– Nem vagy valami illatos, így nem mehetünk a szülinapi bulira. Beleállítottam a kádba, jól besamponoztam és bő vízzel leöblítettem (A samponos üveg használati utasítása alapján). Utálja a hajszárítást, ezért a fésűre bíztam a dús bundát, hozza rendbe torzonborz sörényét.
Cortez kétéves havannai pincs, az ő (utó)szülinapjára igyekszünk. Azért utó, mert ekkorra sikerült összeterelni a kutyákból álló falkát, plusz egy teknőst. A vendégsereget. A cuppogó esőben caplattunk lefelé, a monostori temető felé kanyarodtunk, mert arra rövidebb. Tücsök először találkozik az ünnepelttel, Cortezzel, az apukáját, Bertalant viszont ismeri, akivel először négy évvel ezelőtt futottak össze a Szamos-parton.
Bőrig ázva érkeztünk a színhelyre, ahol tárt kapuval és karokkal fogadtak. Mármint a háztulajdonosok. Míg a hátizsákomból előkerülő törülköző Tücsök hasát, tappancsát törülgeti, és mi, ház- és ebtulajdonosok eszmét cserélünk, addig a szobákból sorra előbukkannak a házigazdák, a kutyák. Kíváncsian szemlélik egymást, beleszippantanak a levegőbe, Bertalan (a továbbiakban csak Berci) orra felidézi Tücsök szagát. Cortez gyanakvóan, óvatosan közeleg, becserkészi Tücsköt, aki nem számítva Cortez közeledtére, meghökken, meghátrál, és leül. De hirtelen egy fekete puli tűnik fel egy másik szobából, szájában cérnacsont. Ő Fruzsina/Fruzsi. Dórit, a másik pulit, bizonyos okok miatt hirtelen el kellett távolítani a fiúk köréből, ezért lett az 5 – 1 kutya felállás... Hogy Fruzsina jobban tudjon szemrevételezni, szemébe lógó hajfürtjeit felcsatolták, így könnyebben rábukkant Tücsköre, meg engem is észrevett. Tücsök rábámul, szeme a fekete szépség láttán felcsillant, orrcimpái kitágultak, szíve vadul kalimpált, bal mellső lábát felemelte, futásra készen, hogy minél előbb meg- és körbeszagolhassa... De Fruzsi rámordult, Tücsök álmélkodik... ilyen visszautasítást! Cortez ámul és bámul, vajon miért kell Fruzsi ülepét szimatolni, szagolni, nézzen inkább a szemébe... hogy milyen neveletlen vendég!
– Tereld be őket a nappaliba – szólt az ebtulajdonos Fruzsinak. Terelné, ha Tücsök engedné, ő inkább ostromolná, kísérné, bárhová, ha lehetne.
Fruzsi faképnél hagyva Tücsköt, a lábam elé tesz egy félig megrágcsált fekete plüssmacskát... hogy dobjam el, mert visszahozza. Eldobtam, át a küszöbön, egészen a konyháig, iramodott is utána, de egy teljesen más játékot cipelt vissza. Az est a játékok hajigálásával és visszahozásával telt el, szinte időm sem volt a habos, fahéjas forró kávé elfogyasztására. Míg Berci és Cortez a saját játékszerével foglalatoskodott, addig Tücsök a figyelmét Fruzsira fordította, kacérkodva flörtölt, így Cortez felköszöntése, füle tövének megvakargatása és az ajándék átnyújtása rám maradt. A Boldog szülinap közös elvakkantása, eb(el)ugatása a szomszédok örömére elmaradt. Az est fénypontját az elmaradhatatlan fotózás tetőzte: Cortez és Berci meg Fruzsi és Tücsök szépen felsorakoztak egymás mellé a kanapén. – Repül a kismadár!
Terráriumában, Bubi, a színtelen, szagtalan, kőkemény görögteknős téli álomba merülve semmit sem észlelt a falka hancúrozásából. Az biztos, hogy másnap beszámoltak neki az előző esti szülinapi vigasságról.
Történt mindez a múlt hét csütörtökén egy harmadik emeleti tömbházlakásban.
