Bombameglepetéssel kezdődött: kikapott a címvédő
Mind a négy ország szerepelt a tavaly nyári világbajnokságon, amelyen csak a négy kontinensbajnoki címével rekorder Japán jutott túl a csoportkörön, de a későbbi bronzérmes Belgium megállította a nyolcaddöntőben. A szigetországi csapat annak ellenére is az esélyesek közé tartozik, hogy egyik legjobbja, Honda Kejszuke az oroszországi vb után lemondta a válogatottságot.
A legkomolyabb ellenfelek közé a legjobb ázsiai csapatként a világranglista 29. helyén álló és a vb-n jó benyomást keltő Iránt, továbbá a másik két vb-résztvevőt, a négy éve hazai pályán győztes Ausztráliát, illetve a Koreai Köztársaságot sorolják a szakemberek – utóbbit többek között azért, mert náluk játszik a torna legnevesebb, legismertebb futballistája, a Tottenham Hotspur támadója, Szon Hung Min, aki az első két fordulót még kihagyja, s csak azután csatlakozik társaihoz.
Az idei torna egyik érdekessége az lesz, hogy világhírű edzők találkozhatnak egymással olyan válogatottak élén, amelyeknek nem éppen a végső diadal a reális céljuk. Erre példa az angolokkal 2002-ben és 2006-ban vb-negyeddöntős svéd Sven-Göran Eriksson vagy az olasz Marcello Lippi, aki 2006-ban világbajnok lett. Előbbi az újonc Fülöp-szigetek, utóbbi pedig Kína nemzeti együttesét irányítja jelenleg, a két gárda – és így a két szakember is – már a csoportkörben összecsap egymással. A házigazda Egyesült Arab Emírségek csapatát egy másik olasz, az AC Milannal bajnok Alberto Zaccheroni irányítja, de a várakozások visszafogottak a hazaiakkal szemben, mivel tavaly 11 meccsükön mindössze hét gólt szereztek. Két kiváló argentin szakember is a kispadon ül: a Chilével 2016-ban Copa America-győztes Juan Antonio Pizzi Szaúd-Arábia, míg a Valenciával kétszer Bajnokok Ligája-döntős Hector Cúper Üzbegisztán szövetségi kapitánya. A favoritok közül kettőt vezet neves külföldi szakember: Irán csapatát Carlos Queiroz, míg a Koreai Köztársaságét a szintén portugál Paulo Bento.
További érdekesség, hogy Szaúd-Arábia és Katar azonos csoportban szerepel. A két ország között feszült a politikai viszony, előbbi 2016-ban minden diplomáciai kapcsolatot megszakított utóbbival.
Az Ázsia Kupát 1996 után másodszor rendezik az Egyesült Arab Emírségekben, amely akkor, vagyis 23 éve ezüstérmesként zárt. A hazaiak a nyitómeccsen Bahrein ellen lépnek pályára.
A torna 24 csapatát hat négyes csoportba sorolták, amelyekből az első kettő mellett a négy legjobb harmadik jut a nyolcaddöntőbe. A legjobb 16 egyenes kieséses rendszerben folytatja a küzdelmet, a döntőt február elsején Abu-Dzabiban rendezik.
Bombameglepetéssel kezdődött
Nagy meglepetéssel kezdődött az Ázsia-kupa: első mérkőzésén kikapott a címvédő Ausztrália, mégpedig Jordániától. Utóbbi az első félidő közepén szerzett vezetést, s bár labdabirtoklás szempontjából az ausztrálok fölénye teljesen egyértelmű volt (77%), még egyenlíteniük sem sikerült.
Nem sikerült jól a bemutatkozás a házigazdáknak sem, ugyanis a nyitómeccsen csak döntetlent értek el Bahrein ellenében úgy, hogy a 88. percben, tizenegyesből szerezték meg a pontot érő találatot a 100. válogatott mérkőzését játszó, csereként pályára lépő Ahmed Kalil révén.
Eredmények, 1. forduló:
A-csoport: Arab Emírségek–Bahrein 1–1 (Kalil 88. – 11-esből, ill. al-Romaihi 78.), Thaiföld–India 1–4 (Dangda 33., illetve Chhetri 2 – 27., 46., az elsőt 11-esből, Thapa 68., Lalpekhlua 80.).
B-csoport: Ausztrália–Jordánia 0–1 (gól: Bani Jaszin 26.); Szíria–Palesztina 0–0.
