Mészáros Andreával beszélgettünk az összezártság hatásairól
Mészáros Andrea hatalmas megpróbáltatásnak tartja a bezártság elviselését. Még csak az elején tartunk, de minél több idő telik el, annál inkább veszítünk türelmünkből, és ezzel egyenes arányban növekszik majd frusztrációnk, amit sajnos a közelünkben lévő embereken vezetünk le – véli a szakember.
Elmondta: évek óta foglalkozik párterápiával, és az a tapasztalata, hogy manapság nagyon sok a látszatkapcsolat.
– Rohanó világban élünk, reggeltől estig dolgozunk, viszont a régi társadalmi normákat szeretnénk követni, mert a szülők a családalapítás szükségességét sulykolják belénk, szerintük csak így lehetünk egészséges tagjai a társadalomnak. Emiatt nagyon sokunkban ellentmondásba kerül az új karrierista nézőpont a régi családcentrikussággal – mutat rá a párterapeuta, aki szerint ezeket az erőltetett kapcsolatokat általában a közös lakásfenntartás terhe, a nagy családi ebédeken való kötelező részvétel, a gyerek nevelése tartja össze. Most viszont 24 órából 24-et össze vannak zárva úgy, hogy nem tudnak egymásra hangolódni, nincs meg a stabil kapcsolathoz elengedhetetlen bizalom, és így nagyon nehéz tűrni a másikkal való folyamatos együttlétet. Mert nem ez a megszokott, nem ez a természetes a pszichének.
A stabil kapcsolatokra – főleg most az elején – nincs látványosan rossz hatással a bezártság. De ez olyan egyéni pszichés megterhelés is, ami idővel az otthoni munka, az egyéni terheltség és a folyamatos egyezkedés, együttműködés miatt a legstabilabb és legegészségesebb gondolkodású embernek is nagy kihívást jelent. Mert ugye a bezártság nagyfokú alkalmazkodókészséget feltételez és minél többtagú családdal vagyunk összezárva, annál nagyobb ennek az egymáshoz való igazodásnak a szükségessége – magyarázta a szakember.
Összefolynak a napok…
A visszajelzésekből egyelőre az derül ki, hogy a párok és a családok nem igazán szerveznek maguknak programot, kivéve a gyerekes családokat, ahol a gyerek programja miatt van általános iránya a következő napnak. Úgy tűnik, hogy az emberekben nem tudatosodik az, hogy az otthon töltött időt is be kell osztani, hogy a napok ne folyjanak össze – világított rá a szakember az általános problémára, amivel mindenki szembesül a bezártság során, kapcsolati formától függetlenül.
– Ágyban dolgozunk, pizsamában lófrálunk naphosszat, az étkezések rendje is összekeveredik, esetleg tovább alszunk, és emiatt nagyon összefolyhatnak a programok. Ennek pedig komoly következményei lehetnek hosszú távon, hiszen könnyen elveszíthetjük az önfegyelmünket.Mert csupán önfegyelem kérdése, hogy tartunk-e szünetet, vagy kiégetjük magunkat – mondta a párterapeuta, aki szerint az a kérdés is felmerül, hogy képesek vagyunk-e levonni a tanulságokat a mostani lelassított életből.
– A koronavírus tulajdonképpen lelassította ezt a felfokozott társadalmi ritmust, ami az emberi kapcsolatok szempontjából hihetetlenül jó. Rajtunk áll, hogy le tudjuk-e vonni a tanulságot, hogy elkezdtünk-e jobban odafigyelni egymásra, szeretteinkre, megéljük-e a közelséget a párkapcsolatunkban. Most ugyan kiszolgáltatottabb a helyzetünk, de ez bizonyos fokig egészséges lenne. Csak annyira individualistává vált a társadalmunk, hogy a párkapcsolatok nincsenek kitéve az egymásra utaltság pillanatainak. Pedig hihetetlenül tudja növelni a szeretet, a büszkeség, a tisztelet és az elégedettség mértékét, ha a társunk segít nekünk – fogalmazott a pszichoterapeuta.
Megtanulhatunk kommunikálni
Másik pozitív hozadéka a jelenlegi helyzetnek a szakember szerint az lehetne, hogy közben megtanulunk kommunikálni.
– A csapból is az folyik, hogy kommunikálnunk kell egymással, a tapasztalat viszont azt mutatja, hogy fogalmunk sincs, hogy ez tulajdonképpen mit is jelent. De a jelenlegi összezártságban a helyzet megköveteli, hogy megtanuljuk rendesen kifejezni azt, hogy mit szeretnénk. Most nincs helye a látványos kiviharzásoknak, hanem ott kell maradnunk és ki kell fejeznünk az érzéseinket – jegyezte meg a párterapeuta, aki szerint mindenki igényli a saját időt, teret, a csendes perceket, a pihenést, az együttműködést, ezért minden szükségletünket kell tudnunk jelezni a másik fele.
Játsszunk gyerekünkkel, „süllyedjünk le” az ő szintjére
– Ilyenkor az arany középút a megoldás. A férfinak fokozottabban, a nőnek visszafogottabban kellene érzelmeit kifejeznie. Ha ezt sikerül elérni, akkor ez hozzásegít a kommunikáció kifejlődéséhez, amihez egymás ismerete is elengedhetetlen, de a rohanó világban nem sok idő jut rá – beszélt a félúton való találkozás fontosságáról.
