1.) Mert ifjúsági regény és nem csak
Várjál még, ne forgasd a szemed! Az hogy ifjúsági regény és tizenévesekről szól, nem jelenti azt, hogy nem olvashatnád el akár 20-30-40 évesen is. A mű ugyan azzal indul, hogy megismerjük Vitay Georginát, az elkényeztetett kislánykát, akit tábornok édesapja leányintézetbe küld, Árkodra. Eleinte ténylegesen csak Gina vívódásainak, hisztijeinek és gyerekes viselkedésének lehetünk tanúi. Aztán egy adott ponton a lány felforgatja az egész intézet életét. A regény innentől kezd ténylegesen beindulni és üzeneteket közvetíteni. Iskolatársai Gina ellen fordulnak, Szabó Magda pedig mesterien érzékelteti, hogy a lányok sokkal kegyetlenebbek, mint a fiúk: összesúgnak, kirekesztenek, mindent elkövetnek, hogy minden másodpercben éreztessék a haragjukat. Valahol ezen a ponton válik az Abigél történelmi regénnyé: a második világháború idején játszódik a sztori, és amikor a lányok szürke, elzárt életébe is beszivárog a külvilág, ott iszonyatos pozitív értelemben vett „töréspontja” van a könyvnek. Konkrétan történik egy beszélgetés Gina és az édesapja között, ahol abban a pár percben a főszereplőnknek fel kell nőnie. Karakterfejlődés at its finest! Ezeket az oldalakat nem lehet másképp olvasni, csak valahogy így: „Gnkdhgfgh, mivaan?!”
2.) Mert amikor már azt hiszed, semmi újat nem tud mondani, felpofoz
Az Abigél bővelkedik fordulatokban. Olvasod, olvasod, jönnek a fordulatok, de a könyv fele még hátra van. Ugyan, mi érdekfeszítő történhet ennyi oldalon keresztül? Na, a regény akkor fogja az édes kis pofikádat és leteker egy hatalmasat. Konkrétan annyi WTF momentum van benne, hogy sokat fogod csapkodni a könyvet, hogy na, ilyen nincsen!
3.) Mert a regényt körülöleli egy bazi nagy titok
A mű címe is erre utal, ugyanis az intézet udvarán helyezkedik el egy korsóslány szobra, akit Abigélnek neveznek. Az a legenda járja, hogy ez a lány segít annak, aki bajban van és végső elkeseredésében hozzá fordul. Remek krimi jellegű szál, a regény alatt végig találgathatunk, vajon mi áll ennek a dolognak a hátterében. Szerintem maga Agatha Christie is dobott volna egy pacsit Szabó Magdának, ha látta volna, hogy milyen módon képes egy egész regényen keresztül feszültséget generálni azzal, hogy az olvasót arra készteti, játsszon nyomozósdit.
4.) Mert a karaktereit i-mád-ni fogod!
Az írónő annyira szépen kidolgozza a szereplőit, hogy azok bármikor előléphetnének a könyvből. Kellően hátterezi a karakterek sztoriját, és a végére szerintem legszívesebben megölelgetnél mindenkit. Ha másért nem, Horn Mici badass karakteréért is érdemes elolvasni a könyvet! (Ki az a Horn Mici, és mit tett le az asztalra?! – kérdezhetnétek. Háh, nem fogom elárulni, olvassátok el a könyvet!)
5.) Mert Szabó Magda stílusa zseniál
Esterházy Pétertől vettem az írásom címét, ő így vélekedett az írónőről: „irodalmunk utolsó nagyasszonya”. A stílusát ugyan egy picit szokni kell, az első oldalaknál talán nem gördül olyan könnyen a szem, de aztán! Beleszerelmesedsz. A monológok, a leírások, a szóhasználat! Lehet túl sokat fangirlkedem, de nem hiszem, hogy alaptalanul. Szabó Magdáról és a műveiről nem csak én mondom azt, hogy zseniálisak. Kossuth-díjas. Azért azt mindekinek nem dobálják, aki két mondatot egymás mellé tud írni.
+ 1.) Mert örök
Talán ezzel azonosítják a legtöbbször az Abigélt, hogy örökzöld mű. Szerintem különböző életszakaszokban, hosszú évek távlatából újra és újra el kell olvasni ezt a könyvet. Mert mindig más megvilágításba helyez egy problémát, mert tud újat mondani annyiszor, ahányszor csak fellapozzuk. Receptre kellene felírni!
P.S.: NEHOGY elolvassátok a Wikipedia-ismertetőt a könyvről, tele van spoilerrel!
