Új fejezet kezdődik a Szent Mihály-templom történetében

Köztudott, hogy Kovács Sándor múlt év december végén bekövetkezett halálával megüresedett mind a kolozsvári Szent Mihály Egyházközség plébánosi állása, mind a Kolozs-Dobokai Kerület főesperesi tisztsége. Azóta a mindkettővel járó feladatokat és az egyházi képviseletet egyik kiváló lelkésze, Veres Stelian végezte plébániai kormányzóként, rátermettséggel és becsülettel. Augusztus elsejei hatállyal főpásztorunk, Jakubinyi György érsek a volt türi plébánost, Kémenes Lóránt-Zoltánt nevezte ki ezekre a felelős posztokra.  

Tizennyolc paptestvérével együtt celebrált ünnepi szentmise keretében iktatták be vasárnap este Kémenes Lóránt-Zoltán főesperes-plébánost a kolozsvári Szent Mihály-templomban. Bevezető köszöntőjében Jakab Gábor pápai káplán a főegyházmegyei hatóság által a plébánia hivatalos átadásának és átvételének megbízottja feltette az egyáltalán nem könnyű kérdést: melyek a mi igazi értékeink? Semmiképpen sem drága ékszer, pénz, ház, földterület vagy márkás autó, hanem azok a kincsek, amelyért nem kellene pénzt adni vagy fizetni, mert teljesen ingyenesek. Ilyenek a levegő és a víz, amelyek nélkül viszont nem lehet élni. Lelki életünk vonatkozásában pedig ilyen a hit, amely ugyancsak teljesen ingyenes ajándéka a jóságos Istennek. „Ezeknek az értékeknek a védelmére kaptál apostoli megbízást, kedves Lóránt, amikor pappá szenteltek és most is, ezekkel a kinevezésekkel. Soha sem volt könnyű a múltban, és a jövőben sem lesz az ennek a feladatnak a vállalása. Bízunk abban, hogy (…) az összezavarodott világban is a legeslegnagyobb értéknek, a hitnek az elkötelezett védelmezője leszel, abban a szilárd meggyőződésben és reményre feljogosító tudatban, amit XVI. Benedek emeritus pápa így fogalmazott: „»aki hisz, az soha nincs egyedül«”. Ez a győzelmes hit erősítsen meg téged és minket is az egyszerre küzdve-küzdéssel és bízva-bízással teli közös életutunkon”.

A főcelebráns Kémenes Lóránt-Zoltán főesperes-plébános szentbeszéde kezdetén csendes hálaadó imádságra szólította fel a templomot megtöltő híveket és papságot, a december 25-én elhunyt Kovács Sándor főesperes-plébános eredményes szolgálatáért, lelki üdvösségéért. A szónok ezt követően kifejtette: a szelídek fegyvere Isten szava, ami egy olyan világot képes teremteni, ami mindent felülmúl. Ennek a szónak igájába hajtotta le fejét ő maga is, és igyekezett élni papi jelmondata értelmében: „Tégy engem szívedre pecsétnek, tégy mint pecsétnyomot a karodra”. Ez eddig sikerült is, de mostani kinevezése megrendítő eseménynek számít – folytatta. (…) Az új események, feladatok kiválthatnak félelmet, szorongást is, amely azt törli ki, amire születtünk: az örömöt, ami lehetővé teszi az Istent dicsőítő boldog életet itt a földön. A félelemmel szemben Jézus leszögezi: ne félj! Én vagyok, Én, az élet kenyere. Ezzel olyat mond, amit senki más nem mondhat, mert a gyarló ember másképpen alkalmazza az „én”-t. Meggyőződésem szerint egyre jobban közeledni kell ahhoz, aki Van: Jézushoz. Ő a hitre mutat, a krisztusi hitre, amivel képes túlvezetni minket minden krízisen vagy akár az indulások izgalmain – nyomatékosította az új tisztségeket átvevő szónok.

Kémenes hangsúlyozta: csat­la­kozik ahhoz az úthoz, amelyen a Szent Mihály-plé­bániai, illetve a Kolozs-dobokai fő­es­peresi kerü­letbeli szolga­társai jártak. „Isten szavát Kolozsváron továbbra is magyarul akarjuk hirdetni és hallani, félelem, feladás és meg­alkuvás nélkül. A megélt hit pedig nap mint nap megtermi friss gyümölcseit. Soha ne feledjük, hogy Krisztus nem támogatni akar minket, hanem elkö­teleződik mellettünk” – mondta. 

