- Az RTV a kommunista propaganda csúcsszerve volt a Ceaușescu-korszakban. A párt és a rendszer iránti hűség alapfeltétel volt az ott alkalmazásban lévők számára – szögezi le Xantus írása elején. A szerkesztő, az operatőr, a rendező bizalmi állást töltött be, bizalmi embernek számított - írja. Bár nem fogalmazza meg, de ezzel azt sugallja: kollaboránsok voltunk. Tehát ilyen "kollaboránsok"alkották, hozták létre – köztük jómagam is, illetve Boros Zoltán, Csép Sándor, Simonffy Katalin, Tomcsányi Mária és mások – az akkor nagyhatású bukaresti Magyar Adást. Azt a műsort, mely közösségteremtő rendezvényeivel, dokumentumfilmjeivel, áthallásos színházi közvetítéseivel, tévéjátékaival tartotta a lelket a másfél milliós romániai magyarságban. Kedves Gábor, ha hiszed, ha nem, minket nem a párt iránti hűség, hanem a közösség iránti ügyszeretet hajtott munkánkban.
- Azon kesereg a cikk szerzője, hogy polgári származása miatt nagyon sokáig csak műszaki asszisztensként alkalmazta Bodor Pál. Az igazság az, hogy nem alkalmazhatta másként, mert Romániában, ahol a Színház- és Filmművészeti Egyetemen felsőfokú operatőrképzés folyt, érettségivel rendelkezőt nem alkalmazhatott az RTV operatőri állásba. Xantus évekkel később Bukarestben szerzett felsőfokú diplomát.
- Kor- és sajtótörténeti abszurdként tálalja Xantus, hogy Bodor Pál főszerkesztői irodájában minden kedden, a szerkesztőségi értekezletek előttrendszeresen fogadta az RTV civil fedésben dolgozó szekus tisztjét, akivel bizonyára nem csak az"időjárásról beszélgettek, nem egyszer órákon át. "Jómagam nem éltem Bukarestben, csak havi 2-3 hetet töltöttem ott – munkám elvégzése érdekében –, de ezt nem tapasztaltam. Mindenesetre ezzel az állításával azt sugallja Xantus,hogy Bodor egy szekus tiszt tanácsaira hallgatva tette a bukaresti Magyar Adást az erdélyi magyar kultúra fellegvárává.Arról nem is beszélve, hogy mennyire tapsikol Xantus "felfedezésének" Stefka István: „Íme, egy erdélyi közvetlen munkatárs,kolléga,aki úgyszintén szekus ügynöknek tartja Bodort, mint jómagam!” – gondolja.
- "Nem tartom magam "besúgónak", amiért a munkámmal hatóságilag elszámoltattak a megyei pártbizottság épületében, kikérdeztek – állítja a nyílt levélben, majd hozzáteszi: ő nem feljelentéseket írt, hanem beszámolókat. Hogy ezek nem tájleírások, várostörténeti kalauzolások, hanem emberek sorsát befolyásoló információk, gyalázkodások voltak – szent igaz!
Xantus besúgói múltjáról a fátylat először Könczei Csilla rántja le. Könczei Ádámról és fiáról, valamint a kolozsvári táncházban zajló tevékenységről és azok szereplőiről Bíró Ferenc fedőnéven írtak jelentést Gavril Neciu tartótisztnek. Könczei Csilla újabb írásában tényként közli az állami szervtől, a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanácstól (CNSAS) kapott határozatot, miszerint a Bíró Ferenc fedőnevű ügynök azonos az 1954.04.05-én Kolozsvárt született Xantus Gáborral. Csép Sándor Tomcsányi Máriának adott interjújában mondja: "Amikor megkaptam a dossziémat, még nem tudtam, hogy Bíró Ferenc azonos vele. Gyalázatos dolgokat írt, hogy „elhagyta a családját, együtt él egy színésznővel, állandóan nacionalista eszméket hirdet”. Amikor elővettem, hogy ő írta ezeket rólam, bizonygatta, hogy egy szó sem igaz. Akkor jóhiszemű, segítőkész emberként mondom: ezt írd meg nyílt levélben, sürgősen! Hát ezt nem írta meg. Arra soha nem adott magyarázatot, miért lett "besúgó"” (A mi Magyar Adásunk 1969-1985, Kriterion 2014,404.o.)
Xantus előbbtagadta a besúgás tényét,majd beismerte,emiatt az1990-ben újjáalakult bukaresti Magyar Adás kizárta soraiból. De azt továbbra is fenntartotta, fenntartja most is, hogy "Bíró Ferenc"nem ő.
