A tavaly elhunyt egyetemi tanár március 8-án töltötte volna 75. életévét, a jeles nap alkalmából március 8–9-én zajló szakmai rendezvényen számos tudományos előadással idézték fel alakját, gondolkodásmódját, világlátását. A Horváth Andor 75. emlékkonferencia címmel meghirdetett rendezvény péntek reggeli megnyitóján Horváth Andor főbb jellemvonásait, munkásságának kiemelkedő elemeit emelte ki Berszán István, a Magyar Irodalomtudományi Intézet vezetője, valamint T. Szabó Levente, a BBTE Bölcsészettudományi Kar dékánhelyettese. Horváth Andor román–magyar közeledésért kifejtett munkásságáról Sorin Antohi történész beszélt.
– Horváth Andor kollégánk, munkatársunk és barátunk viszonylag későre kerülhetett az egyetemi pályára: már 48 éves volt, amikor 1992-ben elnyerte az adjunktusi állást, és 2011-ig, nyugdíjba vonulásáig nem vált vezető professzorrá, nem írt olyan könyvet, ami térelhajlásra kényszerítette volna a szakmát. És mégis, Horváth Andor sokunknak nagyon fontos most is – nyitotta meg a konferenciát Berszán István.
A Magyar Irodalomtudományi Intézet vezetője szerint Horváth Andor három területen – a nyelv, a kultúra története és a kultúra nagy művei – volt a szó legigazibb értelmében otthonos. Emellett azt tekintette igazinak, amikor az emberek „benne élnek a kultúrában”, nem csak elrendezik a kultúrát a múzeumban vagy akadémiai könyvespolcokon, tette hozzá.
Ennek megvalósítására pedig két fontos kísérletet tett Horváth Andor, állapította meg Berszán. Egyik ilyen kísérlet a kapcsolathálók kiépítése volt, hiszen Horváth Andort közéleti, kulturális, szakmai és emberi kapcsolatainak sűrű hálója övezte. Ennek köszönhetően, amikor megszólalt, úgy tudott beszélni, mint aki benne van a közéletben, kultúrában, szakmában, és ettől hiteles volt az ő tudása, mondta az intézetvezető.
– A másik megvalósulása annak, hogy ő a kultúrában élt, az a személyisége volt: Horváth Andor, szűkebb és tágabb nyilvánosságban egyaránt, elegáns, előzékeny, szellemes, finom intellektuális humorral megáldott barátságos társ tudott lenni – fogalmazott Berszán István. Úgy vélte: „Horváth Andor társasága hiányzik nekünk a legjobban”.
T. Szabó Levente a megnyitón elmondta: Horváth Andor személyiségéből, habitusából, szellemiségéből főleg a jellegzetes türelme, nyugalma, rendkívül elegáns kiegyensúlyozottsága maradt meg az emlékezetünkben, amely visszaköszönt gondolkodásában, beszédében, könyveiben, és abban is, ahogy a könyveit alaposan megtervezte. Hangsúlyozta: Horváth Andor könyvei, előadásai rendkívül jó minőségűek, kidolgozottak, olyanok, amelyekből Horváth Andor „nem rejtett volna el semmit”
– Ilyen szempontból az életműve, amit letett az asztalra, az pont annyi, amennyi beleférhetett ebbe az életútba – fogalmazott a dékánhelyettes.
Sorin Antohi történész Egy kozmopolita hazafiságai. Reflekciók az identitásról Horváth Andor emlékére (Patriotismele unui cosmopolit. Reflecţii despre identitate în memoria lui Andor Horváth) címmel tartott nyitóelőadásában felidézte, hogyan dolgoztak együtt Bukarestben, Horváth Andor a művelődési minisztériumban, ő pedig a tanügyminisztériumban. A történész kiemelte: Horváth Andor sok lépést tett a romániai románok és magyarok közeledéséért.
(Borítókép: Berszán István és Sorin Antohi a konferencia megnyitóján. Fotó: Kovács Péter Zoltán)
