Olykor te is képtelen vagy elfogadni az embereket, akik körülvesznek? Ha így van, akkor alighanem gondolkodtál már azon is, hogy miért...
Minden ott kezdődött, amikor a Báthory István Elméleti Líceumban beszélgettem Kalóz János iskolapszichológussal. Régebben fontolgattam a pszichológia felvételit, emiatt kerestem fel őt. Kérdéssel kezdte a beszélgetést: miért szeretnék erre az egyetemre menni? Elmondtam, hogy szeretek az emberekkel kommunikálni, érdekelnek a problémáik, és azokra szeretek valamilyen formában megoldást találni. Beszélgetésünk során elhangzott a gondolat, hogy „szeresd magad, másképp nem fog menni ez az egész”. Ezt sokan cáfolnák azzal, hogy: „Miért ne lennék képes elfogadni valakit, ha magamat nem tudom? Ez hülyeség!” Tévedés. Rájöttem, hogy nem voltam képes elfogadni magam, és másokban is csak a hibákat kerestem. Aztán megértettem, hogy meg kell szeretnem magam. Utána minden megváltozott, boldogabb lettem, nyitottam az emberek felé, elfogadtam és úgy szerettem őket, amilyenek valójában, hibáikkal együtt. Fantasztikus érzés! Nézz tükörbe, és ne mondd, hogy ezt nem akarod látni, hanem mondd azt: igen, ez én vagyok, szeretem azt, aki vagyok, jó és rossz tulajdonságaimmal együtt. Ha te szereted magad, más is látni fogja ezt rajtad, és úgy viszonyul hozzád. A titok itt rejlik.
