-150 ezer emberrel lehet számolni.
Az erdélyi magyarok 50 százaléka úgy gondolja: a románok aránya nőni fog, 55 százalékuk pedig azt, hogy a magyarok aránya csökkenni fog a közeljövő két évtizedében, a romák esetében ez a megállapítás megegyezik – mondta Kiss Tamás. A magyarok önképe nagyon torz ugyanakkor azt illetően, hogy mennyire látják kompaktnak saját közösségüket: a magyarok 35 százaléka úgy véli, hogy a magyar családoknak csak 70-80 százalékában beszélnek magyarul – részletezte a szociológus. Torz a megítélés a magyar oktatásban való részvételt illetően is, a magyarok 65 százaléka alulbecsüli ezt a szintet, s azt gondolják, hogy a magyar gyermekeknek közel fele román tannyelvű iskolába jár.
Összegezve, az adatok azt mutatják, az erdélyi magyarok keveset tudnak egymásról, a régiókról, amelyben közösségeik élnek, a Partiumot például sokan egyfajta szórványnak tekintik – mondta Kiss Tamás. A román nyelvtudásukat a magyarok is alábecsülik, de a románok körülbelül fele is azt gondolja, hogy a magyarok elégtelenül beszélik az ország nyelvét. A románok percepciója annak tekintetében, hogy a magyar családokban milyen nyelven beszélnek, milyen iskolába járatják gyermekeiket jóval reálisabb, mint a magyaroké, azaz valószerűbben látják a magyar közeget – hívta fel a figyelmet a szociológus.
A családonként ideálisnak ítélt gyermekszám tekintetében jelentős a különbség a magyarok javára, ha a többgyermekes családot tekintjük megfelelőnek – állapította meg Kiss Tamás. A családonként három gyermeket ideálisnak vélő magyarok aránya majdnem 40 százalékos, ez a négy vagy több gyermeket óhajtók létszámával együtt közel 50 százalékot tesz ki – részletezte a szakember. A magyaroknál az elvárt vagy óhajtott gyermekek száma nem feltétlenül csökken a társadalmi státusszal; a románok esetében jellemzően azok akarnak több gyereket, akiknek alacsonyabb a társadalmi pozíciójuk. Egyre kisebb a magasabb fokú iskolai végzettséggel rendelkező románok aránya, akik több gyermeket vállalnának.
A migrációs szándék a romániai társadalomnak majdnem minden rétegét érinti; regionális bontásban s etnikumok tekintetében különbözik az elvándorlás formája. Az erdélyi magyarokat inkább a néhány hetes, hónapos, úgynevezett ciklikus migráció jellemzi. A magyarok esetében Ausztria és Németország a legfontosabb célország, ami nem véletlen, ugyanis a német migrációs politika – az olasz bevándorláspolitikától eltérően például – a ciklikus migrációt támogatja. Magyarországot illetően ez a típusú, időszakos munkavállalással összefüggő migráció visszaszorult, megmaradt viszont a végleges kitelepedés – tudatta Kiss Tamás.
A magyar–román viszony kapcsán, bár országos szinten hullámzóak az eredmények, a románok növekvő arányban vélik azt, hogy együttműködéses viszony van a két közösség között. A magyarok sokkal inkább azt látják, hogy konfliktusos kapcsolat létezik a magyarság és a románság között. Tizenöt éves távlatban elmondható, hogy a magyarok folyamatosan növekvő mértékben látják a román–magyar viszonyt konfliktusosnak. Jelenleg egy relatív többségük, 41 százalékuk vélekedik így. Eközben a románk esetében ez az arány jóval alacsonyabb, 20 százalékos. A két etnikum közti társadalmi távolság növekszik, de ez a románok számára nem jelenik meg mindennapi tapasztalatként. A magyarok szempontjából a merevebb etnikai határfenntartás több súrlódással jár, hisz a többségi társadalom lététől ők nem tudnak elvonatkoztatni – összegezte a szociológus.