A párterapeuta külön kategóriaként említette a kisgyerekes családokat. – Azoknál, akik kertes házban élnek nagy udvarral, jó az eséllyel, semmi probléma nem merül fel. Persze a gyereknek leginkább a játékra van ilyenkor is igénye, és emiatt nagyon sok szülő pánikba esik. De azt szoktam tanácsolni nekik, hogy engedjék játszani a gyereket, és süllyedjenek le az ő szintjére a közös játékhoz – magyarázta.
– Nagyon sok szülő a gyerek fejlődését az objektív tudás elsajátításában látja, és még ebben a helyzetben is online különórákkal kötné le csemetéit. Ebből is látszik, hogy mennyire teljesítményorientált társadalomban élünk, amely rengeteg perfekcionista gyereket nevel ki, és ezek a fiatalok különösen rosszul tűrik a bezártságot. Mert a perfekcionista emberek alapjellemzője az, hogy önbecsülésüket az eredményeikre alapozzák. Így folyamatosan újabb célt kell kitűzniük maguk elé, amit ha teljesítettek, továbblépnek a következő feladathoz anélkül, hogy az előző pozitív eredményét beépítenék az önbecsülésükbe.
A bezártság ezt a folyamatos valamiért való munkálkodást részben elveszi tőlük, hiszen nincs alkalmuk kimozdulni és teljesíteni. Van, akinek megadatik az otthon dolgozás lehetősége, másoknak viszont nem, emiatt kialakulhat egyféle nyugtalanság, amit a pszichológia szorongásként határoz meg, és amivel nagyon nehéz napi szinten együtt élni. Ezért őket nagyon sebezhető kategóriaként kell kezelni, mert előfordulhat, hogy szorongáscsökkentésre nem használnak egészséges dolgokat. Gondolok itt a túlzott alkoholfogyasztásra, számítógépes és szerencsejátékokra, droghasználatra – vázolta a szakember.
Fontos a kötődés, ráhangolódás
A kötődés milyenségét nagyon fontosnak tartja a pszichoterapeuta párkapcsolati szempontból.
– Akik biztonságosan kötődnek egymáshoz, azok nagy eséllyel minden krízishelyzetet átvészelnek, hiszen nagyon erős az alkalmazkodási, kiegyezési hajlamuk, tudják kezelni az érzelmeiket és jól közvetítik az igényeiket. Ezzel szemben a nem biztonságos kötődésű emberek érzékenyebben reagálnak a másik fél véleményére, hamarabb idegessé válnak, többet veszekednek, nehezebben fejezik ki érzelmeiket, kibújnak a konfliktusos helyzet rendezése alól. Sajnos ezeket a párokat egy ilyen helyzet szétszakítja, míg a biztonságos kötődésű emberek egy ilyen helyzetre úgy tekintenek, mint kapcsolatuk megerősítésének egyik állomására – beszélt a kötődés meghatározó szerepéről a szakember.
Mészáros Andrea a sebezhető kategóriába sorolta a perfekcionista, a nem biztonságos kötődésű embereket, a látszatkapcsolatban élőket, de két másik kategória számára is nagy megpróbáltatás ez az időszak. Az egyik a magányosaké, akikben nagyon felerősödhet most a párkapcsolat hiányérzete, emiatt pedig hajlamosabbak a depresszióra. A másik pedig a kapcsolatuk elején járó párok csoportja, akik nehezen tudják online térben fenntartani a kapcsolatukat.
– Őket még az udvarlási periódusban érte utol a kijárási tilalom, így nem tudnak találkozni, ezért azt javaslom nekik, hogy helyezzenek nagyobb hangsúlyt egymás megismerésére – fogalmazott a párterapeuta.
Megjegyezte: a rohanás nemcsak a társadalmunkra, de párkapcsolatunkra is jellemző, ezért a mostani lelassított életben is meg kell találni a számunkra pozitívat, ez esetben azt, hogy van időnk jobban megismerni egymást.
– Sokan azt hiszik, hogy egymás megismeréséhez tapasztalat kell, de ez nem feltétlenül így van. A túl sok inger, közös program helyett most egymásra hangolódhatnak – emelte ki a távkapcsolat esetleges pozitív hozadékát.
– A párkapcsolati pszichológiai könyvekben külön fejezetek íródtak arról, hogyan kellene ráhangolódni a másik lelki világára, és ez távol egymástól is elérhető, ha mesélünk magunkról. Így fokozatosan kialakulhat és idővel fokozódhat az intimitás, még akkor is, ha nincs fizikai kapcsolat a felek között – közölte a pszichológus.
Nagy megpróbáltatás lesz a visszaállás
– Persze irracionális lenne, ha csak a pozitív oldalát látnánk a dolgoknak, de párkapcsolati szempontból kétségtelenül lehetnek előnyei a kijárási korlátozásnak. Viszont a szükségállapot lejártával nagy megpróbáltatás lesz visszatérni a régi életritmusunkba és visszailleszkedni a munkaerőpiacra munkahely elvesztése esetén. A mentalitás megváltozása is várható, valószínűleg nagyobb hangsúlyt fektetünk majd a testi épségre, felértékelődik a pihenés, az egészségügy (főleg a megelőzés) és a hazai tudományos munka jelentősége. Hihetetlen hosszú folyamatnak látom a társadalom újjáépülését, viszont ha helyes irányokat „lő be” az országvezetés, akkor felzárkózhat más államokhoz – fogalmazott a szakember.
