Közönségtalálkozó az Elfogy a levegő ősbemutatóján
„Minél hangosabban mondod a véleményed, annál rosszabb” – hangzik az Elfogy a levegőben a fájdalmas igazság. De ezt a kijelentést miért címezheti egy pedagógus a régóta ismert kollégájának? Bauch Ana (Krasznahorkai Ágnes) főszereplő nem tett semmi kirívót. Nem alkalmazott testi fenyítést, nem volt igazságtalan, korrupt, tiszteletlen, pusztán filmet ajánlott. Nevezetesen a Teljes napfogyatkozást. Erről az 1995-ös történelmi drámáról azt kell tudnunk a botrány megértéséhez, hogy Ana a szimbolizmus és az elemzett korszak megértése végett ajánlotta tizenegyedikes diákjai figyelmébe az említett művet. Ebben Arthur Rimbaud és Paul Verlaine francia költők szerelmét kendőzetlenül mutatják be, ami egy apa (a vásznon Bölönyi Zsolt) szerint káros 17 éves fia (akit Sándor Soma játszik) fejlődésére nézve, így panaszt emel az oktató ellen.
A játékidő 104 percében végigkövethető Ana töretlen igazságérzete, szakmai és személyes kapcsolatai (édesanyjával és külföldön élő párjával), tanári munkássága és szélmalomharca.
A stáblista pörgése alatt fények gyúltak a teremben, és a hosszúra nyúló tapszápor nem csillapodott: a vászon elé sorakozott az alkotócsapat számos tagja. Ebből alig tízen maradtak az emelvényen, hogy válaszolhassanak Virginiás Andrea, később pedig a közönség kérdéseire. A moderátor először a rendezővel beszélgetett: hangsúlyozta, hogy a Magyarországon (is) egyetemi tanulmányokat végzett Moldovai Katalin női, erdélyi alkotóként több filmes kultúra határán áll. A hozzá intézett kérdések leginkább a forgatási helyszínekre korlátozódtak. Így tudhattuk meg, hogy több különböző iskolát szemrevételezett a csapat Erdélyben, mielőtt a gyergyószentmiklósi épület mellett döntött, amely stílusában, színeiben, múltjával beillett az elképzelt képbe.
A kérdezz-felelek Bocskai Gyopár látványtervezővel folytatódott, aki elmondta, hogy a felhasznált színek, minták, anyagok kiválasztásában az iskola atmoszférája, összhatása segített. Arra a kérdésre, hogy milyen elemek, tárgyak láthatók a filmezett terekben, amelyek eredetileg nem részei az illető közegeknek, azt a feleletet hallgattuk, hogy minden térben van valami, ami az alkotócsapat sajátja. Kiemelkedő azonban a medve motívuma. Ebbe kapaszkodva fordult Virginiás Andrea az egyik antagonistát megformáló Bölönyihez. A beszélgetést vezető esztéta, kritikus ugyanis a játékidő alatt háromszor számolta a medve felbukkanását, amelyet összeköt az apa jelenségével. Arra kérte a színészt, fejtse ki gondolatait a saját alakítása és a visszatérő motívum kapcsán. Ekkor láthattunk valós példát az Arany János-féle „Gondolta a fene!” történetre, mivel Bölönyi azt mondta, ő nem is vette észre a film megnézésekor a medvét, a torontói fesztiválon hívták fel a figyelmét a boncolgatott jelenségre.
Továbbra is a színészekkel folytatódott a sor: arra a kérdésre kellett válaszolniuk, milyen emlékeket, élményeket használtak fel valós tapasztalataikból szerepük megformálására. Kevesen mondták, hogy bármiféle emlék-fogódzójuk lett volna, és zömében pozitív vélekedéssel voltak egykori tanáraikról. A Margitot alakító Szász Anna megjegyezte, tanárai a diákok lelkére is figyeltek, Dimény Áron (akit Márkként láthatunk a vásznon) pedig felidézte „szélsőségesen emberi” tanárát.
Közönségi reakciókból ítélve az est fénypontja Adela Stan megszólaltatása volt. Ő röviden összefoglalta, mi történt vele hat évvel ezelőtt: ahogyan a filmben Ana, ő is Agnieszka Holland filmjét ajánlotta egyik osztályában, amelyet egy szülő kifogásolt. Az ügy fegyelmi bizottságot, a tanfelügyelőség bevonását követelte. Megtudhattuk, hogy az Elfogy a levegő protagonistájával ellentétben Stan harciasabban lépett fel az őt ért igazságtalanság ellen, és nem bocsátották el, ő hagyta el véglegesen a tanári pályát.
Az egykori tanárnő minden szereplőnek külön köszönetet mondott. Elárulta, hogy neki nem volt Márkja, kollégája, aki kiállt volna mellette – hozzáfűzte, hogy Moldovai Katalin minden bizonnyal megsajnálta, ezért az említett karakter –, valamint azt is megtudhattuk, hogy úgy érzi, Krasznahorkai Ágnes olyan, akárcsak ő maga. Moldovai Katalinhoz érve Adela Stan kifejtette: én vagyok a valóság, ő a művészet, a film. Megjegyezte azt is, hogy ez a film az egyetlen morális, erkölcsi bosszúja, és teljesen elégedett az eredménnyel.
Az első nézői kérdést Stan egyik volt tanítványa tette fel, akit az érdekelt, egykori kollégái közül kereste-e valaki a tanárnőt azzal, hogy elmondja, másképpen vélekedik a történetekről, valójában (már) neki ad igazat. A válaszból kiderült, hogy épp az ellenkezője történt, és az egykori pedagógus valószínűnek tartja, hogy 10 év múlva is itt tartunk majd. Pozitívabb kicsengésű válasz érkezett egy tanácskérésre: a jelenlévők közül volt olyan, aki hallani akarta, Adela Stan mit javasol azoknak a diákoknak, akik hamarosan oktatókká válnak. Tapasztalatai alapján az egykori tanárnő azt mondta, szem előtt kell tartani, hogy a pedagógusi munka önmagad átadását jelenti.
Moldovai Katalin nagyjátékfilmje Kolozsváron legközelebb november 25-én, szombaton a Művész (Arta) moziban, este nyolc órakor tekinthető meg.
Borítókép: Carmin Moldovan, KOMITI
