„Minket a szeretet vonz ide, immár harminc éve”

A kórusirodalom, és ezen belül a magyar kórusművek kedvelői számára évről évre öröm kimenni Tordaszentlászlóra június végén. Az új hagyomány értelmében a kórustalálkozót a tavaly megalakult, Balázs Ágnes tanár-karnagy által dirigált Tordaszentlászlói Gyerekkórus nyitotta meg, amely most közösen lépett fel a helyi felnőtt énekkarral. 

Hogyan vélekednek a helyiek?

– A gyerekkórus legfiatalabb, illetve a felnőtt énekkar legidősebb kórustagja között legalább hetven év a különbség. Főleg fellépések előtt próbál együtt a két énekkar, hogy szokják az együtténeklést, így a gyerekek majd szívesen jönnek a felnőttkórusba is. Az, aki tavaly négyévesen lett kórustag, mostanra, ötévesen már gyönyörűen énekel – mesélte Balázs Ágnes tordaszentlászlói karnagy-tanár. 

A tordaszentlászlói felnőtt énekkarban már csak négyen maradtak azok közül, akik az első, 1990-es találkozón is jelen voltak. Hárman is beszéltek arról, mit jelentett számukra az elmúlt 29 évnyi éneklés. 

–  Guttman Misi bácsi volt az, aki bevezetett minket az éneklés rejtelmeibe. Sokfele jártunk Misi bácsival, még Hollandiába is eljutottunk. Szeretni kell a zenét, és amikor kóruspróba van, otthon mindent félre kell tenni – fogalmazott Valkai Anna tordaszentlászlói kórustag, aki azt is elárulta, nagyon szeret énekelni. Hozzátette: köszönet illeti a jelenlegi karnagyukat is türelméért, kedvességéért. Ahhoz, hogy éveken át rendszeres kórustag legyen az ember, szeretetre van szükség. Szeretünk énekelni, szeretjük a karnagyunkat, és szeretjük az elsajátított kórusműveket. Minket a szeretet vonz ide, immár harminc éve – mondta Tamás Balha Márta nyugdíjas tanító. – Már a nyolcvanadik évemben járok, és minden évben elhatározom, hogy ősztől nem jövök, de aztán nem tudok otthon maradni. A szívem azt sugallja, hogy járjak a kórsuba, és úgy látom, a kórustársak is szívesen fogadnak – jegyezte meg. – Volt idő, hogy nem voltam itthon, de a kórusban mindig szívesen énekeltem. Az éneklés felüdít és életben tart a sok munka mellett. Örülök, hogy itt, a faluban tudunk énekelni, és működik a kórus. Misi bácsi, aki megtanított minket énekelni, csodálatos ember volt, most pedig Balázs Ágnes tiszteletes asszony folytatja azt, amit Misi bácsi elkezdett – mondta Vincze Erzsébet tordaszentlászlói születésű nyugalmazott orvosnő.

A földész dalkör már a legelső kórustalálkozón is énekelt

A fesztivál értéke a barátságos jelleg

– A tordaszentlászlói kórustalálkozót mindig többnapos kirándulással kötjük össze. A fesztivál értéke a barátságos jellegben rejlik. Mindenkit szívesen meghallgatunk, nem a kórus színvonala számít, hanem hogy egymásnak énekelünk. A másik említésre méltó dolog, hogy a szervezők mernek istentisztelettel indítani egy rendezvényt. Magyarországon ez csak akkor szokás, ha kifejezetten egyházzenei eseményről van szó. Az, hogy kóruskoncert előtt imával fordulunk Istenhez, és Istennek ajánljuk éneklésünket, emeli az esemény lelki értékét – vélekedett Vadász Ágnes karnagy, a veresegyházi Cantemus Kórus karnagya, a Magyar Kórusok, Zeneka­rok és Népzenei Együttesek Szövetsége (KÓTA) főtitkára, aki a kórussal már háromszor járt Tordaszentlászlón: 2008-ban, 2014-ben és az idén, és azt ígéri, hogy az elkövetkező években is el-eljönnek. 

