Borítókép: A búcsús szentmisén Vizi Zakariás, Jakab Gábor, László Attila és Oláh Dénes (A SZERZŐ FELVÉTLEI)
A Kolozsvár-Györgyfalvi negyedbeli Mária Szeplőtelen Szent Szíve egyházközség a járványhelyzet miatt bevezetett korlátozások következtében a naptárban előírt június 20.-a helyett szeptember 12-én, szombaton, Szűz Mária Szent Nevének emléknapján ünnepelte a templombúcsút.
A szentmise kezdetén Vizi Zakariás esperes-plébános bemutatta a főcelebránst, László Attila Kolozs-dobokai főesperest, a Szent Mihály egyházközség plébánosát, akivel nyolc paptestvére koncelebrált: a Marosi és Küküllői Főesperesi Kerületekből Oláh Dénes főesperes-plébános és Balla Árpád szászrégeni plébános, Jakab Gábor pápai káplán, kerekdombi plébános, Székely Dénes teológiai tanár, Kolozs-monostori plébános, Kovács Árpád kisbácsi plébános, Jánossi Imre segédlelkész, valamint a felkért szónok.
László Attila kifejezte afeletti örömét, hogy megismerheti a plébániahoz tartozó egyházközség híveit. Milyen a mi szívünk? – kérdezte. Átadjuk-e szívünket Istennek, ahogyan Mária tette? Milyen jó, hogy az Istenanya személyében olyan segítőnk van, aki életünk során gyermekeként megfogja a kezünket.
Az emléknap szónoka Vik János egyetemi tanár, fundamentálteológus, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának dékánja volt. Szentbeszédében rámutatott: a más vallású keresztények vagy akár hitetlenek feltehetik nekünk a kérdést: amikor Mária Szeplőtelen Szívét tisztelitek, ti vajon mire gondoltok? Mária Szeplőtelen Szent Szívének tisztelete nem kizáró jellegű, hiszen van benne meghívás minden keresztény ember részére. Mi, katolikusok pedig mindenekelőtt az Istenszülőre, Isten anyjára gondolunk. Ő eszköz volt a Mindenható kezében, közreműködött abban, hogy világra jött az Istenember, Jézus Krisztus. Amikor Máriát mondunk, ugyanakkor Krisztusra és az Anyaszentegyházra is gondolunk. Mária az Istennel való bennsőséges kapcsolatunk jele és az emberek közötti nagyobb egységre törekvés eszköze – magyarázta a szónok. A szív valamennyiünk életének középpontját jelenti. Mária szíve ezzel kapcsolatban továbbgondolásra sarkall bennünket, hogy magunkévá tegyük tenniakarását. Mária Szeplőtelen Szent Szíve mindenekelőtt személyiségének kifejezője. Neki minden helyzetben és megpróbáltatásban sikerült megtalálni a lelki egyensúlyt.
Vik János: Mária Szívének tisztelete nem kizáró jellegű, hiszen van benne meghívás minden keresztény ember részére
A szónok nyomatékosította: akik látják Istent, azok szeplőtelen szívűek, tiszták. Mária Szeplőtelen Szíve pedig ilyen szempontból is útmutatást ad. Hiszen egész életében Isten látását kereste, csak így találta meg a horgonyt, a tisztaság, a gondolat és a tettek harmóniáját. XVI. Benedek pápa tanította: „Mária nagysága abból a tényből adódik, hogy Istent, s nem önmagát akarja naggyá tenni. (...) Mária, saját Fiának tökéletes tanítványa, aki felismeri szabadságának teljességét és ezért szabadságát az Atya iránti engedelmességen keresztül gyakorolja”.
A szentmise – amelyen részt vett és együtt imádkozott a jelenlevőkkel Sebestyén Ákos, a negyed református lelkipásztora és Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács RMDSZ-es alelnöke – ünnepi hangulatát emelte Kostyák Levente kántor (blockflötén játszotta Gounod Ave Mariáját) és László Györgyi zongoratanárnő liturgikus zenei szolgálata. A búcsú alkalmával Vizi Zakariás plébános Bálint Tibor és Zölde Sándor egyháztanácsosoknak könyvajándékot adott át odaadó segítőkészségük elismeréseként, ugyanakkor kifejezte köszönetét Katona Attila gondnok munkásságáért, akire mindig lehet számítani. Távozáskor a jelenlevők a templomudvar kapujánál szerény agapéban részesültek.
Szeptember 15-én, kedden délután tartották a Monostori út 12. szám alatti Fájdalmas Szűzanya tiszteletére – 118 esztendővel ezelőtt, 1902-ben – szentelt templom búcsúját. 1942-ben Ugron Sándor jezsuita lelkipásztorkodása idejében bővítették a mostani formájára.
