„Nincsenek helyrehozhatatlan, örökre elveszett értékek”

Sikeres évet zár a Házsongárd Alapítvány

„Nincsenek helyrehozhatatlan, örökre elveszett értékek”
A Házsongárdi temető műemlék sírjait másfél évtizede rendületlen odaadással és hozzáértéssel gondozó-felügyelő Házsongárd Alapítványnak sikerült néhány nagy léptékű munkát megvalósítania a 2016-os évben is. „Három kripta és hat sírkő teljes vagy részleges felújításával dicsekedhetünk, így a Mauksch-Hintz kripta mellett a Biasini-kriptáéval. A Bánffynak is nevezett iktári Bethlen-kripta belső falfesté­sét befejeztük, a keleti bejárati kerítés kőrestaurálását úgyszintén” – nyilatkozta lapunknak az alapítvány igazgatója. A műemlék sírok restaurálása mellett az alapítvány több száz sírt gondoz, és ebbe bevonja az iskolásokat is. Gergely Erzsébet örömmel számolt be továbbá arról, hogy az alapítványnak gördülékenyebb lett a kapcsolata a temetői ügyosztály munkatársaival. Az alapítvány üdvözölné, ha létezne olyan román civil szervezet, amely úgyszintén felvállalná a Házsongárdi temetőben nyugvó román személyiségek sírjainak gondozását.

Három kripta és hat sírkő helyrehozatali munkálatait végeztette el idén a Házsongárd Alapítvány – számolt be lapunknak az alapítvány vezetője, Gergely Erzsébet.

– A Hintz-kripta, amelyet szinte hangsúlyoz a Mauksch Tóbiás félig elsüllyedt kövének kiemelésével és helyreállításával elénk táruló látvány, a griffmadár és a mozsár helyreállított képe, különösen kötődik a kolozsvári emlékezethez a hét gyógyszerész-nemzedék munkája által – még mindig gyönyörködhetünk a főtér sarkán álló felújított Hintz-házban, a Gyógyszerészeti Múzeum betekintést enged a régmúlt időkbe… Két lépéssel dél fele haladva alig ismerhetünk rá a nemrég összeomlás szélén álló Biasini-kriptára, amely megmenekült az enyészettől. Frissen vakolt, restaurált kőelemei bizonyítják, hogy nincsenek helyrehozhatatlan, örökre elveszett értékek. A Bánffynak is nevezett iktári Bethlen-kripta esetében 2014-ben már meg is ünnepeltük a felújítás alatt levő kripta részleges átadását. Azóta lépésről lépésre, mindenki örömére és csodálatára, egyre látványosabban bontakozik ki a Házsongárdi temető dísze, az Ybl Miklós tervezte neoromán stílusban épített, templom méretű építmény, méltó környezetet biztosítva az itt nyugvó gróf Bánffy Miklós írónak, politikusnak, sokoldalú személyiségének. Idén végeztük el a kripta belső festésének a helyreállítását. A már teljesen helyreállított, kőkerítéssel védett kertbe bementett régi tumbák és sírkövek között is jelentősek a változások: három megújult tumba és egy sírkő restaurálása zajlott 2016-ban. Az ezeken olvasható évszámok 1650-nel kezdődnek, és az 1800-as évekkel fejeződnek be – közölte Gergely Erzsébet.

Az alapítvány igazgatójától megtudtuk: a kriptákhoz tartozó munkálatok a megszokottak, azaz tisztítás, vakolás, kőrestaurálás, a szétmállott részek pótlása, hidrofobizálás (víz károsító hatásától való megóvás), festés, az illeszkedések fugázása, a fedélszék, a tető helyreállítása. Ezek a munkálatok az építmény vagy az emlékhely állapotának megfelelően történnek.

A felújítási munkálatokat olyan szakképzett restaurátorok végzik, akik már bizonyítottak a Farkas utcai templom felújítása során is. – Sajnos, nagy a hiány a restaurátorokban, ezt meg is szoktuk érezni. Vagy nagyon sok Erdélyben a restaurálandó építmény? Folyamatos és visszatérő gondunk, hogy az elszámolási határidőn belül befejezhessük a tervezett és főként a Bethlen Gábor Alapnál megpályázott munkálatokat. Fő támogatónk biztosítja a lehetőségeket, de a kivitelezés rajtunk múlik. Talán a legnehezebb a szakembereket időben és a megfelelő helyen munkába állítani. A munkálatok elkezdése és befejezése időjárás-függő: általában már április elején elkezdjük, és késő novemberben fejezzük be.

Bizonyos munkálatok csak száraz, meleg időben végezhetőek el.

Minden erőnkkel azon igyekezünk, hogy a szakembereket időben lekössük szerződéssel, rimánkodással. A munkálatok év végi befejezése után sem pihenünk: télen elszámolunk, januárban-februárban megint pályázunk. A helyreállítás mellett kb. 600 sírt gondozunk folyamatosan. Nagyon igyekezünk bevonni a gyerekeket, a fiatalokat a kegyeleti munkába, mert semmit sem ér a restaurálás, ha nincs, aki a továbbiakban óvja, gondozza a sírokat, és meggyújtsa az emlékezet gyertyáit – mondta Gergely Erzsébet.

– A tervezettnél többet, a vágyottnál kevesebbet tudtunk megvalósítani, de a többi évvel összehasonlítva ez sikeres évnek tudható be.  A műemlékeknél az engedélyeztetést nagyon szigorúan betartatják velünk. Sajnos az eltűnő-eltüntetett értékes síremlékeknél nem tapasztaltunk ilyen szigorú hozzáállást. Nagyon sok javítani való lenne ezen a téren, a telekkönyvek nyilvánosságához hasonlóan a temetői nyilvántartásoknak-nagykönyveknek is nyilvánosnak kellene lenniük, és a civil szervezeteknek biztosítani kellene az ellenőrzés lehetőségét. Vágyálom, hogy anyanyelven is szólhassanak a kolozsvári magyarok a temetői ügyekben. A kolozsvári többségi társadalom ugyanakkor még nem hozott létre olyan civil szervezetet, diákmozgalmat, amely a mienkhez hasonlóan felvállalná a román személyiségek sírhelyeinek, azaz a műemlék-sírhelyek gondozását.  Csak remélhetjük, hogy a jó példa ragadós lesz” – tette még hozzá az alapítvány vezetője, aki szerint a sok évi „hullámzó” kapcsolat a temetői ügyosztállyal és a polgármesteri hivatallal mintha nyugvópontra jutott volna. „Alapjaiban nem sok minden változott, de a hangnem és a stílus csiszolódott, több érdeklődést mutatnak munkánk iránt, néha még segítséget is kapunk” – összegzett lapunknak Gergely Erzsébet alapítványi igazgató, aki szerint örvendetes, hogy a bejáratnál megjelentek az eligazító térképek. Sajnálatos viszont, hogy a román és angol mellé magyar felirat nem került, bár az is valami, hogy a magyar neveket többnyire helyesen írták ki. „Komolyabb egyeztetésre lett volna szükség az évtizedek óta kutatómunkát folytató magyar várostörténészekkel, tudósokkal, civil szervezetekkel” – vélte ez ügyben.
promedtudo2Hirdetés