A Fehér megyei Türben végzett tízéves plébánosi munkásságára utalva az új egyházi elöljáró elmondta, tudja, mit jelent vért izzadni a magyar szóért: a mélyszórvány megtanította az elköteleződésre, arra, hogy mindent meg kell próbálni és tenni az életek összekovácsolásáért. Kolozsváron is az elköteleződés útját szeretné járni, megköszönve mindent Jézusnak, az Örök Főpapnak. Kérte Istent, újítsa meg hitünket, adjon lelki ébredést, hogy ne az elfogyatkozó nemzetek közé tartozzunk.

Az igehirdetés után Kémenes Lóránt-Zoltán letette az ilyenkor szokásos hitvallást latin nyelven, az egyházi előírás szerint, miközben valamennyien megújítottuk hitvallásunkat.   

A Szent Mihály-templombeli beiktatást megelőzően vasárnap délelőtt Kémenes Lóránt-Zoltán főesperes-plébános bemutatkozott a Piarista templomban a város román anyanyelvű római katolikus közösségének. Kiválóan beszélt román nyelven többek között nyomatékosította, hogy ez a közösség – amelynek odaadó lelkipásztora Veres Stelian plébánoshelyettes – szerves és megbecsült része a Szent Mihály Egyházközségnek. 

Urunk színeváltozása ünnepén, tegnap délelőtt, szentmisével vette kezdetét a Szent Mihály-templom restaurálása. Kémenes Lóránt-Zoltán prédikációjában hangsúlyozta: itt és most a 670 éves székesegyház „színeváltozása” kezdődik el, erre kérjük Isten áldását. 

Kiemelte: a helyek többségéhez nem fűz érzelem, sőt, egyesek kellemetlen érzést, ellenszenvet váltanak ki. Itt azonban mást tapasztalunk meg: lelki békét, csendet, átérezzük, hogy elég volt a világ szennyéből, de a saját gőgünkből is. Meg akarunk pihenni: „Mester! Jó nekünk itt lenni!” 

Egyelőre a déli oldalon állították fel a kerítést

Ezt a szónok átalakította egy kérdőjellel: jó nekünk itt lenni? Őszinte, mély, hiteles választ kell adnunk, hogy becsületesen tudjuk indítani a munkálatokat. A templom restaurálása nem valamiért, hanem Valakiért történik. 

„Ezek a kövek teljesen át vannak itatva magyar nyelvű imádsággal. Ezért kötelességünk visszahelyezni mindent oda, ahova őseink szívvel-lélekkel helyezték. Legyünk mindnyájan a Szent Mihály-templom színeváltozásának tanúi. Ez nem egy látomás lesz, hanem annak megtapasztalása, hogy ez a felülemelkedés helye és hegye, ahol Isten jelét látjuk követésének útján a mai ünnep evangéliumi tanításának szellemében. Tudatosítanunk kell, hogy a Hegy nélkül nem megyünk semmire, a restaurálást illetően sem. Adja nekünk Isten azt az örvendezést és hitünk megszilárdítását, amelyet az Úr Krisztus színeváltozásakor megéreztek a tanítványok. Körbevesz bennünket a fény – néhány év múlva a megújult templomunk fénye is. Soha ne sérüljön.”

Kémenes Lóránt-Zoltán Gyer­­gyó­­­szentmiklóson született 1974. január 17-én. A középiskolát szülővárosában végezte, majd Gyu­la­­fehérváron tu­riz­mus-marketing-mene­dzs­men­tet tanult. Teológiai tanulmányait Esz­tergomban, az Érseki Hit­tudományi Főiskolán végezte, ugyanakkor a budapesti Semmelweis Egyetem lelkigondozó szakán képezte magát. 2004–2007 között Rómában a Pápai Lateráni Egyetemen posztgraduális képzésen vett részt, ahol licen­ciátust szerzett kánonjogból. Gyer­gyó­szent­miklóson szentelték pappá, 2000. május 27-én. Utána Marosvásárhelyen segédlelkész, 2007-től mostani kinevezéséig Tür­ben plébános. Kolozsvári beiktatásáról készült fotóriportunk ide kattintva tekinthető meg.