A Matematika és Informatika Kar a BBTE egyik legrégebbi intézete. Olyan karról van szó, amely egyszerre ötvözi a matematikát és a modern informatikai képzéseket. A kar a matematika és a számítástechnika két fő területén kínál alap-, illetve mesteri- és doktori képzést.
Első kézből a kar mesterképzéses hallgatóitól
Az egyetemről és a képzésről mesterképzéses hallgatókat kérdeztünk. Gellért és Viktória a matematika alapképzést követően a matematikai didaktikára szakosodtak. Gellért elmondta, hogy a matematika alapképzésen tanultakhoz mérten ez az opció tűnt a legpraktikusabbnak. „Az alapképzés mélyebb és absztraktabb élményei után szerettem volna kicsit visszatérni a sulihoz közelebbi vonalhoz, mondhatni, a diákbarátabb tanagyagokhoz” – mesélte.
Viktória számára az elsődleges szempont az alapképzésen szerzett tudás elmélyítése és kibővítse volt. Gellérthez hasonlóan ő is szeretett volna a líceumi tanagyag elsajátításával foglalkozni amiatt, hogy ezeket a későbbiekben megalapozottabban alkalmazhassa. Viktória hozzáfűzte, a líceumi tanári pálya elkezdéséhez a mesterképzés elvégzése alapkövetelmény.
A szakirány kiválasztásakor mindkettejüknek volt elképzelése a szakról, amely körül voltak még megválaszolatlan kérdések. Gellértet elsősorban az foglalkoztatta, hogy pontosan melyek azok az irányok, amelyekben továbbhaladnak majd, illetve, hogy azokat milyen mélységekben tudják majd elsajátítani. Viktóriát is hasonló kérdések foglalkoztatták, de legfőképpen az, hogy a mesterképzésen elsajátított tudást líceumi oktatóként a jövőben milyen mértékben tudják majd gyakorlatba ültetni. A gyakorlatiassággal kapcsolatosan felmerült a kérdés, hogy az egyetem a hallgatóknak milyen lehetőségeket kínál a tanultak alkalmazására. „Minden félévben van gyakorlati óránk. Ez arról szól, hogy különböző iskolákba megyünk – amelyek lehetnek az egyetem által kijelöltek vagy más iskolák –, ahol először részt veszünk az órákon. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az tanórán úgy vagyunk jelen, mint diákok, megfigyeljük a tanítási módszert, a felépítést, majd bizonyos idő elteltével mi magunk tartjuk az órákat. Minden félévben változik, hogy kiknek és milyen formában tartjuk majd ezeket” – mondta Gellért.
A gyakorlatbaültetés nem ér véget az iskolai tanítással. Viktória elmondta, emellett lehetőségük van önállóan felkészíteni kisebb csoportokat vagy korrepetálhatják azokat, akik az évközi leckékkel elmaradtak. A tantervet és az egyetem nyújtotta gyakorlati lehetőségeket tekintve a hallgatók úgy gondolják, hogy a kar viszonylag kellőképpen felkészíti őket a munkaerőpiacra. Gellért elégedett az oktatás ezen részével, viszont vannak olyan területek, ahol hiányt tapasztalt. Szükségét érzi az általánosabb, specifikusan líceumi oktatásra irányuló tantárgyak bővítésének. A képzésen szerzett tudással Viktória is elégedett, sőt kifejezetten örül annak, hogy a szak nem konkrét didaktikai módszerre, saját tanítási stílusra szeretné oktatni őket, mivel „mindenkinek egyénileg kell megtalálnia a saját stílusát”. Viktória ezzel kapcsolatosan kiemelt, hogy a képzés során betekintést nyerhetnek és magasabb szinteken is kiteljesedhetnek. Itt a véglegesítő vizsgákat említette, amikor közösen keresnek ennek megfelelő struktúrákat, módszereket, kiértékeléseket és annak megfelelő elvárásokat.
A felvételi kapcsán Viktória elmondta, tanáraik átlátható képet adtak a mesterképzés szerkezetéről és a várható tantervről, amelynek köszönhetően a félév során nem érte őt nagyobb meglepetés. Gellért viszont úgy fogalmazott, a tanév kezdetekor számára ködös volt az, hogy a két év mesterképzés során a pszichológiai tantárgyak mellett milyen arányban fognak tanulni nyers, illetve középiskolás oktatásban alkalmazott matekot. Abban azonban egyetértenek, hogy a legnagyobb kihívást a konzisztens munkafenntartás, illetve, a határidők folyamatos betartása jelenti. A hallgatók bizonyos tantárgyakból heti szinten kapnak házi feladatokat, illetve nagyobb beadandókat, amelyekkel „nem elég két héttel a vizsgaidőszak előtt foglalkozni, mert folyamatos lépéstartást igényelnek”.
A határidők betartása a félévvégi jegyeket illetően is különösen fontos, mivel nagyon sok tantárgy esetében a kiértékelésnél a beadandókat is figyelembe veszik. Viktória a mesteri képzéssel párhuzamosan tanít is, így számára a tudatos időbeosztás kiemelten fontos.
