magyarország
Nem vagyok az illegális bevándorlás híve. A menekültekként azonosítható szerencsétlenek vagy az adott ország számára nélkülözhetetlen gazdasági bevándorlók befogadásának, azaz a legálisnak annál inkább. Akinek menekülnie kell, s akit az államok gazdasági okokból be akarnak fogadni, azokat – az obligát személyazonosítást és a többi törvényes procedúrát követően – be kell fogadni. Aki nem akar idegeneket befogadni (mert mért kellene feltétlenül?), csak azokat köteles befogadni (de ez esetben valóban feltétlenül), akiket senki más nem hajlandó. Például az amerikai titkosszolgálatok illegálisan gyűjtött titkait kiszolgáltató menekülteket.
Megragadta figyelmemet egyik Magyarországon élő publicistánk mondata. Így hangzik: „Hiába olyan kevés a példányszáma a Magyar időknek, hogy nem is merik bevallani (a Fidesz kvázi hivatalos lapjáról van szó – B.B.), ettől még ők állnak a legbiztosabb lábakon a sajtóprérin.” A mondat erdélyi magyarra lefordítva azt akarná jelenteni, hogy a sajtó létjogosultságát még egy demokratikus társadalomban sem a sajtóorgánumok igazságtartalma, azaz nem a demokratikus sajtókonkurenciának, hanem a különböző politikai irányzatokat kiszolgáló sajtómunkások egzisztenciájának (ama biztos lábnak) kellene meghatároznia. Azaz: nem az az igazi probléma, hogy a Magyar Idők esetleg hazudik, s hazugságai – úgy tűnik – a kutyát sem érdeklik, hanem az, hogy újságírói kormánypénzeken lébecolnak, miközben más lapok (pl. az egykori Népszabadság) szerkesztőit a „rendszer” éhkoppon tartja.
A magyar válogatott 29–21-re kikapott a világbajnoki bronzérmes román csapattól a svédországi női kézilabda Európa-bajnokság középdöntőjében, vasárnap.