Adorjáni Júlia Katalin karnagy általában két kórussal vesz részt a tordaszentlászlói kórustalálkozón: a kolozsvári református földészek Bethlen Gábor Dalkörével és a kétágú templom énekkarával. A földész dalkör már az első, 1990-es kórustalálkozón is jelen volt, és az elmúlt huszonkilenc évben egyszer vagy kétszer „írhatták be őket hiányzónak”. – Mivel a földész dalkör már a legelső kórustalálkozón is énekelt, ezért számukra is jubileum ez a mai esemény. Örülök annak is, hogy a kétágú templom vegyeskarában olyan fiatalok vannak, akik minden fáradtságot félretesznek egy ilyen esemény kedvéért. Például a zongoristánk, Sógor Sámuel hétfőn érettségizik. Nagy kegyelem és áldás, hogy ilyen fiataljaink vannak – fogalmazott Adorjáni Katalin. – A most fellépő négy fiatal szólistánk, azaz Zágoni Tamás (tenor), Kun Tamás (bariton), Kiss Gellért és Sógor Sámuel (basszus), lelkesen ápolja a dalkultúrát és hagyományainkat is. Közülük hárman csatlakoztak a földész dalkörhöz. Amit most szólóként énekeltek, a nagypénteki műsoruk egyik része volt. A fiataloknak az volt a vágyuk, hogy hárman három szólamban énekeljenek. Hozzájuk csatlakozott Sógor Sámuel a basszusba – magyarázta a karnagy. Elmagyaráztam: akkor is tudunk énekelni, ha kevesebben vagyunk, a létszám nem számít, hiszen kevés ember is ugyanazt az élményt tudja nyújtani. – Hárman a szólisták közül a Református Kollégiumba jár, ugyanakkor gyülekezetünk tagjai. Itt nőttek fel a szemünk előtt vallásórás gyermekekként, most pedig a gyülekezet ifjúsági együttesének is tagjai. Zágoni Tamás az utolsó műben is szólót énekelt, zongorán kísért Sógor Sámuel, fuvolán közreműködött Nagy Ágota – mutatta be a karnagy a fiatalokat, akikre mindannyian büszkék lehetünk. 

A kórustalálkozót a tavaly megalakult Tordaszentlászlói Gyerekkórus nyitotta meg Fotó: A SZERZŐ FEÉVÉTELEI

– A legtöbb kórustalálkozón jelen volt a földészek kórusa. A legelején többen voltunk, akkor a kórus csak hóstáti gazdákból állt.  Mostanra a kórusnak vannak nem földész tagjai is, a létszám viszont ennek ellenére csökkent. Mindig jó érzés kijönni a tordaszentlászlói kórustalálkozóra – mesélte Szabó József, a földész dalkör jelenlegi elnöke. – Az első években még jobb volt. Jöttek a földészek feleségei is, a koncert után zöldövezetben ebédeltünk, mindenki hozta otthonról a finom ebédet – idézte fel az egykori találkozók hangulatát.  – Szinte mindig jelen voltunk a tordaszentlászlói kórustalálkozón – erősítette meg Kőszegi Ferenc, a földész kar tagja, aki, még ha majdnem nyolcvan éves is, továbbra is szeretne eljárnia tordaszentlászlói találkozókra. 

A kórustalálkozó bemondónői évek óta ugyanazok: Gyurka Izabella Katalin tordaszentlászlói lakos, aki minden nap Kolozsvárra ingázik, mert a Báthory-líceum vallástanára, illetve Tegher Boglárka, a helyi Borbély József Általános Iskola tanítónője, aki viszont Kolozsvárról ingázik Tordaszentlászlóra. Egykor mindketten a tordaszentlászlói kórus tagjai voltak, és ki tudja, talán pár év múlva nem csak a kórusok felkonferálását vállalják el, hanem az énekkar tagjaiként is színpadra lépnek. – Legalább tíz éve kértek fel minket a bemondói szerepkör betöltésére, akkor belecsöppentünk, és maradtunk. Hamar összeszoktunk. Jó érzés újra találkozni a visszajáró kórusokkal, de nagy érdeklődéssel hallgatjuk az újakat is. Számunkra az ittlét feltöltődés, hiszen mindketten szeretjük a zenét, a kórusműveket – nyilatkozta a két konferanszié. 

Bízzuk Istenre magunkat 

– Amikor felkértek erre a mostani szolgálatra, szép idézeteket kerestem és találtam is a kórusokról. Aztán úgy gondoltam, maradok Isten igéjénél. Azért választottam Máté evangéliumának sorait, mert rávilágít arra, hogy a tanítványoknak bízniuk kell az isteni gondviselésben, és akkor életük megváltozik, megjavul. Ha bele is fáradunk mindennapi harcainkba, és szívünk félelemmel telik meg, bíznunk kell Istenben, mert meg tudja változtatni életünket, csak nem úgy, ahogyan azt az ember elképzeli. Ezért azt javaslom a kórusoknak, hogy bízzák Istenre magukat – tanácsolta a kórustalálkozó előtti istentiszteleten Máté János magyarlónai lelkész. 

