A beszélgetés elején Jakabffy Tamás röviden vázolta Max Blecher életpályáját. Mint elmondta, Blecher (1909–1938) moldvai születésű román zsidó szerző, aki a „kor szokásai szerint” Franciaországba ment tanulni, medikus lett Párizsban. Ám rövid ideig volt csak a francia intézmény hallgatója, ugyanis gerinc-tuberkulózissal diagnosztizálták, amely miatt élete utolsó évtizedét ágyhoz kötve, egy gipsz-vázban töltötte. Betegségét franciaországi, svájci szanatóriumokban, majd Romániában kezelték, utolsó éveit végül Roman városában élte le.
– A betegségben eltöltött idő alatt menekülést csak az irodalom jelentett Blecher számára – mondta Jakabffy Tamás. Mint megjegyezte: kezdetben film-, színház- és könyvrecenziókat írt, majd szürreális jellegű írásai születtek. Összesen 20 verse van, ezekből Corp transparent (Áttetsző test) című könyvében publikált tizenötöt – a magyar fordításkötetbe azonban mind a 20 bekerült. Debüt prózakötete Întâmplări în irealitatea imediată (Történetek a közvetlen irrealitásban) címmel jelent meg, ebben gyermek-, ifjúkorát dolgozza fel, második könyve a Heges szívek című regény betegségének kezdeteivel foglalkozik. Halála előtt, 1938-ban írt még egy könyvet Vizuina luminată (Fényes odú) címmel, ám ezt csak posztumusz adták ki 1971-ben.
A szerző alkotásait csak az ezredfordulón fedezték fel, és fordították le több világnyelvre. A magyarul Heges szívek címmel közölt (román címe: Inimi cicatrizate) regényből Radu Afrim színházi előadást, míg Radu Jude filmet rendezett. A szerző szinte teljes munkássága elérhető magyarul, csak a Fényes odút nem sikerült még lefordítani – mondta Jakabffy Tamás.
A beszélgetés első felében Balázs Imre József a korban helyezte el Max Blechert. Elmondta: a szerző a szürrealizmushoz közeledik, André Breton publikálta is alkotásait a Le Surréalisme című folyóiratban. Ugyanakkor kiemelte: nem ezt az irányzatot követte, hiszen a szürrealizmus később indult, mint ahogy Blecher írni kezdett. „A szürrealisták fedezték fel később az írásait”, mondta. Versei egyszerre sötétek, morbidak és viccesek – tette hozzá a fordító. Balázs Imre József ugyanakkor hangsúlyozta: Blecher a román avantgárd központi figuráival, Geo Bogzával és Sașa Panăval is jóban volt, Mihail Sebastianra pedig nagyon nagy hatást gyakorolt, fontos figurája a naplóinak.
„Blecher egész prózája szinesztetikus, mindig érzékről érzékre történik asszociáció”, fogalmazott Jakabffy Tamás, majd arról kérdezte a fordítókat, hogy ezeknek az „érzéki összecsúszásoknak a nyelvi megragadásában” voltak-e nehézségeik, egyáltalán, miért vállalkoztak a Blecher szövegek lefordítására, miért érintette meg őket ez a szerző.
Vallasek Júlia elmondta: mindenféleképpen két világháború közötti szöveget szeretett volna fordítani, hiszen úgy érezte „jól fekszik” neki az a korszak. Blecherre a figyelmét Balázs Imre József hívta fel, a Történetek a közvetlen irrealitásban fordításával már 2008-ban pályázott Babits fordítói ösztöndíjra, viszont a kötet megjelenéséig még kilenc évet kellett várni. Mint elmondta szereti, hogyha a kortárs szöveghez képest kicsit formálisabb, elegánsabb szövegekkel dolgozhat, ilyen értelemben öröm volt a fordítás. A kihívást számára az jelentette, hogy megkeresse azt a nyelvet „amelyen Blecher hitelesen tudna megszólalni magyarul”.
Boda Edit Mihail Sebastian naplójában találkozott a szerzővel, kíváncsi lett, ki ez a Blecher, ezért megvette a könyveit. A Heges szívek című regény „kupán verte”, ezért úgy érezte, muszáj lefordítsa azt. Egy magyarra fordított fejezetet közölt is a Helikonban, évekkel később pedig Vallasek Júlia irányította a Kriterion Kiadóhoz, ahol a teljes fordításkötet megjelent. Bevallotta: szerette ezt a munkát, a legnagyobb kihívást számára a mondatok magyarosítása jelentette.
Kiderült, Balázs Imre József is már egy évtizede lefordított több verset, a kötet végül csak idén jelenhetett meg. Úgy vélte, az Áttetsző test egyfajta kuriózum, számára pedig azért fontos, mert ez az első önálló fordításkötete. A könyvet Darvay Tünde illusztrálta. Gálfalvi Ágnes azon kérdésére, hogy milyen volt a fordítások magyar recepciója Balázs Imre József elmondta, egyelőre „nem teng túl, amit meg lehetett tenni, azt az elmúlt másfél évben megtettük”.
