Akik kiállnak az igazukért, a szabadságharcosok örökösei
„Bizalom nélkül nincs sikeres közösség, nincs jövő. A tisztességes, őszinte kormányzás a kiinduló pont. Csak így lehet visszanyerni az emberek bizalmát, együtt építeni a magyar jövőt. Vértanúink nem csak a hazáért haltak meg, hanem a jövőbe vetett hitért is, hogy mi magyar közösségben élhessünk. Ez Erdélyben ma sem magától értetődő. A megszorítások idején, amikor az oktatási rendszer forrásait szűkítik, az RMDSZ-nek köszönhetően 87 magyar oktatási intézményt mentettünk meg a felszámolástól vagy az összevonástól. A szabadságot, egyenlőséget és testvériséget nem lehet fennkölt szólamokban kérni. Ezek akkor válnak valósággá, ha minden nap munkával védjük meg közösségünket, anyanyelvünket, kultúránkat” – hangoztatta Antal Géza, az RMDSZ Kolozs megyei szervezete ügyvezető elnöke hétfőn Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben, ahol a tizenhárom aradi vértanúról emlékeztek meg.
Mile Balázs kolozsvári magyar konzul elmondta: a történelem során gyakran érezhettük, hogy egyedül vagyunk szemben a birodalmi önkénnyel, a világhatalmi erőközpontokkal és a szolgalelkű kiszolgálóikkal. „Mégis a magyarság lelki és szellemi horizontján az egyenlő jogú szabad emberek közössége, a nemzet jelentette a legfontosabb tájékozódási pontot” – hangsúlyozta. Úgy vélte, az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc hősei nemzetünk alapjait fektették le, s a magyar nemzet szabadságát az akadályok sem tudták megtörni. „Tamás András honvéd emlékoszlopánál az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc hősei előtt fejet hajtva emlékezünk, illetve a jövőbe is tekintünk” – mondta, emlékezetve, hogy 1849-ben az aradi vértanúk kivégzése után tizenkét nappal Kolozsvár határában is kivégeztek két honvédtisztet.
Talpas Botond, az RMDSZ Kolozs Megyei Küldöttek Tanácsának elnöke elmondta: a Csíki Honvédegylet 1869-ben Tamás András alezredes tiszteletére emelte az emlékművet, hogy a nevük és példájuk ne merüljön feledésbe. Ezt a Házsongárdi temetőben helyezték el, mert tudták, hogy az emlék itt nem tűnik el, hanem gyökeret ver. „Az, hogy 176 évvel később is beszélünk róluk, a legnagyobb bizonyíték, hogy áldozatuk nem volt hiábavaló. Ma már új emberek jönnek, akik ügyeskedve akarják megjelölni saját történelmüket itt. A közeli vagy a távoli múltban élt kolozsváriak maradványai akár szemeteszsákban végzik, sírjaikat bedarálják, nevüket elfelejtik. Mi a hétköznapok gondjai közé süllyedve gyakran tehetetlenül és némán nézzük mindezt. Pedig ezek a kolozsváriak voltak azok, akik megtanítottak szeretni ezt a várost és embernek lenni. Ezért fontos minden megemlékezés, amely alkalmat ad arra, hogy erről is beszéljünk. Én 14 évesen, 2002-ben szavaltam először Tamás András emlékműve előtt. Azóta itt vannak a történelmi magyar egyházak, intézmények, az érdekképviselet. A Kolozsvári Református Kollégium kórusa évtizedek óta énekel mára olyan korú diákokkal, akik új évszázad szülöttei. De jártak itt október 6-án az anyaországból, Székelyföldről, szólt már itt hozzánk püspök és világi vezető. Több ezer ember járt itt a Házsongárdi temetőben: kolozsváriak és Kolozsvárt a szívükben őrző emberek. Mindannyian azért jöttek, hogy kapcsolódjanak ahhoz, ami összetart: a múltunkhoz, hitünkhöz, magyarságunkhoz” – fogalmazott.
Szilágyi Lóránt Márton KIFOR elnök rámutatott: október 6-a történelmi nap, amely örökké figyelmeztet: hogyan kell megvédeni mindazt, ami fontos számunkra, miként kell kiállni a jövőnkért. „Október 6-a bátorság napja. Azoké, akik ki mertek állni azért, amiben hittek, még ha azt is tudták, hogy az életükbe kerül. Ma is hasonló helyzetben vagyunk. Fiatalokat próbálnak elnémítani, szavainkért, gondolatainkért támadnak minket. Pedig ugyanaz a lélek él bennünk is, akik nem félünk kimondani az igazunkat. Aki ma diákként megszólal, az nem áruló, hanem örököse azoknak, akik a szabadságért meghaltak” – fejtette ki.
A szónoklatok után az erdélyi történelmi egyházak képviselői – Gáspár Károly, a kolozsvári református egyházmegye, Ferencz Antal plébános a római katolikus egyház, Jobbágy M. Júlia lelkész az unitárius egyház, Kerékgyártó Imola lelkipásztor az evangélikus-lutheránus egyház képviseletében áldotta meg az emlékoszlopot. A rendezvényen közreműködött a Kolozsvári Református Kollégium énekkara (karnagy: Rémán Róbert). Végezetül szervezetek helyezték el koszorúikat az emlékmű talapzatán.