Az első félév tapasztalatai után Gellért és Viktória egyetértettek abban, hogy a mesteri sokban különbözik az alapképzéstől. Ezt legfőképp a tanárok magatartásában fedezték fel, akik sokkal közvetlenebben viszonyulnak diákokhoz, mint az alapképzés alatt. „Ebből a szempontból a képzést pozitív csalódásnak nevezném, mivel az óraadó tanárok és diákok között családias légkör alakult ki” – fogalmazott Gellért. Mindketten úgy gondolják, hogy a szak megfelelő képzést, illetve lehetőségeket ad az egyetemen tanult módszerek elsajátítására és gyakorlatba ültetésére.
Azért, hogy teljes képet kaphassunk a szakról, András Szilárdot, a BBTE Magyar Matematika és Informatika Intézetének docensét is kérdeztük.
A szak András Szilárd oktató szerint
– Kiknek ajánlaná ezt a szakot, kik felvételizzenek oda az érettségi után?
– Minden szakra olyan diákokat várunk, akik nyitottak az újra, valamint hajlandók a saját és a közösségük fejlődésébe időt és energiát fektetni. Olyanoknak ajánlom, akik a jövőképében a matematika vagy az informatika, illetve annak alkalmazása szerepel, és ezt nemcsak felhasználóként szeretnék látni, hanem néhány dolgot meg szeretnének érteni belőle annak érdekében, hogy a kreativitásuknak is tere nyílhasson.
– Az egyetem elvégzése után a hallgatók hol, milyen területeken helyezkedhetnek el?
– A végzőseink relatív könnyen el tudnak helyezkedni a továbbtanulási programokban (mesteri, doktori), az oktatásban, informatikai cégeknél vagy egyéb ipari cégeknél, ahol programozásra, automatizálásra van szükség. Emellett rendelkeznek annyi tudással, hogy akár saját vállalkozást is indítsanak.
– Mi az a tévhit a szakról, amelyet megcáfolna?
– Az, hogy a tanárok „nyírják” a diákokat. A tanárok egy része valóban nagyon igényes, hiszen befektetett munka nélkül senkiből sem lesz valamirevaló szakember. Igen, néha előfordul az is, hogy túllőnek a célon. Ami fontos, hogy folyamatosan újragondolják úgy a tartalmat, mint a formát annak érdekében, hogy a diákokat támogatni tudják. Ehhez természetesen a diákok hozzájárulása is szükséges – az időben történő kommunikáció, a fejlődésre való törekvés és a nyitottság.
Az intézeten belül több szak működik: a matek, az infó, a matinfó, az információmérnöki és ezen kívül három mesteri (két infós, egy matekos).
Minden tanulmányi program valamilyen jól körülhatárolt célcsoportra van megalkotva: a matek a jövendőbeli matektanároknak, a matematikusoknak, az alkalmazott matematikusoknak ad alap képzettséget, az informatika szakon a programozás fortélyait lehet elsajátítani a gépi kódtól a céges szoftverrendszerekig. A matematika–informatika négyéves képzés nagy előnyt jelenthet tanári pályán, mert sokféle alkalmazott vagy kutatói területhez ad megbízható alapot, az információmérnöki szak erős programozói komponenssel rendelkezik, de emellett a képzésben a jelfeldolgozás, a hálózatok a technikai része is komoly szerepet kap.
– Az egyetemi képzés mellett milyen lehetőségeket kínál a szak a hallgatóknak?
– A kolozsvári egyetemi lét rengeteg szabadidős, sport vagy közösségi tevékenységre ad lehetőséget, amelyeket nem érdemes kihagyni. Ezeken kívül van néhány speciális lehetőség, amely csak az intézet programjain keresztül érhető el: a gólyatábor, a Kocka Másik Oldala-típusú informális beszélgetések az oktatókkal, a Bittologatók előadássorozat, a tehetséggondozó táborok/foglalkozások, a meghívott előadók, az Erasmus és egyéb külföldi csereprogram-lehetőségek.
– Ön szerint mi a sikeres vizsgaidőszak titka?
– A hosszútávfutásban az edzés fizikailag és mentálisan is fontos. Éppen ezért, aki a félév alatt csak bejár az órákra (vagy azt sem teszi meg) és éppen csak teljesíti a minimálisan kötelezőt, annak a szesszió olyan lehet, mintha edzés nélkül félmaratont kellene szaladnia. Aki tudatosan készül, ellenőrzi a saját tudását, bevállalja a kudarcokat és arra építve megpróbál továbblépni, annak a siker elérhető.
– Ha egy általános tanácsot kellene megfogalmazni a kolozsvári diákság számára, mit mondana?
– Az egyetemi évek alatt lehetőségek egész tárháza nyílik meg előttünk, ezek között mindenfélék vannak. Fontos, hogy olyanokat ragadjunk meg, amelyek előrevisznek, amelyek által fejlődünk. Az a legfontosabb, hogy felmérjük ezeknek a lehetőségeknek az értékét. Ez a tudás a későbbiekben sok kudarctól megmenthet.
