Kövér László magyar házelnök kapta az első János Zsigmond-díjat
– A hit által Isten olyan lelki, szellemi ajándékot adott, amely bármikor és bárhol összekapcsolja a híveket vele, valamint erőt, bátorítást és reménységet ad számunkra minden élethelyzetben. Szükségünk van a hitre és az imádkozásra. Az imádkozás által olyan erők birtokosai leszünk, amelyeket máshonnan nem kaphatunk meg. De a hitnek soha nem szabad ellentétet szítania az emberek között, hanem egyetértésre és együttműködésre kell indítania. A saját hitünk szenvedélyes szeretete nem jelentheti mások hitének gyűlöletét, lenézését, becsmérlését. Nem az egyháznak kell győzedelmeskednie a világban, hanem benne és általa Jézus tanításának, szelídlelkűségének és szívjóságának – fogalmazott igehirdetésében Józsa István Lajos tordai unitárius lelkész.
– Sokan mondják, hogy a hit nem oldja meg mindennapi gondjaikat és problémáikat, nem véd meg a tragédiáktól. A hitet másra akarják felcserélni, valami csillogóbbra, amiről a reklámok is beszélnek. A kegyelemből kapott hit azonban nem letölthető alkalmazás, amivel elszórakozunk. A hit ennél sokkal több: életünk célja és alapja. János Zsigmond fejedelem és az erdélyi rendek Isten igéjét hallgatva ismerték fel, hogy a vallási sokszínűség a kölcsönös tisztelet és egymás elfogadása által áldássá válhat. A tévesen értelmezett tolerancia nem az elfogadáson, hanem a közönyön alapul. Amikor a világban a tolerancia a közöny álarcát ölti fel, nekünk történelmi örökségünkből kell meríteni. A valódi tolerancia nem hitünk feladása, hanem annak tanúságtétele. Feladatunk, hogy bátran megvalljuk keresztény hitünket. Küldetésünk az, hogy az evangélium világosságával utat mutassunk, nem elvakítva másokat, hanem hitelesen, kitartóan és alázatosan – mondta Kovács Sándor, a kolozsvári protestáns teológia rektora.
– Minden népnek megvannak a maga éltető eszményei, amivel gazdagítja a világot. A vallásszabadság eszményét itt Tordán fogalmazta meg ékes magyar nyelven az erdélyi országgyűlés, amelynek lényege a vallásháborúk sújtotta korabeli Európában az volt, hogy a hit Isten ajándéka, amely mindenkit megillet, és minden gyülekezet által szabadon választható. A tordai vallásszabadság alanya nem az egyén, hanem a közösség, amely szabadon választhatja meg hitét. Az augsburgi békeszerződéssel ellentétben az 1568-as tordai országgyűlés a prédikátor megválasztásának jogát a helyi közösségekre ruházta. Mi, magyarok a történelem során megtanultuk: eszmények nélkül nem lehet, illúziókban pedig nem szabad élni. Napjainkban Európa keleti felében az egymás ellen uszított szláv népek egymást ölik. Európa nyugati felében arra akarják rávenni az embereket, hogy utasítsák vissza Isten ajándékát, a hitet. A keresztény embernek a társadalom erkölcsi alapjait képező isteni törvények őrzőjének kell lennie. A tordai vallásbéke eszményével a szívünkben, üzenjük: őrzők, vigyázzatok a strázsán. Ha megvédjük szabadságeszményünket, hitünket és államunkat, megerősödünk szülőföldünkön, együttműködésünk megkerülhetetlenné válik, és ez esélyt, követendő példát fog jelenteni egész Európa számára – fogalmazott Kövér László, a magyar országgyűlés elnöke.
– Az erdélyi felekezetek megtanulták az együttélés szabályait. A másik emberben nem riválist, hanem testvért, közös erdélyi sorsukban osztozót láttak. Erdély sokfelekezetű és soknemzetiségű, ami a megosztás alapja is lehetne. De az itt élők a hosszú közös történelem folyamán felismerték és megértették, hogy nemcsak a szülőföld közös, hanem a jelen és a jövő is. A ránk bízott nyájnak közösen mutassuk fel a lélek szabadságát és Istenbe vetett reménységünk és hitünk bizonyosságát – biztatta a jelenlevőket Kolumbán Vilmos, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke.
– Az unitárius egyház közel fél évezredes történelmének az Isten igazságához való felemelkedés volt egyik legfőbb törekvése. Ez az igazság vezérelte egyházunkat, amikor a társadalmi felemelkedést tekintette küldetésének a nevelés, a kultúra és a tudomány szolgálata által. A hivatás és a küldetés egymásra épülő fogalmak. A hivatás Isten meghívása, amely irányt és medret ad az életnek, a küldetés pedig a hivatás konkrét megnyilvánulása a mindennapi életünkben – mondta Kovács István unitárius püspök.
