Koncertre menet arra gondoltam, vajon a kolozsvári zeneakadémia kétszáz férőhelyes stúdiótermében mennyire lesz hallható a gitár? Félelmeim azonban hiábavalónak bizonyultak. A koncert során a gitár általában a kísérő hangszer szerepét töltötte be, ennek ellenére a legrövidebb, leghalkabb hangja sem sikkadt el. A két fiatal, 26 éves zenész műsorán főleg romantikus szerzők művei szerepeltek. Így Niccolo Paganini (1782-1840) Sonata Concertata és Tarantella című műve. Paganiniről mindenkinek a virtuozitás jut eszébe, ez most sem volt másként. Szintén sok virtuóz elemet tartalmazott Ferdinando Carulli (1770-1841) Fantázia és variáció című műve, amelyben Rossini Tolvaj szarka című operájának témáit dolgozta fel, nem beszélve Vittorio Monti (1868-1922) híres Csárdásáról, amely a hegedűvirtuózok egyik ismert és kedvenc alkotása. A kortárs szerzők közül az angol Gary Ryan Benga Beat című, csak gitárra írt darabját hallgathattuk meg, amelynek technikai buktatóit magabiztos fölénnyel oldotta meg az olasz gitárművész. Enrique Granados (1867-1916) 2. Spanyol táncára nem annyira a mediterrán temperamentum, hanem éteri finomságú pianók voltak a jellemzőket. Zárszóként Astor Piazzolla (1921-1992) argentin zeneszerző néhány darabját szólaltatták meg a komponista egyéni stílusjegyeit hűen tolmácsolva.
A két előadó játékán érződött, hogy több éves együttmuzsikálás áll mögöttük. Két kiváló hangszeres előadóművészt ismerhettünk meg, akik tökéletes technikával és művészi érzékenységgel adták elő a darabokat, nagy örömet szerezve a népes közönségnek.
(Borítókép: Giacomo Bigoni gitár, és Francesco Ionascu hegedű, illusztráció)