Én nem csupán a bukaresti Magyar Adásnál dolgoztam együtt Xantus Gáborral, hanem a Duna Televízióban és az MTVA-ban is.2010-től nekem kellett átvennem Xantusnak a Kolozsvárról küldött filmjeit. 2014 májusában kolozsvári tartózkodásunkkor meghívott nejemmel együtt a lakására. Borozgattunk, beszélgettünk. Egyre gyakrabban hozta elő a szekusdossziék ügyét. Búcsúzáskor megkért, hogy támogassam ötleteit, többet szeretne forgatni. Megígértem, hiszen igényes, szépérzékű operatőr. 2015 áprilisában elhoztam Bukarestből a 400 oldalas Costică - Nr. 2215 számú követési dossziémat (Dosar de urmărire informativă Nr.2215-Costică). Sokáig nem nyitottam ki, aztán egy szép napon lapozgatni kezdtem, s mit látok, "Bíró Ferenc" jelentése a Kallós film forgatásáról, a csángó dokumentumfilmről, a Cselényi Lacival való találkozásaimról, és más szereplőkről, helyszínekről, nyolc kerek oldalon át. Nekem ezeken a forgatásokon Xantus Gábor volt az operatőröm. Hangmérnök vagy volt velünk, vagy nem. A jelentésekben "Bíró Ferenc" nem csak tájékoztatja, informálja Neciu Gavril századost, hanem feladatot is kap tőle, értesítse őket a filmezés további eseményeiről, menjen el Kallós lakására, nézze meg kikkel találkozik,és ha valóban ellenséges tevékenységet észlel, majd elejét veszik ennek.
Szekusdossziémből kiderül, hogy Bíró Ferencen kívül több besúgó, informátor követett engem és családomat 11 éven át, mint „irredenta, nacionalista tevékenységet folytató” személyt. Hat éven keresztül pedig lehallgató készülék volt beszerelve marosvásárhelyi lakásunkba. Mindezt megírtam a Nyomomban kék farkasok című kötetem utolsó fejezetében. A Xantus Gábor által hiányolt brassói epizód azért nem szerepel a kötetben, mert ugyan én kardoskodtam a csángó dokumentumfilm megszületése mellett, de a forgatókönyvet Beke György írta, és ő kísérte végig riporterként a stábot,így ő volt jelen a brassói forgatáson is.
2015 decemberében kérésemre a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) elküldte négy ügynökük személyének adatait, feloldva konspirációs nevüket. Köztük szerepel "Bíró Ferenc" fedőnéven Xantus Gábor is. Egy kattintással átküldtem Xantusnak a hivatalos iratot. Tagadta, váltig tagadta, hogy ő lett volna "Bíró Ferenc". A megjelent kötetben kimaszkoltam a neveket, mert azt tartottam, hogy a keresztény tanítás legcsodálatosabb eleme a megbocsátás. De most közzéteszem. Íme:
- Azt kérdezi Xantus Gábor nyílt levelében: hol voltam 1989.december 21-én, mit tettem a diktátor bukásáért, miért hagytam el édes Erdélyt? Nos, a bukaresti Magyar Adás és a regionális rádióműsorok megszüntetése után munkanélkülivé váltam, majd egy nyárádmenti termelőszövetkezetben cséplőfelelős voltam. Gyermekorvos nejemet Moldvába helyezték, két kisgyermekünkre a nagyszülők vigyáztak, de nyomomban továbbra is ott voltak a kék farkasok. Így aztán Sümegen születvén repatriáltunk.1989 februárjában érkeztünk meg két kisgyerekkel és két bőrönddel a budapesti keleti pályaudvarra. Ki sejtette ekkor a diktátor decemberi bukását?
A Magyar Rádióban, majd később a Duna Televízióban, 22 esztendőn át több száz riportban, portréban, dokumentumfilmben (Hagymakupolás honfoglalás) örökítettem meg az erdélyi magyarok életét, nem feledvén őket. A nézők máig tartó ragaszkodása, szeretete mellett szép emlék a csíkszeredai Julianus Díj és a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete 2018.évi Magyarok a román nemzetállambancímű riportpályázatának első díja.
- Tavaly nyolc erdélyi városban mutattam be a 22 portrét és számtalan dokumentumfilm szövegét tartalmazó Nyomomban kékfarkasok című kötetet. A találkozókon a leggyakoribb kérdés a szekusdossziéra vonatkozott. Mondtam, én erről a témáról nem szívesen beszélek, már eltoltam magamtól! Miért? - kérdezték.A közismert mondást idéztem: Aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók.
