Álszentek közössége

Álszentek közössége
A február óta tartó orosz–ukrán háború/denazifikálás/konfliktus (tetszés szerint) felforgatta és átalakította a nyersanyagpiacot. Meglehetősen racionális jóslatok szerint az eddigi életünket is felforgatja. Szankciók, gázvezeték-elzárás, ismerjük a történteket. Alternatív beszállítók után kutatva a nyugati országok elkezdtek érdeklődni a közel-keleten.

De még mielőtt bármilyen üzletet nyélbe ütöttünk volna velük, ennek a régiónak az államai már akkora profitot zsebeltek be a szankciók következtében keletkezett energiaválságból, hogy annyi pénz nincs is. Mert Európának nem kellenek az orosz diktatúrából származó szénhidrogének. Nem mintha ezek az országok (lásd. Emírségek, Szaúd-Arábia, Katar stb. kicsivel is „demokráciábbak” lennének, mint mondjuk Oroszország…

Az orosz energia bojkottja miatt Európa súlyos energiahiánynak néz elébe, miközben közeleg a tél. A globális energiapiac pedig nem a vevő piaca, hanem azé, aki árulja. Ha nem akarunk megfagyni, megvesszük, ha sokat kér érte, kifizetjük. Ha nincs pénzünk, majd koplalunk.

Mindeközben a szankciós jacuzziban dagonyázó Szaúd-Arábia jelentős mennyiségű orosz olajat vásárol és azt, vagy a saját kitermelését jelentős feláron éppenséggel Európának adja el. Az orosz olaj olcsó, nem csoda, hogy csupán idén a második negyedévben 647.000 tonnát importált belőle. Ezzel mind a szaúdiak, mind az orosz hadi gépezetet finanszírozzuk. (Emellett pedig a szaúdiak luxuséletét is. A miénk rovására…). Politikusaink jelmondata: szorítsunk a nadrágszíjon! Kár, hogy ők csak a fogalmat ismerik, a gyakorlatban nem sok tapasztalatuk lehet arról, hogy ez mit is jelenthet. Példánk okáért, ameddig a román parlament menzáján egy adag finom zöldséglevesért két lej hetvenöt banit, másodiknak pedig egy grillezett csirkemellért négy lej ötven banit kell leperkáljon a “kisfizetésű” politikus, addig a harmadikos fiam menzáján a napi menü ára tizenkilenc lej. Emlékeznek még, hogy Florin Cîțu volt miniszterelnökünknek fogalma sem volt, hogy mennyibe kerül egy kenyér?

De vissza a szaúdiakhoz: az általuk vezette koalíció nem csupán nem demokratikusabb Oroszországnál, még ráadásul egy borzalmasan véres háborúban is részt vesz Jemenben. Ez a konfliktus számtalan halálos áldozatot, sebesültet és csaknem annyi súlyosan éhezőt eredményezett, mint Románia teljes lakossága. Azt, hogy a szaúdi hatóságok elnyomják a liberálisan gondolkodókat és az emberi jogi aktivistákat, nem is érdemes megemlíteni. Ellenük Ursula nem tud hetes cikkelyes, jogállamisági eljárást indítani, vagy megszavaztatni, hogy “hibrid választási autokrácia”, ellenben tud velük jó zsírosakat üzletelni.

Olvashattuk valamikor a nyáron, hogy Ursula von der Leyen többnapos látogatássorozatot tett a Közel-Keleten, hogy elmélyítse az uniós kapcsolatokat az energetikai ellátás terén. Azoktól kér olajat, az oroszok rovására, akik az oroszokhoz hasonlóan ártatlanokat bombáznak, ráadásul európai fegyverekkel. Eléggé cifra egy helyzet, ugye!?

De nem csak az Európai Bizottság elnöke járt a nyáron a közel-keleten, hanem az Egyesült Államok elnöke is, más néven a POTUS. Ő egy ötmilliárd dolláros fegyverszállítási szerződéssel tért haza. Ugyanarról a Joe Bidenről van szó, aki 2019-ben kampányolva esküdözött, hogy leállítja a szaúdi fegyverbizniszt, országát elhatárolja tőle és a "kitaszítottak" csoportjába tolja Szaúd-Arábiát. De mint látjuk, ez nem úgy alakult. Kitaszítás helyett éppenséggel egymásnak adják a kilincset náluk a nyugati vezetők.

Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek együtt magasabb összeget költ fegyverre, mint egész Nyugat-Európa.

De a fegyvergyártóknak méginkább érdekük a háború, ugyanis ebből van sok tízmilliárdos bevételük. Tehát a vásárlók mellett kik a haszonélvezői a fegyverbiznisznek? Nem fognak meglepődni: a listán az elsők között az Amerikai Egyesült Államok, majd Franciaország, az Egyesült Királyság, Németország, Olaszország, Spanyolország és Kanada állnak.

Összegezve: ezek az országok fegyvereket küldenek Ukrajnába és milliárdos tételekben adnak el fegyvereket Szaúd-Arábiának. Előbbi esetében az orosz agresszió ellen, utóbbinál ártatlan jemeni civilek ellen.

Találóskérdés a jó és a rossz agresszióról: Fellép az orosz agresszió ellen, de támogatja a szaúdi agressziót - mi az? A válasz: átlagos európai politikus. Ezek az álszentek a szankciók miatt elszállt energiaárak kapcsán azt mondják, hogy ne számolgassuk az "apróinkat", amennyivel többe kerül majd a ráadásul kellemetlenebb életünk, mert az ukránok a halottaikat számolják!

Hogy ki mit számol? Mi tényleg csak az apróinkat, ami marad a fizetésünkből a számlák és a nemparlamenti menza kifizetése után. A britek, a németek a milliárdjaikat, amit a szaúdiaknak eladott fegyverekből kaptak, az ukránok a halottaikat, a jemeniek pedig a lebombázott és éhenhalt gyerekeiket. Érdekes részlet: az ENSZ három héttel ezelőtti jelentése szerint Ukrajnában a februárban kirobbant fegyveres konfliktus 5.587 civil életet követelt. Csak úgy viszonyításképpen, az európai és amerikai fegyverekkel vívott szaúdiak meglehetősen egyoldalú agressziója eddig összesen 150.000 jemeni életet követelt.

Az átlag európai politikus minderről mélyen hallgat. Mit is tehetne a cinkos?

 

promedtudo2Hirdetés

A rovat cikkei

A Mandineren találkoztam egy különös szöveggel, melyről aztán kiderült, hogy voltaképpen a mi Parászka Borókánk blogjáról került a lapba. Hogy miként, érdektelen. Annál érdekesebb a szöveg. A blogon cím még nincs, de a kezdő mondat („Huszonkilenc másodperc”), mint bizonyos költőknél, akár címnek is tekinthető. A Mandineren aztán beszédesebb cím is születik: A szégyen útja.
Máskép(p)
Máskép(p)
Máskép(p)