A legegyszerűbb mondatok

A legegyszerűbb mondatok
Nagyon szép vagy reggel, amikor azt érzed, hogy nem vagy képes, mégis elindulsz az iskolába, a munkába, vagy akár csak a kertbe tenni-venni.

Amikor már minden tartalékod elfogyni látszik, mégis azt mondod, hogy valahogy képes vagy rá. Amikor olyan fájdalom gyötör, amit szavakba sem tudsz önteni, mégis van másokhoz egy kedves szavad. Elragadó vagy smink nélkül, a bőrhibáiddal együtt is, minden pattanással, minden ránccal, minden narancsbőrrel együtt. A hajadban az ősz szálakkal, a testedet tűzdelő hegekkel, de még a szemed alatti karikákkal is. Gyönyörű vagy, amikor valakihez kedvesen szólsz, amikor valakihez nyitottan állsz, és akkor is, amikor elfogadod a körülötted levők hibáit. Akkor is, amikor szeretsz, akkor is amikor adsz, de leginkább akkor, amikor másnak is örülsz. Értékes vagy, ha látod magadban a szépet, de még értékesebb, ha másokban is. Ha teszel azért, hogy működjenek a kapcsolataid, de akkor is, ha kis szünetre van szükséged. Filterek és photoshop nélkül is ragyogsz, mert a lelked árasztja a fényt. Tiszteletre méltó vagy akkor is,  amikor megtörve sírod el a bánatod.Minden egyes alkalomkor, amikor képes vagy kifejezni önmagad, az érzéseid, a vágyaid, legyenek ezek jók vagy rosszak. Amikor szorongsz, félsz, csüggedt vagy, amikor minden fáj, amikor minden nehéz, mégis bárki számíthat rád, mert te ott vagy. Ha néha önző vagy, ha néha csúnya dolgokat vágsz másokhoz, akkor sem vagy rossz ember. Amikor nem sikerül elérned a vágyaid, és feladod, de aztán ismét teszel az álmaidért. A világ csak egy szeletet lát belőled, ítélkezhetnek feletted, nem biztos, hogy mindig elfogadnak, néha még esélyt sem kapsz megmutatni önmagad, máskor lehet, azt mondják, ez most nem elég, de mégis egyet tudnod kell: értékes vagy! Így akkor is szép vagy, amikor magányosnak érzed magad, amikor csak a hibáidat látod, és akkor is, amikor egy fáradt nap után fájdalmakkal megtelve fekszel le, s mindent vársz, csak a holnapot nem. Mert ember vagy, tökéletlenül tökéletes, sebzetten sebezhetetlen, de mindenre képes, elszánt és kitartó.

promedtudo2Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Gloria! Gloria! Istennek dicsőség, a földnek békesség!

Az ünnep közeledésében jó ideje szemlélhetem felpörgetett, embert magából kifordítóan zajló életsodrásunkat. Mozzanataiban, a zsúfolódó programokban, a siető emberek arcán kiülő érzésekben, vásári tolongásban, vélt és valós lényeg-keresésben… Mindaz, ami zajlik, valamiképp hitünk, értékrendünk kisugárzása. Mint egykoron, Betlehemben.

Máskép(p)

„Majd kiállt a király az emelvényre, és szövetséget kötött az Úr színe előtt: hogy az Urat követik, parancsolatait, intelmeit és rendelkezéseit teljes szívükből és teljes lelkükből megtartják, és teljesítik a szövetség igéit, amelyek meg vannak írva abban a könyvben. És az egész nép elfogadta ezt a szövetséget.” (2Kir 23,3)

Máskép(p)

„Milyen szép a hegyeken annak lába, aki örömhírt hoz!” (Iz 52,7), olvassuk Izajás próféta szavait a karácsonyi ünnepi szentmise első olvasmányában. Ez az örömhír nem más, mint annak bizonyossága, hogy Isten nem marad a távolság biztonságában. Közel lép az emberhez, megszólal, sőt testté lesz közöttünk.

Máskép(p)

Mózes, Isten embere, a Sínai-hegyi kinyilatkoztatás eseményének egyik kritikus pillanatában egy egészen meglepő, furcsa és váratlan kéréssel fordult a vele beszélgető Istenhez. „Mózes pedig ezt mondta: Mutasd meg nekem dicsőségedet!” (2Móz 33,18)

Máskép(p)