A cigányellenesség a magyarok esetében nagyobb
Érdemes kiemelni azt is, hogy az erdélyi románoknak az erdélyi magyarokkal szemben tanúsított társadalmi távolságtartása valamivel alacsonyabb, mint a besszarábiakkal szemben. Az erdélyi magyarok ugyanakkor a magyarországi magyarokat elég közel állónak érzik magukhoz, a társadalmi távolság minimális – fejtette ki a szakember. A cigányellenesség a magyarok esetében nagyobb, mint az országos átlag. Az elmúlt években a társadalmi távolságok alapvetően növekedtek, 1997-ben a romákkal szemben ez a szint alacsonyabb volt, és tendenciaszerűen nő a románokkal szemben is.
A románok 40%-a szerint nem kell magyar parlamenti képviselet
A magyar etnopolitikai célok, a kisebbségi jogok megítélésében az erdélyi románok valamivel megengedőbbek, mint korábban, de a leginkább elutasított kategóriákba továbbra is az autonómiatörekvések és a nyelvi jogok tartoznak. „Kétféleképpen is feltettük az autonómiaigényre vonatkozó kérdést, de az elutasítottság mindkét esetben elég nagymértékű volt” – jelezte Kiss Tamás. Hozzátette: jelentős a már létező nyelvhasználati jogok elutasítottsága is, az erdélyi románok több mint fele nem ért egyet ezekkel. A románoknak valamivel több, mint fele elfogadja, hogy az alapfokú oktatás magyar tannyelvű legyen, de ez az álláspont teljesen megváltozik a különálló magyar iskolákra és a felsőfokú oktatásra vonatkozóan. Országszerte még mindig negyven százaléka véli úgy a román lakosságnak, hogy a magyaroknak nem kellene parlamenti képviselettel rendelkezniük, bár ez egy államban integrációs minimum, nem is kisebbségi jog – mondta a szociológus.
A centenáriumi rendezvényekre vonatkozó megállapítás az volt, hogy a magyarok még abban az esetben is csak alacsony arányban vennének részt a kapcsolódó rendezvényeken, ha azokat érdekesnek tekintenék. Ugyanakkor a román társadalmon belül sem alkotnak többséget azok, akik tervezik a centenáriumi programokon való részvételt – tette hozzá Kiss Tamás. Minden megkérdezett kategória többnyire úgy vélte, nem lehetséges a magyar és a román történelemszemléletet egységesen tárgyalni, jóllehet a magyarok és románok is többségben azt gondolják, hogy erre szükség lenne. A romániai románok szerint a magyarság inkább segítette az állam fejlődését, bár jelentős arányuk, 24 százalékuk szerint inkább gátolta azt. Arra a kérdésre vonatkozóan, hogy a Gyulafehérvári Nyilatkozat szellemében több jogot kellene biztosítani a magyarságnak, a románok nagy többsége elutasítással válaszolt.
A konfliktusok lehetséges kiéleződésére vonatkozóan súlyosabb a magyarok percepciója. A székelyföldi magyarok több mint fele véli úgy, hogy az erdélyi magyar politikusoknak erőteljesebben kellene követelniük az autonómia megvalósulását, a közép-erdélyi, partiumi magyarok érdeklődésének homlokterében viszont a kisebbségi jogok bővítése állt – mondta Kiss Tamás. Felhívta a figyelmet arra, hogy a felmérés során több esetben háttérváltozókat, például társadalmi rétegeket is vizsgáltak. Az is meghatározó következtetés egyébként, hogy az erdélyi román politikai osztály erőteljesebben ellenzi a kisebbségi jogosítványokat, mint maga az erdélyi román társadalom – emelték ki a szakemberek. Porcsalmi Bálint arra hívta fel a figyelmet, nagyon fontos, hogy a magyar embereknek pozitívabb hozzáállása legyen saját jövőjüket illetően, hiszen a felmérés szerint a vélt és a valós helyzet több vonatkozásban is eltér.