Az istentisztelet után a templomkertben közös éneklés és koszorúzás kezdődött Fotó: HAMMERNÉ MAGDOLNA GUSZTICS

– Huszonkilenc évvel ezelőtt a tordaszentlászlói kórustagok is szorgalmazták a kórustalálkozó megszervezését. Akkor még nem tudtuk, mi lesz belőle. Arra szerettünk volna lehetőséget biztosítani, hogy a több hetes vagy hónapos próbafolyamat után a kórusok megmutathassák tehetségüket. A találkozó nem verseny, inkább azt akartuk elérni, hogy minden kórus testvérnek tekintse a másikat. Öröm látni, hogy a kórusok évről évre milyen lelkesen jönnek el ide, és örömmel térnek haza, mert megtelik a lelkük a zenével, a szeretettel – mondta Szőke Zoltán nyugalmazott református lelkipásztor, majd Boldizsár Zeyk Zoltán szavalata következett. 

Bodizsár Zeyk Imre tordaszentlászlói nyugalmazott tanár, a kórustalálkozó egyik lelkes szervezője elmondta: az 1989-es rendszerváltást követő értékvesztett világban, az országos magyarellenes hangulatban hívták össze a kórusokat az első kórustalálkozóra 1990-ben. A kórustalálkozók ökumenikus jellege, közművelődési szerepe a mai napig megmaradt. 

– Kodályt idézve mondom: teljes lelki élet zene nélkül nincs. Ez a kórustalálkozó is lélektől lélekig ható üzenetet ad át. A kórustagok szabadidejükben próbálnak, készülnek fel, illetve jönnek el a találkozóra. Erőfeszítésük a zene iránti szeretetből fakad. A tordaszentlászlói kórustalálkozó a nehezen megtartható, de kulturális állandóságot jelenti. Boldizsár Zeyk Imre nyugalmazott tanár sokat tett az itteni közösségért, a kulturális életért. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) ezért ítélte oda neki idén az életműdíjat – tudtuk meg Széman Péter országos EMKE-elnöktől. 

Az istentisztelet után a kórusok kivonultak a templomkertbe, ahol közös éneklés és koszorúzás kezdődött, majd a Tordaszentlászlói Gyerekkórus vezetésével a menet felvonult a faluba. 

– A kórusok közösségformáló erejükkel erősítették és őrizték meg kultúránkat. Legyünk büszkék erre. Kívánom, hogy a tordaszentlászlói kórustalálkozó számtalan harminc évet éljen meg, és teljesítse fő célkitűzését, a magyar dal erdélyi éltetését – fogalmazott a Tordaszentlászlói Művelődési Házban Tóth-Guttman Emese, a Romániai Magyar Dalosszövetség (RMD) elnöke, aki történelmi pillanatnak nevezte a 30. kórustalálkozót

Antal Géza, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének ügyvezető elnöke kifejtette: a tordaszentlászlói kórustalálkozó már azelőtt létezett, mielőtt ő megszületett volna. 

Az eddig említett kórusok mellett fellépett a magyarországi mezőkeresztesi férfikórus (karnagy Zoller János), a madéfalvi dalkör és a csík-borzsovai férfikórus (karnagy Ványolós András), a dicsőszentmártoni Sipos Domokos Művelődési Egyesület vegyeskara (karnagy Szabó Hunor András), a brassói magyar dalárda (karnagy Imre Zsuzsa és Megyaszai László), a magyarfenesi vegyeskar (karnagy Fábián Apolka), a kolozsvári Guttman Mihály Pedagóguskórus (karnagy Bedő Ágnes), a kisiratosi Szalbek Vegyeskórus (karnagy Almási Gábor), a nagyenyedi, székelykocsárdi és marosújvári egyesített magyar kórusok (karnagy Fórika Éva), a sepsiszentgyörgyi Kónya Ádám Művelődési Ház Cantus Firmus vegyeskara (karnagy Jakab Árpád), a magyarlónai Imreh Sándor vegyeskar (karnagy Máté Hajnalka Magda), a tordai magyar dalkör (karnagy Balázs Győző Balázs), a Nagybánya-Óvárosi református templom kórusa (karnagy Nagy Emese). A találkozót két citeraegyüttes zárta: a szilágysomlyói Báthory István Alapítvány Szederinda Citeracsoportja (zenei irányító Fekete István), illetve a magyarországi Nagykállói Rózsafa és a Máriapócsi Kis Rózsafa Citeraegyüttes (szakmai vezető Rózsa Zoltán). A kórusok műsorán főleg magyar szerzők művei szerepeltek.