A Csemete Óvoda idei Erasmus+ külföldi önkénteseinek programja Play is fun! (Játszani móka!) név alatt futott egy évig. Négy önkéntes vett részt idén a játékos formában való angol nyelvtanításban. Figyeltek, tanultak magyarul, ismerkedtek a kultúránkkal, angol nyelvet oktattak, részt vettek a játékokban és kirándultak. Szeptembertől júliusig vannak itt és tudásukkal, tevékenységeikkel, véget nem érő mosolyaikkal gazdagítják az ovink életét.
Amikor Fekete Emőke meghirdette az ANYÓ-t, megkérdeztem az önkénteseket, hogy éreznek-e még magukban elég energiát, hogy ezt is megszervezzük. Kitörő üdvrivalgással egyeztek bele és jó ötletnek tartották.
A Szivárvány program kitalálója az egyik EVS (European Voluntary Service – Európai Önkéntes Szolgálat) önkéntesünk, Emma Roy volt. Neki segítettek a programban résztvevő önkéntes társai: Alessa Heiden, Nina Meyer és Klara Luckert.
A programra húsz gyermek jelentkezett be, és a Csemete Óvodából is voltak tízen. Nagy kihívás elé néztünk a nyár közepén, amikor általában hol a nagy meleg, hol a gyakori esőzések rontják a gyermekek, pedagógusok kedvét és programjait.
Kiválasztottuk a hét mottóját: „Az élet több annál, minthogy várjuk a vihar elmúlását, inkább arról kellene szóljon, hogyan tanulunk meg az esőben is táncolni.”
Az angol nyári ovink célja az volt, hogy a gyermekek jól érezzék magukat, alapvető szavakat sajátítsanak el angolul, bátran kommunikáljanak egymással, szervezőkkel, fedezzék fel a színek csodás világát, és érzelmileg teljesedjenek ki, fogadják el magukat és egymást, illetve értékeljék a kultúrák sokszínűségét.
A gyermekek naponta előre meghatározott színű pólóban jöttek, az éppen aktuális színről aztán beszélgettünk, szavakat tanultunk és rajzoltunk, és minden nap énekeltünk a Szivárványról. A programot kísérletek, gyümölcsszivárvány készítése, kinti játékok tették igazán emlékezetessé.
A nyári oviban készült munkákat kiállítottuk és pénteken bemutattuk a héten tanultakat a szülőknek, a gyermekek pedig oklevelet kaptak arról, hogy részt vettek az ANYÓ programban.
Jó volt látni a gyermekek lelkesedését, azt, hogy mennyire akartak kommunikálni, és hogy ilyen rövid idő alatt megszerették az önkénteseket.
Számomra, aki egy éven keresztül a négy önkéntes szakmai koordinátora voltam, jó volt látni, hogy az ötletesen kitalált tervet meg tudták valósítani, változatos játékokkal, interaktívan adták át az ismereteket a gyermekeknek. Elégtételt nyújtott látni, ahogyan összedolgoztak. A SNI gyermekekhez (sajátos nevelési igényű) szeretettel, megértéssel fordultak. Nem jelentett senki számára akadályt a kommunikációban az idegen nyelv. Ez a hét megkoronázta számunkra az éves önkéntességi munkájukat.
A hétvégi legnagyobb jutalom az volt, hogy sok gyermek kérdezte: mikor jön a folytatás? Szomorkodtak, hogy következő héten már nem lesz Szivárvány hét, de megegyeztünk a csemetékkel, hogy jövőre ismét találkozunk!
Lészai Emőke, a Szivárvány hét vezető óvónője
