A főtéri Bánffy-palota a németországi származású neves építész, Johann Eberhard Blaumann (1733–1786) tervei alapján épült,1786-ra készült el. Építtetője, Bánffy György korának kimagasló műveltségű, a felvilágosodás eszméit követő erdélyi főúra volt, aki nagy valószínűséggel beleszőtte a palota terveibe, szobrászati díszének ikonográfiájába saját elképzeléseit, ötleteit is. A főúri lakként és kormányzói székhelyként is szolgáló palota kiemelkedően igényes szobrászati dísze egyébként a neves kolozsvári szobrász és kőfaragó, Anton Schuchbauer műve. A második udvaron eredetileg lóistálló, kocsiszínek, személyzeti lakások kaptak helyet. A ma álló bérház csak 1902-ben épült, így a 18–19. században ez az udvari homlokzat is jobban érvényesült.
„A főtéri Bánffy-palota nemcsak tájainknak, hanem Közép-Európának is egyedülállóan értékes műemlék-épülete, a városi barokk paloták jellegzetes példája. Udvari homlokzata tulajdonképpen az épület fennállása óta nem volt restaurálva; a főhomlokzaton végeztek ugyan nagyjából hetven évvel ezelőtt kisebb-nagyobb javításokat, de ezen a hátsó homlokzaton semminemű beavatkozás nem történt, és az elmúlt több mint kétszáz év nyomai kétségkívül látszottak már rajta”, emelte ki lapunknak Lucian Nastasă-Kovács történész, múzeumigazgató, aki a felújítási folyamat egyik fő ösztönzője, mozgatórugója volt.
A restaurálás során az épületszárny alapozását megerősítették, az esővíz-elvezető csatornákat kicserélték, hogy a lehető legjobban védjék a falakat az esetleges vízbeszivárgásoktól.
A múzeumigazgató elmondása szerint, a restaurálási folyamat egyik fő feladata a 14 tengelyes, impozáns, finomvonalú barokk homlokzat hangsúlyos elemének, a három griff által támasztott emeleti erkélynek a helyreállítása volt. A vasból készült részeket homokfújásos módszerrel tisztították, konzerválták, festették.
A vistai mészkőből faragott koronás griffek, a Bánffyak címerállatai a restaurálás kezdetére már látványosan rossz állapotban voltak: egyiknek az egész, másiknak a fél, kettőnek pedig a feje is hiányzott. A hiányzó részeket pótolták, így a szépen formázott szoboralakok újra egykori megjelenésükhöz hűen pompáznak. A szépen faragott ablakkeretek ornamenseit restaurálták. Eredeti állapotuknak megfelelően állították helyre még a kéményeket is, összegezte Lucian Nastasă-Kovács. Felhívta a figyelmet arra, hogy a felújításban használt valamennyi építőanyag megfelel a palota építésének idején alkalmazott anyagoknak, sőt a homlokzat és a nyílászárók festésének színárnyalatai is a palota eredeti arculatát idézik. Az udvari szárny lábazata körüli területet rendezték, földréteget hordtak oda, és fűmagokkal ültették be, hogy tavaszra már kizöldülhessen.
Borítókép: Rohonyi D. Iván
