– A jó ügybe vetett hitért nem jár kitüntetés. De együtt jár az örökség továbbadásának kötelezettsége és felelőssége. Addig leszünk sikeresek, amíg kiállunk az igazságért, és rendelkezhetünk saját jövőnkről, ha tudunk közösen jövőt tervezni, és ha kell, újratervezni. Ezért minden körülmények között megéri harcolni itthon, Erdélyben, itthon, Kolozsváron. Aki ezt az utat választja, a mai kor bátor embere – fogalmazott Oláh Emese RMDSZ-es alpolgármester.
– Október olyan hónap, amikor azokra a bátor emberekre emlékezünk, akik életüket adták a hazáért, a magyar szabadságért, és különböző korokban különböző birodalmakkal szálltak szembe. Egy dolgot tartottak szem előtt: a haza szeretetét és a szabadságvágyat. Mi szerencsések vagyunk, mert nem kell a bitófa árnyékában élnünk. Sokszor a kényelem és a közöny az, ami komoly kihívást jelent közösségünk számára – vélekedett Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke. Hozzátette: más fegyverekkel kell harcolni a kényelem és a közöny ellen, amit továbbra is feladatuknak tart. – Ha emlékezünk, nem a múltban élünk, hanem erőt merítünk a múltból, hogy a jelen helyzeteit megéljük. A szabadságért vívott harc nem mindig hoz eredményt abban a pillanatban, de nem szabad elcsüggednünk, mert a történelmi eseményekből is azt láttuk: a bátor harc eredményes volt – mutatott rá Csoma.
– Fontos minden évben fejet hajtanunk, mert csak az emlékezés által őrizhetjük meg a síremlékeket nemcsak fizikai valójukban, de a lelkünkben is, ott, ahol a szabadságvágyunkat hordozzuk. Az 1848–49-es szabadságharc Közép-Európa felszabadulásának és az önrendelkezésért vívott harcának első filmkockája, amely egyszerre mutatja meg a legmodernebb korszellemet és az egyes nemzeteket meghatározó tradíciót. Az európai forradalmak mintegy párhuzamosan gyökereztek az aktualitás modernségében és a nemzeti hagyományokban – hangoztatta Grezsa Csaba első beosztott konzul. – Arad, Szamosfalva és Pest áldozatainak a 21. századba küldött üzenete, hogy a Kárpát-medence valamennyi népe sok áldozatot hozott a magyar szabadságért. Szabadságharcunk hősei azokért az értékekért harcoltak, amelyeket ma természetesnek veszünk, ezért sokszor el is felejtjük, hogy a szabadság nem magától értetődő: mindennap meg kell érte küzdenünk, és ha veszni látjuk, meg kell védenünk. Ma nem fegyverrel, hanem közéleti és politikai vitákkal. Ezekben a vitákban minden magyar emberre, minden kelet-közép-európai polgártársunkra szükség van – fogalmazott a konzul.
– Mi hisszük, hogy az emlékezés alapértékeket erősít meg: szabadság, együttműködés, közösségünk, családjaink megvédése, hitünk elmélyítése az istenadta értékeken, szereteten alapuló emberi kapcsolatok munkálása. Tudva, ez maga a normálisan zajló élet, és csak akkor lesz harccá, ha rosszakarásból azzá teszik. Mi nem az egymás elleni küzdést, hanem életet akarunk, olyat, amelyet mindannyiunk számára Isten adott, helyet adva a teremtés rendjében. Csak az életet szolgálhatjuk mi, maiak is: reménnyel és bátorsággal, azon a helyen, ahova Isten az adott körülmények között állított. Hőseink örököseiként legyünk állhatatosak, hogy emberségért, szabadságért és életért megalkuvás nélkül küzdve, ha kell, egykor elnyerhessük a paradicsom dicsőségét – mondta László Attila főesperes-plébános.
– Nemzeti megemlékezéseink gyakran száraz, fehérré változott csontok közötti sétává alakulnak át. De vajon megelevenednek-e valaha? Nem elég tudni a nevüket, ismerni a pontos dátumokat, ha a példa nem lelkesít. Ez a mai emléknap akkor válik fontossá, ha az emlékezés életté válik bennünk. Nekünk is ki kell állni, küzdeni: tollal, szóval, számítógéppel, okostelefonnal, ami számunkra megadatott, mert akkor adózunk igazán az emlékezetüknek – mondta Rácz Norbert unitárius lelkész.
– A hazát részvéttel szabad és lehet szeretnünk. A részvét és a szeretet szorosan összetartoznak. Akit szeretünk, annak az élete részévé leszünk. Akit szeretünk, az a mi életünk részévé válik. Hatással vagyunk egymásra, formáljuk egymást, meghatározzuk egymás életét, gondolatait, szinte eggyé válnak azok, akik részvéttel vannak egymás iránt és szeretik egymást. Megfoghatóvá kell tenni a szeretet gyümölcseit, részt kell venni a haza örömében, bánatában, szabadságában. A tizenhárom aradi vértanú is részvéttel szerette a hazáját. Vegyünk részt a haza életében, tanuljuk meg, honnan és hova megyünk, hol vannak gyökereink, hova tartozunk. Másként gőgösek, felszínesek és talán kapzsik és magunknak valók maradunk – közölte Fejér Olivér evangélikus-lutheránus lelkipásztor.
A beszédeket követően a jelenlevők elhelyezték az emlékezés koszorúit Tamás András honvéd emlékoszlopánál.
(Borítókép: Serar Szabolcs)
