Sokat változott a tér kinézete főleg a vasútépítésnek köszönhetően, amikor gazdasági jelentősége is megnőtt, közben épületek “váltották” itt egymást. A piachoz ellenben mindig köze volt: a 16. században például még elutasították az építkezési kérelmeket a piac környékén.
Időutazásra csak a közelmúltba távolódunk, a Minerva fotóarchívumában talált felvételek segítségével: amikor az 1960-as évek elején már megépült a teret elválasztó tömbház, a Köztársaság mozival, és amikor 1978-ban elkészült az új vásárcsarnok is. A piacolás fedett, védett helyen történhetett, de emlékszünk ugye, a piac mögötti nyílt térre is, a beton asztalokra, a még nyitott Malomárokra, amelynek mentén szintén kirakodóvásár zajlott, és még manapság is. Annakidején a térnek nagy szerepet szántak, itt akarták tartani (az idők végezetéig) a nagy tömeggyűléseket, hisz a havasalföldi román fejedelem szobra és a moziépület “újvilági” stílusa nem hatott zavaróan az identitástudatra.