A Fájdalmas Szűzanya emléknapjának gyökerei a Mater Dolorosa, a Fájdalmas Anya különleges középkori tiszteletére nyúlnak vissza. Kezdetben helyileg ünnepelték meg, majd XIII. Benedek pápa 1721-ben kiterjesztette az egész Egyházra. Eredeti elnevezése a Boldogságos Szűz Mária hét fájdalmának ünnepe. A szerviták rendjében hasonló tartalommal ünnepelték szeptember harmadik vasárnapját, amelyet VII. Piusz pápa 1814-ben előírt az egész Anyaszentegyház számára. Ezt Szent X. Piusz pápa szeptember 15-re, a Szentkereszt felmagasztalása ünnepének másnapjára helyezte át.
Az idei búcsúra Székely Dénes kanonok, teológiai tanár, plébános gondoskodásával az egyházközség felújította és kifestette a templom sekrestyéjét és berendezését. A templomban sikerült elhelyezni az új keresztút első hét fafaragásos stációját, Jiran Péter munkáját.
Amint az előbbi templombúcsúk alkalmával is, Székely Dénesnek köszönhetően a szentmise főcelebránsa és szónoka egy újmisés, Kelemen Zoltán-Arnold volt, akit június 29-én szentelt pappá Gyulafehérváron Kovács Gergely érsek. Kelemen Zoltán-Arnold Csíkcsicsón született 1994. november 2-án, jelenleg Nagyszebenben segédlelkész. Személye nem ismeretlen a kolozsváriak körében, hiszen a Szent Mihály plébánián végezte odaadóan pasztorális gyakorlati éves szolgálatát.
A főcelebráns tíz paptestvérével együtt mutatta be a legszentebb áldozatot, köztük volt László Attila főesperes-plébános, Nagy Károly atya, a kolozsvári ferences templom igazgatója, Fábián László györgyfalvi, Keresztes Olivér kolozsi, Szőcs Csaba szászfenesi, Takó István egyetemi lelkész, Kolozsvár-Szent Péteri plébános.
A szentmise kezdetén Székely Dénes elmondta a Fájdalmas Szűzanya emléknapjával kapcsolatban, hogy az édesanyák értik meg és érzik át a legjobban a szeretet fényében az anyai fájdalmat és megpróbáltatásokat.
Bevezetőjében Kelemen Zoltán-Arnold leszögezte, hogy a kolozsvári szolgálata folyamán kapott élmények hivatásának valóságos drágakövei. Prédikációjában kifejtette: amikor a kereszt árnyékában álló Hétfájdalmú Szűzanyára figyelünk, tekintetünk felfelé szárnyal, a kereszten magát értünk odaadó Krisztusra. Ő áll a középpontban. Ő áll Mária meggyötört szívének középpontjában is, amely a fájdalomtól nem roskad magába, hanem inkább megnyílik a még nagyobb szeretetre. Krisztus szavára „fiává” fogadja a tanítványt, akit bevon az ő hitébe, amelyből kisarjad az egész Anyaszentegyház húsvéti hite. Szilárd hitével ráhagyatkozik Isten akaratára, és ebben kitart a fogantatás pillanatától egészen a szenvedés és feltámadás eseményéig, sőt azon is túl. Hitt és engedelmeskedett, így lett az értünk kereszthalálig engedelmes Szolga édesanyjává. Mária engedelmessége azonban nem mentesítette őt a lelki fájdalomtól. Viszont általa jóvátette az első asszony, Éva engedetlenségét. Fájdalmával Mária gyógyulást hozott az emberiségnek, érdemeket szerzett és megnyitotta annak reménységét, hogy a szeretet képes győzni minden felett – magyarázta a szónok. Mi is a szeretet által leszünk képesek helytállni a fájdalomban is. Természetes, hogy senki sem kívánja magának a fájdalmat, a megpróbáltatást. Ilyenkor Mária legyen a bátorítónk, hiszen ő együttérez velünk. Hiszünk és mélységesen bízunk abban, hogy Jézusnak gondja van a mi keresztünkre is. Mária hite a kereszt tövében sokkal nagyobb volt fájdalmánál. Kérjük a Szűzanyát, járjon közben értünk, hogy hitünk megerősödjön és így a kereszthordozásban a mi szenvedéseinknél is nagyobb legyen a hitünk. Higgyünk abban, hogy Krisztus keresztje a mi erősségünk! A feltámadás reménye jelenti számunkra a bizonyosságot, hogy a szenvedés nem értelmetlen dolog, mert a halált a feltámadás követi. A remény által leszünk újra cselekvőképesek, nem engedve, hogy a fájdalmak erőt vegyenek rajtunk. Reménnyel a szívünkben leszünk képesek újra és újra Isten felé emelni tekintetünket, előbbre haladni lelki életünk útján.
Kelemen Zoltán-Arnold primíciás áldásban részesíti volt tanárát, Székely Dénest
A szentmise végén Kelemen Zoltán-Arnold különleges primíciás áldásban részesítette Székely Dénest, aki tanára volt a hittudományi főiskolán, és jelentősen elősegítette felkészülését a papságra. Ezután primíciás áldását adta paptestvéreire, a jelenlevő hívekre és otthoni szeretteikre is.
Palocsay György karanténba helyezése miatt Geréd István végezte a színvonalas kántori szolgálatot, amelynek keretében szép Ave Maria-t énekelt Barta Sarolta, Marinescu Miriam orgonakíséretével.
