Amikor a húrelmélet és az irodalomtudomány találkozik

Bemutatták Berszán István új szakkönyvét

Amikor a húrelmélet és az irodalomtudomány találkozik
Tavaly jelent meg Berszán István, a BBTE Magyar Irodalomtudományi Intézet oktatójának új irodalomtudományi szakkönyve, Ritmikai dimenziók. Az irodalomtól a gyakorlásfizikáig címmel. A kötet hétfő esti, a Magyar Irodalomtudományi Intézetben szervezett bemutatóján a szerző minden érdeklődőt meggyőzött arról, hogy össze lehet kapcsolni a különböző tudományterületeket, így a húrelméletet, a fizikát az irodalom olvasásának gyakorlásával, majd arra szólította fel a közönséget, hogy minél szélesebb körben tájékozódjon, merjenek fizikát és irodalmat egyszerre olvasni. A szerzőt Selyem Zsuzsa irodalomtörténész, egyetemi oktató faggatta.

Selyem Zsuzsa elmondta, a könyv nagyon interdiszciplináris, azaz több tudományterületet érint, így elsősorban arra volt kíváncsi, hogy több tudományterület iránt érdeklődő szerző mikor és miért döntött az irodalom mellett. Berszán István bevallotta: két iskolai magyartanárnője hatására döntötte el már nagyon fiatalon, hogy az irodalommal fog foglalkozni és tanárember lesz. Mint mondta, későn, 14-15 éves korában kezdett el olvasni, első meghatározó olvasmányként a Fehér Agyart jelölte meg, viszont az, ahogyan a magyartanárai meséltek az irodalomról, ahogy ők az irodalmat oktatták, már azelőtt elbűvölte, hogy ő maga beleszeretett volna az olvasásba.

A Ritmikai dimenziók Berszán István hatodik szakkönyve, az első, Útkereső. Kritikák, viták, esszék, tanulmányok címmel 2001-ben látott napvilágot, legutóbb 2013-ban Gyakorláskutatás. Írások és mozgásterek címmel jelent meg kiadványa. Hogyan jutott el az olvasásgyakorlat elméletétől a fizikáig, kérdezte a szerzőtől Selyem Zsuzsa.

Berszán István elmondta, már a 80-as években, Cs. Gyimesi Éva tanítványaként rájött arra, hogy van egy árnyékos oldala az irodalmi írásnak, olvasásnak, amellyel az akkor tanult irodalomtudományi iskolák nem foglalkoztak. Ez az árnyékos oldal pedig elkezdte foglalkoztatni, ezért az 1990-es években, amikor mindenki a diskurzuselmélettel ismerkedett, ő a csendelmélettel foglalkozott, majd erre alapozta a Minimum Partykon általa tartott, kísérleti szabadtéri írás- és olvasásgyakorlatokat. Később bevonta elméletébe a rítust, mint gyakorlatfajtát, majd a húrelméletet.

Elmondta, a húrelmélet több párhuzamos tér létezését feltételezi, amely fényében az irodalmi írás és olvasás gyakorlata is új értelmezést nyer. Hozzátette, az irodalomtudományi iskolák úgy célozzák meg az irodalmi írás és olvasás történéseit, hogy azt alárendelik az iskola által művelt kutatásgyakorlatnak, míg a gyakorláskutatásnak az a lényege, hogy merjünk ezekből a paradigmákból kimozdulni. Zárásként erre a kimozdulásra, széles körű tájékozódásra biztatta a diákokat.

(Borítókép: Selyem Zsuzsa és Berszán István a könyvbemutatón. Fotó: Egyetemi Műhely Kiadó)

promedtudo2Hirdetés