„Áldjátok az Urat hangos citerákban!”

„Áldjátok az Urat hangos citerákban!”
Nyolcadik alkalommal tárta szélesre kapuit a szilágysomlyói Szederinda citeratábor mindazok előtt, akik már gyakorolták, vagy szerették volna megismerni, megtanulni a citerán való zenélést. Huszonnyolc citera sorakozott minden nap az asztalokon és 28-30 torok zengte az éneket az Úrnak. Mert minden énekhang, legyen az zsoltár vagy népének, dicséret, amely a magasba száll.

SZÉMAN RÓZSA táborszervező

Az eddigi táborokhoz hasonlóan a cél ez alkalommal is az volt, hogy hogy az évközben heti rendszerességgel tanult énekeket, technikákat alapos gyakorlással elmélyítsék, újakat tanuljanak, repertoárjukat bővítsék. A citera népi hangszer, így természetesen népdalokat, népdalcsokrokat gyakorolnak elsősorban, szilágyságit és más tájegységekét, de olykor egy-egy zsoltárral, hymnusszal, köszöntővel is szélesítjük ismereteik tárát.  Idén is voltak olyan táborozóink, akik most ismerkedtek meg a hangszerrel, a citerázással, citeradallamokkal, de ők is derekasan kivették részüket a napi több órás kemény gyakorlásból, és bizonyos alaptudással hagyták el a tábort.

Életkor és hangszerismeret szerint három csoportban zajlottak a programok. A két citeraoktató – Mélykútiné Németh Kornélia, mindenki Nelli nénije, és Fekete István - igencsak szoros munkára fogta önmagát és a gyerekeket is. Reggel 9-től este fél 7-ig a csupán két órás ebédszünet és szabadidős program kivételével folyamatosan zajlottak a foglalkozások.  Míg két csoport citerán, a harmadik kézműves tevékenységen vett részt, váltogatva egymást és a foglalkozásokat. Bár az időjárás ezúttal nem kedvezett a tábori életnek, és nagy bánatunkra a Kozma Kulcsár apuka által remekbe szabott tábortűz-farakása is gyújtatlan maradt, mégis kacagástól, énektől csengett a tér egész héten. Az esős idő miatt a Magurai kirándulásunkról és a szalonnasütésről is le kellett mondanunk, de Sallay Károly tanár jóvoltából érdekfeszítő bemutatás kíséretében tekinthettük meg az általa létrehozott és gondozott kis fűvészkertet az Agráripari (I. Ossian) iskolaközpont területén. A szalonnasütést pedig Margit néni és Kriszta tanító néni 100 palacsintája pótolta – a gyermekek nagy örömére.

A heti komoly munkának eredményét a szülők, rokonok, ismerősök és a város érdeklődő közönsége már a gálaműsor során tapasztalhatta, hiszen a közel egy órás műsor keretében az 5 évestől a 13 évesig minden korosztály bemutatta a tábor során szerzett tudását, és valóban az Úrnak zengett a több tucat citerán az ének. A 33. zsoltárral való nyitás után sorra mutatkoztak be a csoportok, végül nagyszerű, vidám szüreti összeállítással zárták a műsort. A „nagy” Szederinda eddig elért eredményei (Kiváló fokozat a 19. Aranypáva térségi minősítő keretében; Arany fokozat a VII. Kádár Ferenc népzenei versenyen) igazolják, hogy mennyire fontos, sőt nélkülözhetetlen az egész évi munka szempontjából a nyári citeratábor, amelyre bizton lehet alapozni a további fejlődést, tanulást. Nagyon nagy, szinte egyedülálló vállalása a Szederinda citeratáboroknak, hogy már az 5 éves óvodások is részt vehetnek és megismerkedhetnek vidékünk jellegzetes hangszerével, a citerával, az egyszerű pengetéssel, és a népdalok tanulását már összeköthetik a hangszerrel.

Az utolsó napon már az idő is kedvünkbe járt, így a nagyobb citerások a nyírbátori Sárkányfürdőben strandolhattak. Bízunk benne, hogy a tanultakat kamatoztatni fogja minden táborozó az év folyamán, különösképp a Szederinda együttes, hiszen előttük máris több meghívás sorakozik. Köszönet az oktatóknak: a szentesi Mélykútiné Németh Kornéliának és Fekete Istvánnak a megfeszített munkáért, amely komoly alapot képez minden citerás további tanulásához, továbbá a kézműves tevékenységekben, programok bonyolításában segédkezőknek, Szodorai Melindának, Bara Jusztinának, Kozma Kulcsár Krisztinának, Szűcs Margitnak, Szűcs Elvirának, Szabó Beának és Sallay Brigittának.