Csusza minket is lenyűgözött, hogy mennyi mindent tanult utolsó ittléte óta. Nagyon szeret mozogni, szaladgálni. Kapott egy szétnyitható, átlátszó, lyukacsos gömböt. Naponta többször kivesszük puha fészkéből, és a gömbbe tesszük, amelyben szívesen szaladgál. Mikor benyúlok érte, ő általában nyugodtan alszik kicsi házikójában, amibe felaprított néhány papírszalvétát. Olyan puha paplanja lett, hogy bárki megirigyelhetné, és mondhatjuk azt is, hogy szobatiszta, mert nem szemetel a házikójába, hanem kijön paplan alól, és a kartontekercsbe bújva végzi dolgát. Így elég havonta cserélni a forgácsát, a kartonjait pedig rendszeren eldobjuk. Első találkozásaink alkalmával még idegenkedett tőlem, csattogtatta a fogát, ezzel jelezve, hogy ő „veszélyes”. Mára már megszokott. Óvatosan veszem ki a fészekből, hogy betegyem a gömbbe. Elnyúlik a tenyeremben, pici lábait kinyújtja és tűri, hogy simogassam. Utána be a gömbbe és irány szaladgálni az egész lakásban. Pontosabban Csusza fut a gömbben, a gömb pedig gurul. A szőnyeg szélénél jól nekifut, megtanulta könnyen venni az akadályokat. Már a kanyarokat is olyan ügyesen veszi be, akár egy gyakorlott sofőr. Közeledik hozzánk, szaglászik. Szerintem minden külön szag csupa új információ neki. Ha elfárad, visszamegy a szobába, közeledik a fészkéhez, és ott áll. Várja, hogy visszategyék. Ezután jöhet a jutalomfalat. Azt már meséltem, hogy a sajt a kedvence; két lábra áll és úgy veszi el. Most új kedvencei is vannak: sütőtök, narancs. Úgy vettem észre, hogy a déli gyümölcsöt minden állat kedveli. Ha benyújtom a tengerimalacoknak, ők is kapva kapnak rajta. Egy este nem voltam elég ügyes, és Liza a narancsos ujjamba is beleharapott, olyan mohón kapott a gyümölcs után.
Vidáman, az állatokat szemlélve telnek az esték, ezt ők is érzik. Alig várják, hogy otthon legyünk, akkor biztosan kikövetelik, hogy foglalkozzunk velük. Liza és Lola lustálkodni szeretnek, elbújnak egy nadrágszárban vagy a paplan alatt egy törölközőben. Vége hossza nincs a fészkelődésnek, majd szundítás a melegben. Léna sokkal mozgékonyabb, ő az, aki az ajtóban szokott várni, mikor hazaérek. Ilyenkor kérik a zöldet, ez a nap csúcsa számukra. Ők nehezen értik meg, hogy télen nincs fű. Sikerült a piacról petrezselyemszárat szerezni, és ők most ezt rágcsálják. A többiekkel ellentétben, Lénának este kiváltságos elfoglaltsága is akad: együtt nézzük a filmeket. Egy alkalommal az ölömben tartottam, miközben lapozgattam a Szabadságot. Nem igazán volt ínyére a dolog, számára az újság megkóstolnivaló. Miután befejeztem az olvasást, és kinyitottam a laptopot, azt vettem észre, hogy az állat az ölemben megfordult orral a képernyő felé, és figyelni kezdett. Bizonyára tetszett neki a fény játéka. Azóta esténként gyakran együtt tévézünk.
Hihetetlen, hogy ezek az apró állatok mennyire fogékonyak az őket körülvevő behatásokra: egy ajtó csukódása, a riasztó pityegése, egy színes kép, hangok, szagok a lakásban új és új információval gazdagítják hétköznapi életüket.
