„Hát, vannak páran” – mondta Nagy Zalán megérkezésemkor a Bulgakov bejárata előtt. Az emeletre érve vettem észre, hogy ez igencsak enyhe leírása volt a közönség létszámának. Számítottam néhány emberre, ehhez képest alig tudtam leülni. Szóval jelenlévőkből nem volt hiány.
A beszélgetés elején máris kiderült, hogy Noéminek – aki ma már költő, esszéista és gyermeklap szerkesztő – már apró gyermekként is az élete része volt az elcsángálás. „Hároméves lehettem, amikor anyukám a piacon otthagyott a babakocsis húgommal, és a lelkemre kötötte, hogy ott várjam meg. Ő elment sorban állni, és mire visszajött, csak a kisebb gyermeke feküdt a babakocsiban, a nagyobb nem volt sehol. Édesanyám rémülten indult hazafelé, félúton találkozott velem. Felháborodottan ordítottam rá, hogy mámá, nem vagy otthon!” – mesélte. Kiderült, a kis Noémi a piacról hazament, dörömbölt az ajtón, s miután senki sem nyitotta ki, visszaindult édesanyjához a piacra. A csángálás motívuma végig is vonul a teljes köteten, Péter Blanka a középső ciklus utazásszinonimáit össze is gyűjtötte.
A szerző szerint nekünk, erdélyi magyaroknak a haza kérdése igencsak komplex és problémás, neki ez idáig nem is sikerült megtalálnia, azonban az új kötete, a Pulzus alternatív hazát teremt. Sok kis részecskéből, kudarcból lesz „bazi nagy sikerélmény”. A kötet címére is találtunk egy esetleges, de elég helytálló megfejtést: nyelvében él a nemzet, utazásában él a költő, minden, ami körülvesz, lüktet, pulzál. A költő nem állítja biztosra, hogy ez a címadó motiváció, de alternatív valóságnak tökéletesen megfelel.
Szöveg és kép viszonya. Tudniillik László Noémi útikalauzát Orosz Annabella alkotásai színesítik. Ilyen kötet esetén óhatatlanul felvetődik a kérdés, hogy nem nyomja-e el a kép a szöveget. A költő szerint kép és szöveg kreatívan segíthetik egymást, ha a két alkotó rezonál egymással. A kötet és a bemutató is azt mutatja, hogy László Noémi és Orosz Annabella esetén ez az egymásra találás megtörtént. Az illusztrációk, a versek mellett, Noémi utazások alkalmával készített fotói nyomán jöttek létre, így került a Shanghai című vers mellé haragos panda rajza.
„Utazás közben én hányódni szeretek, igazság szerint” – jegyezte meg két kacagás közt a kötet szerzője. Elmondása szerint ugyanis nem szereti a megtervezett utakat, a városnézést, hanem leginkább elveszni akar. Elindulni valamerre és magától felfedezni dolgokat. Ezek a versek is így jöhettek létre. Hogy ezek a terek személyes vetületet kaptak a „hányódás” következtében.
Kolozsvár, Nagyszeben, Brassó, Dublin, Sanghaj. László Noémi megfordult néhány helyen, azt a néhány helyet versbe gyűjtötte, és most kötetben adta ki. Olvasott már valaki verses útikalauzt? Nem? Itt az ideje.
Borítókép: László Noémi ízelítőként néhány verset is felolvasott FOTÓ: MĂRCUȚIU-RÁCZ DÓRA
