„A kollégisták karácsonyi koncertje számomra családi összejövetel”

(Borítókép: Donizetti Szerelmi bájital című operájában, Dulcamara doktor szerepében. Fotó: Nicu Cherciu)

Az interjú jó alkalom volt arra Nagy Zoltánnak is, hogy visszatekintsen a gyerekkori karácsonyokra, az első kollégiumi koncertre. Az énekes viszont nem ragad le a múltban, hiszen a jövőben is számos fellépési lehetőség áll előtte bel- és külföl­dön egyaránt. Zoltánról elmondható: hű maradt régi alma materéhez, ugyanakkor folyamatosan jelen van a világ legnagyobb operaszínpadain. De nemcsak egykori iskolájához maradt hű, hanem Kolozsvárhoz is: az utóbbi években többször lépett fel a kolozsvári román operában. Hűség és nyitottság az újra – így jellemezhetjük Nagy Zoltán operaénekest. Ilyen volt húsz évvel ezelőtt, ilyen most is. Úgy vélem, ez sikeres operaénekesi karrierjének a nyitja is.

– Ahhoz a generációhoz tartozol, aki mondhatni beleszületett a templomi karácsonyi koncertek időszakába. Aranyosgyéresen töltött gyerekkorodban jártatok-e ilyen jellegű koncertekre? Esetleg otthon énekelt-e a család szentestén?

– Gyerekkoromban nemcsak hogy templomi karácsonyi koncertekre jártunk, hanem nagymamámnak köszönhetően, aki az aranyosgyéresi református gyülekezet kántora volt negyven éven keresztül, gyakran föl is léphettem ezeken az eseményeken. Szentestén, istentisztelet után, a család nagyszüleimnél gyülekezett, együtt ünnepeltük a karácsonyt. Angyaljárás után szívesen dúdoltuk a templomban megtanult karácsonyi dalokat.

– Alig 14 évesen „belecsöppentél” a Református Kollégium hagyományába, a karácsonyi koncertre. Visszaemlékszel valamelyikre, amelyen kollégistaként részt vettél?

– Szinte minden koncertre emlékszem, de főleg az elsőre. Minden generációnyi diákseregben voltak szép hangok, tehetséges gyerekek, nálam sokkal tehetségesebbek anno. Nagyon csodáltam idősebb kollégáim szólóénekét, és titokban reménykedtem, hátha valamikor én is szólót éneklek majd. Hát, nem kellett sokáig várni. A következő évben Székely Árpád igazgató úr rám bízott egy rövid szólót. Úgy izgultam, hogy nemcsak a hangom, hanem a térdem is remegett. Ez volt az első bemutatkozási, fellépési lehetőség, és ezt nem lehet elfelejteni soha.

– Székely Árpád igazgató mindig szívesen fogadja, ha a volt kollégisták eljönnek vagy fellépnek a karácsonyi koncerten. A te esetedben hogy alakult ez a visszatérés, azaz inkább visszatérések?

– Idén hozzávetőlegesen a huszadik alkalommal lépek fel a kollégium karácsonyi koncertjén. Emlékszem, amikor 2003-ban elsőéves zeneakadémiai hallgatóként az igazgató úr felkért arra, hogy lépjek fel. Én akkor nagyon boldog voltam, hogy továbbra is fellépési lehetőséget nyújt nekem, nekünk, akik a zenei pályát választottuk hivatásul. Így kezdődött ez a számomra megtisztelő sorozat, ami mára hagyománnyá vált. Többes számban fejeztem ki magam, mert mindig akadt egy-két volt kollégista, de már konzervatóriumi diák vagy akár már a pályán lévő énekes, akik jelenlétükkel és hangjukkal gazdagították a koncertek csodálatos hangulatát.

– Milyen érzés európai hírű énekesként részt venni a kollégisták koncertjén?

