A sakkozók közt a legjobb zenész, zenészek közt a legjobb sakkozó – jellemezte tréfásan magát, majd hozzátette: „azért jó, hogy sakkozó lettem, mert énekesként lehet eljutottam volna a Metropolitanbe, de lehet, hogy ma is szülővárosom, Zalaegerszeg kórusában énekelnék”. Az adatok lenyűgözőek: 23-szor választották az év legjobbjának, több mint 300-szor volt éltáblás a válogatottal, 20 sakkolimpián vett részt, ahol a csapattal hat érmet, közte egy aranyat szerzett (a 14 lehetséges pontból 10-et megszerezve, ezzel nagyban segítve csapatát a sakkolimpiai bajnoki címhez). Portisch számos anekdotát is elmondott a beszélgetés során, de más érdekességeket is megtudhattunk róla. Minden idők legjobb sakkozójának az amerikai Bobby Fischert tartja, inkább jobb versenyjátékosnak tartotta magát, mint párosban küzdeni valakivel napokon át. Kedvenc ellenfelei ezért nem voltak, inkább kedvenc tornáit említette: Milánó és San Antonio (Texas államban).
A késő estig nyúló szimultánon először lehetett sikerélménye a kolozsvári polgároknak, ugyanis a Nemzet Sportolója „csak” 16–9 arányban nyert, hat esetben remiztek a felek és hat alkalommal veszített a nemzetközi nagymester – az előző években Polgár Judit és Almási Zoltán ellen a legjobb esetben is csak döntetlenek születtek.
A szombati folytatásban 29 résztvevővel amatőr rapidsakk verseny rendeztek, a hétfordulós, svájci rendszerű vetélkedőn külön jegyezték a profik eredményét (első lett Dan Ambru 6 ponttal, második Helmer Jnános 5,5-lel, harmadik pedig a versenybíró szerepét is betöltő Alin Marcu 5-tel). Kupákat kaptak az amatőr dobogósok: Kedves Lóránt végzett az élen 5 ponttal, a főtámogató Nagy Elek ugyanazon pontszámmal, harmadik pedig Varga Mihály 4,5-lel.
A sajtó képviseletében a Szabadságtól Ördög I. Béla és Póka János András vett részt a szimultánon, a rapidsakk versenyen pedig csak utóbbi – coubertini elvek jegyében (azaz nem a győzelem, a részvétel a fontos) 2 ponttal a mezőny második felében végzett.
