„Most érthetjük meg igazán, hogy milyen értékes a szabadság”

Az ünnepi istentiszteleten a gyülekezeti termet töltötték meg a monostoriak, akik kokárdával a szívük fölött jelentek meg ezen az alkalmon. Hover Zsolt helyi lelkipásztor István vértanú utolsó szavait idézte a bibliaolvasás rendjén: „Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!”. Elmondja, hogy az utolsó szavak mindig emlékezetesek, és sokat elmondanak arról, hogy egy-egy ismert ember miként tekintett a hivatására, életére és a közösségért véghez vitt szolgálatára. Miután néhány ismertebb személy utolsó mondatát idézte, rátért a szabadságharc hőseinek is azon szavaira, amiket haláluk előtt ejtettek ki: „Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.”Knezić Károly gondolatai nagyon szépen kifejezik azt a tényt, hogy a háborúban az első áldozat nem más, mint az igazság. Ha csak a most a szomszédunkban dúló háborúra gondolunk, bármelyik felet megkérdezzük, azt fogja állítani, hogy neki van igaza. A szabadság eszménye örök érvényű, ezért különösen akkor értékeljük, amikor elveszítjük. A lelkipásztor figyelmeztetett arra, hogy elődeink példáján okulva tudjunk mindenkor törekedni a szabadságra, de ne feledjük el, hogy a biblia tanítása szerint, „ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek”.(János 8:38)

Az imaterem udvarán folytatódott az ünnepi összejövetel, ahol Péter Izabella óvónő köszönti a jelenlevőket. Ünnepi beszédében ő is kitér a világban éppen aktuális békétlenségre. „Emlékezni és ünnepelni gyűlt össze ez a maroknyi magyar közösség. Talán profánul hangzik, hogy ünnepelünk, amikor a szomszédunkban háború folyik, de most érthetjük meg igazán, hogy milyen értékes a szabadság, amelyért hőseink életüket és vérüket adták. Elődeink nagyon is megbecsülték 1848 emlékezetét, nekünk is meg kell becsülnünk. A szabadság csak lehetőség, nap-nap után, újra meg újra meg kell küzdeni érte” – figyelmeztetett az óvónő.

Antal Géza, a Kolozs Megyei RMDSZ ügyvezető elnöke az ünnepi beszédében kitért arra, hogy a járványügyi korlátozások megszűnése ellenére, a szomszédban dúló háború miatt sajnos nem tudnak a magyar közösségek sem önfeledten ünnepelni. De emlékeztette a közösséget, hogy bár a katonai győzelmet nem tudhattunk magunkénak 1849-ben, mégsem tekinthetjük veszteseknek magunkat. „Az elnyomóink azt szerették volna, ha örökre elfeledjük a szabadságarc hőseit, de több mint százhetven év után is megemlékezünk a márciusi ifjakról, és a forradalom hőseiről. Amint az a jelenlegi helyzetből is kitűnik, a háborúban a legnagyobb fegyver az információ, a félretájékoztatás. Ez nem sikerült a forradalom leverőinek, hiszen a magyarok emlékezetében megmaradtak mindazok a hőstettek, amelyeket a honvédek vittek véghez a szabadság ügyéért harcolva” – mutatott rá.

A továbbiakban Kovács Csilla, a Magyargyerőmonostori RMDSZ elnöke vette át a szót, aki Kossuth Lajost idézve emlékeztet arra, hogy a múlt a jövendő tükre. Véleménye szerint a szabadságharcért nem egy arctalan tömeg küzdött, hanem az alkotni képes, a közös célokért tenni tudó, és tenni akaró egyének. Elmondta: amikor a szívünk fölé tűzzük a kokárdát, akkor minden évben újjászületik bennünk a szabadság eszménye, ami reménységre ad okot. „Amikor kokárdát tűzök a gyermekeim ruhájára, és elmondom nekik, hogy miért kell ezt viselnünk a nemzeti ünnepen, akkor abban bízom, hogy az ő szívükben is tovább él a forradalom lángja. Ha a jelent a múltból fakadó tudás birtokában éljük, akkor nem kell tartanunk a jövőtől – hangsúlyozta az elnökasszony.

A gyermekek ünnepi műsora után a magyargyarőmonostori közösség résztvevő tagjai átvonultak a templom várfalába ágyazott emléktáblához, és megkoszorúzták azt. Az emléktáblán az alábbi rövid felirat olvasható: A nép szabadság Emléke Jun 18. 1848. A felirat a forradalom egyik nagy vívmányára, Erdélyben egyedülálló módon a jobbágyfelszabadításra emlékeztet. A himnusz és a szózat közös eléneklése után az ünnepség szeretetvendégséggel zárult a Vigyázó házban.

Borítókép: Lonay Arthur