Az új magyar alkotmánybíróval beszélgettünk
A diszkriminációellenes tanácsot húsz évig vezette, mit jelent önnek ez a váltás? Az ott szerzett tapasztalatokat milyen formában tudja majd alkotmánybíróként hasznosítani? A magyar közösség szempontjából előnyösebb-e, ha a tevékenységét alkotmánybíróként folytatja?
Úgy gondolom, hogy nagyon sok esetben válsághelyzeteket kellett kezelni, kiegyensúlyozottnak kellett lenni, nagyon sok meghallgatást, gyűlést vezettem le, amelyeken döntéseket hoztunk, több mint húszezer megkeresésnek, panasznak az orvoslásában vettem részt. Úgy vélem, hogy ezek mind olyan élet- és szakmai tapasztalatok, amelyek fontosak lehetnek az alkotmánybíróságon is. Ez esetben is testületről van szó, a testületnek kell megtalálnia a megoldást a problémákra, neki kell döntenie bizonyos kérdésekben, természetesen más téren, mint a tanácsnál, más témában, de úgy ítélem meg, hogy mindenképpen hasznos lesz a korábbi tapasztalat.
A váltás jó. Az intézménynek is, meg nekem is hasznos és egészséges. Nagyon sok magyar jogászkolléga van, aki át tudja venni ezt a pozíciót.
Milyen típusú diszkriminációs esetek voltak túlsúlyban a pályafutása során? Az ön által ismert ügyek tükrében hogyan változott a román társadalom toleranciaszintje az elmúlt 20-25 évben?
Ami a hátrányos megkülönböztetést illeti, szerintem statisztikailag a munka területén volt a legtöbb eset, emellett az oktatás, valamint egy külön terület, a gyűlöletbeszéd témájában fordultak elő elég nagy számban ügyek.
A toleranciaszintet illetően Románia is, mint minden más ország, ingadozik ezen a téren. Van olyan időszak, amikor sokkal jobbak a mutatók, válsághelyzetben, esetleg választási évben azonban ezek romlanak, a tolerancia csökken, és kihasználják az előítéleteket a politikai csatározásokkal vagy éppen más célból.
A toleranciaszint hullámzó, minden társadalomban így van, a minél jobb szint elérése pedig állandó munkát feltételez. Nem mondanám azt, hogy a tolerancia Romániaában az elmúlt húsz évben exponenciálisan javult volna.
Milyen személyes, illetve szakmai kihívásokkal számol az alkotmánybíróság tagjaként?
A beadványok az alkotmánybíróságon is a társadalomban létező gondokról fognak szólni, persze, teljesen más témákban, mint amilyenekkel a diszkriminációellenes tanácsnál szembesültünk. Ez attól függ, hogy éppen milyen időszakon megyünk keresztül. Nagyon nehéz lenne megmondani, hogy milyen kihívások, milyen ügyek lesznek, de a legfőbb a kiegyensúlyozottság és a körültekintés, ugyanakkor elengedhetetlen a kommunikálás: az alkotmánybíróságnak a döntéseket úgy kell közölnie, hogy a társadalom az érveket és a döntések okát megértse. Ha az emberek megértik az érveket, akkor elfogadják a döntést.
Hogyan látja a magyar kisebbség jogérvényesítési lehetőségeit ma Romániában?
Az elmúlt húsz-harminc évben mindenképpen javult. Jogi szempontból – úgy vélem – jelentős eredményeket értünk el. Fontos, hogy az intézményeket, az igazságszolgáltatást teszteljük, a jogainkat gyakoroljuk, és ha azok sérülnek, az igazságszolgáltatáshoz kell fordulni, akár a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságáig is el kell menni.
Az alkotmánybíróságot gyakran éri az a vád, hogy politikai befolyás alatt működik. Ön szerint hogyan őrizhető meg a testület függetlensége és hitelessége?
Sok kritika érte őket, én azonban jogászszemmel nézem, és úgy vélem, hogy az esetek többségében ez a vád nem állja meg a helyét.
Precedens nélküli döntése volt az alkotmánybíróságnak az államelnök-választások első fordulójának az érvénytelenítése – jogászként mi a véleménye erről? Ezt a „traumát” a román társadalom még nem beszélte ki, és azzal vádolják az alkotmánybíróságot, hogy nem indokolta meg kellőképpen a döntését. Hogyan lehetne úgy megindokolni, hogy a bizalom visszaálljon?
Az akkor egy válsághelyzet volt, amelyben az alkotmánybíróság precedensértékű, azonban törvényes, jogszerű döntést hozott. A társadalom és az állam nem volt felkészülve arra a helyzetre, és az online kommunikáció oda vezetett, hogy megsértette az állampolgár autonóm döntési lehetőségét, hogy a választói jogát korrekt módon gyakorolja, illetve hogy hiteles információhoz jusson és ne legyen az internetes technikák áldozata. Ez történt, és erre nem voltunk felkészülve mint állam.
A bizalom akkor állhat vissza, ha ezt az online területet kezelni tudjuk, és ha nem hagyjuk, hogy a társadalmat félretájékoztassák. Szerintem az alkotmánybíróság a rendelkezésére álló adatok és információk alapján megfelelően indokolta az akkori döntését. Persze, ma már több információval rendelkezünk, amelyek tudatában már másképp lehetne indokolni, de abban a válsághelyzetben az megfelelő döntés volt.
Van-e olyan alapelv, amelyhez alkotmánybíróként minden helyzetben ragaszkodni fog?
A jogban és az alkotmányban nagyon sok alapelv van, mindegyik fontos számomra: a jogállamiságtól kezdve a szólásszabadságig. Azt viszont soha nem fogom elfelejteni, hogy kisebbségi vagyok és hogy honnan származom.
