Tavaly ősszel sikerült eljutnom Elba szigetére és megcsodálhattam Napóleon egykori rezidenciáját, ahol az izgága hadvezér mindössze kilenc hónapot töltött. Nem tudta elviselni a bukást, ezért visszatért Franciaországba, aminek a vége egy újabb száműzetés lett, de ezúttal a messzibb és sokkal zordabb, kopárabb Szent Ilona szigetére került.
A villát felkereső turisták közt folyton azt hallottam, hogy micsoda esztelen döntést hozott Bonaparte, amikor úgy határozott, hogy ezt a kis földi paradicsomot beáldozza egy újabb vakmerő kalandért. Persze több mint kétszáz év távlatából és az eseményeket ismerve könnyű ítélkezni, ugyanakkor döbbenetük valahol mégiscsak érthető. A gyönyörű toszkán sziget által megbabonázva könnyen megfeledkeztek arról, hogy Napóleon hatalom utáni vágya mindennél erősebb volt, így nem okozott különösebb nehézséget lemondanierről a csodás környezetről és a felettébb kényelmes életről.
