A hívek részéről Kozma Péter szavalta el Bokor Katalin Szeretni küldött című versét, majd Gergely Lídia és Gyurcsányi Eszter virágcsokrot adott át Sándor atyának, miközben rámutattak: örvendenek, hogy a Mindenható ilyen odaadó lelki vezetővel ajándékozta meg őket az elmúlt két évben. Megköszönték lelkes szolgálatát és mindazt, amivel gazdagította őket.
Hétfő délelőtt a Szent Mihály Római Katolikus Nőszövetség is bensőséges hangulatú búcsúztatást szervezett, amelyet Fuchs Róza Reményik Sándor Köszönöm, Uram... című versével nyitott meg. Bodó Márta, a Keresztény Szó katolikus folyóirat, a romkat.ro katolikus hírportál és a Verbum kiadó főszerkesztője, a nőszövetség elnöke hangsúlyozta, hogy Sárközi Sándor példakép volt, aki a piarista templomban és a Báthory István Elméleti Líceumban végzett szolgálatával egy időben vállalkozott a nőszövetség kis csapatának lelki erősítésére is. Mind prédikációiban, mind a beszélgetések alkalmával értékes lelki töltettel gazdagította a híveket. Remélik, hogy ő is érezte ragaszkodásukat, nem tolakodóan, de számíthattak egymásra. Kérte, ezután is használja ki vendégszeretetünket.
Sárközi Sándor meghatódva mutatott rá, hogy kolozsvári szolgálata elején meg kellett találnia a munkásság „tereit”. Méltányolta a nőszövetség tagjainak figyelmét és ő is felszabadult közöttük, szeretettel jött valahányszor, amikor csak tudott. Nyomatékosította köszönetét a figyelmességért, a bizalomért, a jóindulatért és nem utolsósorban a szentmiséken való részvételért.
„Szárnyaim szülőföldemre, Kecskemétre visznek vissza. Nekem az az otthon, ahol a szüleim sírja. Ott is lelkipásztorkodni fogok. Sok hálás szívet ismertem meg itt, Kolozsváron és Csíkban is. Nem fogok elszakadni tőletek” – fogalmazott. Rámutatott az összetartozás és az európai szellemiség fontosságára, reflektált arra, hogy népünket meggyötörte a szétdarabolt Kárpát-medence, mégse vagyunk önsiratók, ebből a helyzetből megedződve kerültünk ki. Beszédét Babits Mihály Hazám című versének részleteivel zárta.
A nőszövetség tagjai megajándékozták Sárközi Sándort Bokor Ernő piarista öregdiák, képzőművész a piarista templomról készített akvarelljével. Tar Gabriella Nóra, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem német karának tanára pedig gyönyörű fehér, akár oltárterítőnek is használható terítőt juttatott el Sándor atyához.
Az esemény szeretetvendégséggel és kötetlen beszélgetéssel zárult.
Sárközi Sándor 1953. november 22-én született Kecskeméten tisztviselő családban. Délvidékről származó édesanyja lelkébe csepegtette a Kárpát-medence szeretetét. A kecskeméti piarista gimnáziumban érettségizett. 1974-ben lépett be a Kegyes (Piarista) Tanítórendbe. 1981. február 22-én szentelték pappá. A teológiával párhuzamosan elvégezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar–német szakát, ahol 1982-ben diplomázott. Papi jelmondata – „Arra kaptatok meghívást, hogy az áldás legyen az örökségetek” – szerint haladt életútján. Szolgálati helyei változatosak voltak, bár mindvégig magyar–német szakos tanárként dolgozott. A 2007 októberétől Csíkszeredában kialakított Piarista Tanulmányi Ház lelki, szellemi és szabadidős lehetőségeket, programokat kínált Kállay Emil és Sárközi Sándor irányításával. 2015-től Kállay Emil betegsége miatt egyedül Sárközi Sándor maradt a csíkszeredai Piarista Tanulmányi Házban. Kimagaslóan aktív, hiszen 2010-től bekapcsolódott a Krisztus világa keresztény családok folyóiratának szerkesztésébe és lektorálásába is. Tizenöt évnyi munkássága után 2022-ben valósították meg Molnár Lehel rendtársával, történelem szakos tanárral, egyetemi lelkésszel a kolozsvári piarista újratelepedést. Sárközi Sándor a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetettje.