Molnár János 1943–2022
Máramarossziget szülötte a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia zenetanári és karvezetői szakán diplomázott 1967-ben. Rövid marosvásárhelyi kitérő után 1969 és 1987 között a Kolozsvári Állami Magyar Opera tagja volt – előbb az énekkarban, majd magánénekesként. Áldozatos munkáját nyugdíjas éveiben is folytatta. Hosszú ideig egyedül vitte vállán az operairodalom nagy drámai tenorszerepeit Verdi, Mascagni, Leoncavallo, Saint-Saëns és Bizet operáinak címszereplőjeként. Alakításaiban nemcsak a tenorszerepekre szorítkozott, ha az intézmény érdeke megkövetelte, átváltott baritonra, melyre sötét hangszíne predesztinálta. Egyaránt megfelelt mindkét Lage követelményeinek.
Nem volt harsány alkat, de amit rábíztak, azt teljes szívvel, pontosan, allűröktől mentesen oldotta meg. Drámai szerepei mellett helyt adott sajátos humorának is, elég, ha az Ördögváltozás Csíkban című Vermesy-opera felejthetetlen Durumójára emlékezünk.
Áldozatos munkásságáért az intézmény 1996-ban Ruzitska-díjjal jutalmazta. Kivívta személyes elismerésemet és hálámat, amikor minden feltűnés nélkül beállt az énekkarba, hogy maga is részt vállaljon egy-egy jelentős hangverseny kül- vagy belföldi sikerének biztosításában.
Élete utolsó éveit az anyaországban élte le, kapcsolatot vele már csak az internet segítségével tartottunk. Isten veled, Jancsi, nyugalmad legyen csendes!
Laskay Adrienne
