A film forgalmazója, a Filmtett Egyesület idén 25 éves. Ennek apropóján a csapat meglepetéssel készült. A jubileum alkalmából dokumentumfilm készült az elmúlt negyed évszázadról, ennek zanzásított változatát nézhette meg a közönség a vetítés előtt. A szösszenet végén az a megrendítő következtetés született, hogy a Filmtett – bár létezése előtt nem föltétlen érződött a hiánya – létezése mostanra egyértelmű az erdélyi filmkedvelők és filmkészítők körében. A fennmaradás záloga pedig az, hogy a csapat képes a megújulásra és a támogatókedv továbbra se lankad.
A Véletlenül írtam egy könyvet drámai alaphelyzete szerint Nina (Demeter Villő), Öcsi (Hárs Bonca) és apjuk, András (Mátray László) hármasban töltik családi mindennapjaikat, mióta a családanya, Lujza (Lovas Rozi) hirtelen és fiatalon meghalt. Nina a mindenkori kamaszlányok életét éli: barátnőjével terveket szövöget, sportol, fiúkat utasít vissza, az öccsével pedig kölcsönösen idegesítik egymást. Emellett viszont még nyomja a vállát annak a mázsás súlynak a terhe, hogy neki már nincs anyukája. Nem emlékszik az arcára, nem tudja, milyen volt az illata, hogy hangzott a nevetése. Aztán elhatározza, hogy író lesz, ehhez pedig a szomszéd macskás írónőhöz, Lídiához (Zsurzs Kati) fordul, és elkezdődik a folyamat.
Ennyire kedves, humoros, mégis komoly témákat feszegető magyar film rég nem született. A Művész mozi javarészt felnőtt közönsége versenyt kacagott a jobbnál jobb poénokon, az érzelmesebb témáknál viszont szem nem maradt szárazon. A felnőtt lét, a napi taposómalom és tennivalók garmadája hajlamos kiölni, tompítani az ember kíváncsiságát, önfeledtségét, őszinte rácsodálkozását bizonyos dolgokra. Nina szemén keresztül látni a világot, a gyászt, a sikertelenséget, a kilátástalanságot, ugyanakkor a boldogságot, a felismerést, a sikert, más megvilágításba helyezheti a felnőtt világhoz való viszonyát, legalábbis a film idejére.
A film animációs világa mindenképp említésre méltó. A kreatív igazgató, Bátory Péter és a munka, amit a vásznon látunk, majdhogynem páratlan. Finoman, kedvesen egészíti ki Demeter Villő színészi játékát, mégis kellően erős és harsány ahhoz, hogy úgy érezzük: valóban egy 13 éves kamaszlány gondolataiban, életében vagyunk vele együtt.
Az illusztris szereplőgárda tagjai egytől egyig lubickolnak a szerepben és a történetben. A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház művésze, Mátray László vagány és vicces, ugyanakkor érzékeny animátor apuka, Tenki Réka szigorú és szabálykövető nagynéni figurájában ott a rejtett csintalanság. Az apa új barátnője, Detti, akit Rujder Vivien alakít, pedig semmiképp sem akar anyapótlék lenni, az apa – Nina – Öcsi stabil hármasába mégis, lassan és döcögősen, de hibátlanul beleillik. A film epizódszerepiről is érdemes szót ejteni. A legváratlanabb pillanatokban jelennek meg olyan ismert művészek, mint Gubik Petra, Wolf Kati, Jónás Vera, vagy az apa jó barátját, a mindenest alakító Mucsi Zoltán. És ne feledkezzünk meg Bagossyék nagymamájának töltöttkáposztájáról sem egyenesen Gyergyóból.
A vetítés után Jakab-Benke Nándor és a közönség faggatta Mátray Lászlót, a film egyik főszereplőjét. Mátray elmesélte, 2000 óta ismeri Lakos Nórát. A rendező ismeri a színész életútját, ebből kifolyólag, azt gondolja, ajándékba kapta tőle ezt a szerepet és azt, hogy az apasággal, szülőséggel foglalkozhat, saját gyereke nem lévén. A kérdezz-felelekből az is kiderült, hogy a főszereplő kislányt alakító Demeter Villő édesapja és Mátray gyerekkori barátok, így a vásznon látható természetesség és egymáshoz szokottság adott volt. Ezzel együtt, tette hozzá Mátray, a film könnyedsége mögött sok nehéz pillanat volt, meg kellett dolgozni azért, hogy a film ennyire fesztelen és laza legyen. Műhelytitok gyanánt Mátray László megosztotta: a gyerekek sok esetben pontosabban és fegyelmezettebben dolgoztak, mint a felnőttek. – Én kellett felzárkózzak hozzájuk. Tudták a végszót, tudták, ha egy jelenetben tévedtem, és megkértek rá, hogy legyek szíves, csináljam úgy, ahogy kell – idézte fel a gyerekekkel való munkát Mátray.
A Véletlenül írtam egy könyvet esetében a családi jelzőt komolyan gondolták az alkotók. Felnőtteknek és gyerekeiknek egyaránt tartalmas szórakozást nyújthat, amely után komoly témájú beszélgetések is elindulhatnak a tévé előtt evéstől egészen a gyászig.