– A kollégisták karácsonyi koncertje olyan számomra, mint a fent említett családi összejövetel nagyszüleimnél. Haza megyek énekelni... Számomra a kollégium az otthont jelenti, ezt valószínűleg már mindenki tudja vagy tapasztalta az intézményen belül. Bár mindig igyekeztem úgy intézni a külföldi felkéréseimet, hogy semmi se ütközzön a koncert dátumával, ennek ellenére előfordult már, hogy nem tudtam eljönni. Számomra ilyenkor nem volt teljes a karácsony. Szívesen elbeszélgetek a mostani diákokkal. Mindig élvezem a koncert előtti próbákat, amikor együtt lehetünk, mert nincs az együtt éneklésnél felemelőbb és gyönyörűbb érzés. A diákok gyakran túlterheltek, viszont bízom abban, hogy nagy részük előbb-utóbb megérti a karácsonyi koncert fontosságát. Tudom, hogy a hangverseny végén felcsendülő Csendes éj éneklése közben mindenkinek „megnyílik” a szíve.

Nagy Zoltán hű maradt régi alma materéhez. Fotó: Mihail Onaca)

– Általában hol töltöd a karácsonyokat? Aranyosgyéresen, Budapesten, Bécsben? Ha Bécsben, milyen egy igazi bécsi karácsony?

– A karácsonyokat mindig máshol töltöm, mint ahol szeretném. A bécsi karácsony gyönyörű, és rengeteg turistát csábít a városba. Lehet, hogy egyesek számára túl zsúfolt, ám ettől eltekintve, szívesen elfogyasztok egy pohár forralt bort a schönbrunni palota udvarán, ahol számomra a karácsonyi vásár a legszebb. Különböző zenekarok és fúvósegyüttesek lépnek fel, tehát végig élő zenét lehet hallgatni. Természetesen a bécsi református istentiszteleten is énekkel szolgálok, ha épp a városban tartózkodom. A bécsi református gyülekezet jelentős része erdélyi származású.

– Ha megjelenne a mesebeli jó tündér, mit mondanál neki, hol töltenéd legszívesebben a karácsonyt ezentúl?

– Bárcsak olyan helyen tölthetném, ahova minden barátomat és hozzám közel álló családtagot egybegyűjthetnék. Talán egyszer megvalósul.

– Hallomásból, a világhálóról és a Facebook-bejegyzéseidből értesültem, hogy a 2019-es év bővelkedett szakmai sikerekben. Hol léptél fel premieren, hol énekeltél idén első alkalommal?

– A moszkvai Bolshoi Operaház harmadik meghívásának tehettem eleget ebben az évadban, ahol W. A. Mozart Figaro házassága című művében Almaviva gróf szerepét alakítottam ismételten. Szintén nagy élmény volt a kínai bemutatkozásom: Escamillót énekeltem a Shaanxi Grand Opera színpadán, a szinte tízmilliós lakosú Xi’an váro­sában, ahol egyben mesterkurzust is tartottam a Xi’ani konzervatóriumban. Richard Wagner Tetralógiájának utolsó művében, az Istenek alkonya című operában mutatkoztam be Alberich szerepében a spanyol közönség előtt Oviedóban, a Teatro Campoamor operaházban. Legutóbb pedig Szardínia gyönyörű táját, tengeri hangulatát, kitűnő konyháját élvezhettem Ruggiero Leoncavallo Bajazzók című operájának új színpadra vitele alkalmával, ahol Silvio szerepét alakítottam. Az előadást a Sky Classica közvetítette, ezenkívül DVD is készült erről a produkcióról. Itthoni fellépéseim helyszíne kizárólag a román opera volt, ami a jelenlegi vezetőségnek köszönhető. Ez az intézmény rendszeresen megkeres, és minden évben megkérdezik, hogy mit szeretnék énekelni náluk. Hálás köszönet ezért, mert szívesen lépek fel itthon, főleg egy olyan intézményben, ahol értékelnek és megbecsülnek. Szeretettel meghívok tehát minden kedves érdeklődőt december 6-án a kolozsvári román operában tartandó Bohémélet című előadásra, ahol Marcello szerepét alakítom. És természetesen szeretettel látunk mindenkit december 14-én, szombaton a Református Kollégium karácsonyi koncertjén!