A tordai rendezvényen népdalt énekelt Baki Hanna, Bakó Petra, Bede Júlia, László Lili és Sallai Kata, a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium diákjai. Koppándi Júlia unitárius lelkész egy regényrészletet tolmácsolt.
Ezt követően a jelenlevők ellátogattak a tordai vallásszabadság emlékművéhez, ahol koszorúkat helyeztek el. Az emlékműnél Farkas Emőd az unitárius egyház főgondnoka kiemelte: Liviu Mocan szobrászművész 2018-ban felavatott alkotása jelentésekben igaz gazdag mű. Az alapjául szolgáló kő Dávid Ferenc kerek kövét juttattja eszünkbe, a lépcsőfokok pedig a folytonos emelkedést, ami aztán könnyed szárnyalássá válik, ami a hit példájának és a vallásszabadság határozatának egyetemes mondanivalóját hordozza.
A kolozsvári belvárosi unitárius templomban folytatódott hétfőn a vallásszabadság napjának megünneplése. Az erdélyi egyházfők – Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus-lutheránus püspök, Kolumbán Vilmos József református püspök, Benedict Bistriţeanul ortodox segédpüspök, Vasile Tofană görögkatolikus püspökhelyettes, László Attila római katolikus főesperes és Kovács István unitárius püspök – köszöntése után először Koppándi Zoltán Attila a Komjátszegi Unitárius Leányegyházközség lelkésze hirdetett igét.
– Ünnepelni gyűltünk össze, de nem csak egy dátumra, történelmi eseményre emlékezünk. Lássuk meg az embert is mindezek mögött, az embert, aki tudta, hogy a vallás szabadsága nélkül nem lehet élni, és mindent megtett azért, hogy ez valóság legyen. És lássuk meg Istent, aki magasságainkban és mélységeinkben egyaránt jelen van. A múlt példája késztessen cselekvésre, álljunk ki az igazság mellett, hogy közösségeinkben a szabadság szüljön rendet – fogalmazott Koppándi Zoltán Attila lelkész.
– Ez az a föld, ahol 1568-ban kihirdették: mindenki azt a vallást gyakorolja, amit akar. A tolerancia földjévé varázsolták ezt a földet. A vallásszabadság egyedisége abban rejlik, hogy nem világi hatalom, hanem a szentírás tekintélyére apellál. A mai világban a vallási türelem már kevés, de nem türelemre van szükség. A vallásszabadság törvényének a felebaráti szeretet ösztönzésére kell épülnie. Meg kell valósulnia a felekezetek közötti szeretetnek és egyetértésnek – hangsúlyozta igehirdetésében Koppándi Botond Péter teológiai tanár, a Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Karának dékánja.
A Magyar Unitárius Egyház először adta át a János Zsigmond-díjat. Az első díjazott Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke volt.
Laudációjában Kovács István unitárius püspök kifejtette: szerteágazó tevékenysége mellett Kövér László mindig is kiállt a jó ügyek mellett. Értékelvűségével, szívósságával és alázatával a magyar nemzetet, a kereszténységet és az unitárius közösséget is a szívén hordozza. – Volt szeme észrevenni és felismerni értékeinket, volt hangja, ereje síkra szállni érdekünkben, és még akkor sem feledkezett meg rólunk, amikor mások szemet hunytak – mondta Kovács István unitárius püspök.
– Az unitárius vallással is úgy vagyunk, mint a hazánkkal: szeretjük, mert a miénk. A díj névadójának kora három okból lehet tanulságos a nemzetet szolgáló politikus számára: a közösségi önrendelkezés és a nemzeti szuverenitás miatt, a magyaroknak a Kárpát-medencében való megmaradását célzó cselekedetek és a sorsközösség vállalása miatt. Ezen okok miatt megtisztelő a díj nekem ítélése, biztatást, megerősítést és elköteleződést is jelent – mondta Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke.
A történelem során mindig voltak olyan személyek, akiknek az volt a meggyőződése: ha valaki nem ért egyet a hitükkel, az nem teljes értékű ember. Ez az eszme háborúk, politikai ideológiák legitimálásához vezetett. A tordai országgyűlésen 1568-ban elfogadott határozat a magától értetődő korlátai miatt a vallás szabadságának első igazi chartája. A vallásszabadság a demokrácia kútfeje. A mai Európa alapja a párbeszéd, de ez törékeny alap. És ezt a törékenységét a történelem és a jelen már bebizonyította. A mai esemény nem csak emlékező jellegű, mert a vallásszabadság alapvető célja saját keresztény entitásunk modellálása – közölte Ciprian-Vasile Olinici, Románia egyházügyi államtitkárságát vezető államtitkár.
– A tordai országgyűlésnek a vallásügyi határozatát az utókor két emberrel, Dávid Ferenc unitárius püspökkel és János Zsigmond fejedelemmel kapcsolta össze. Az Isten üzeneteit kereső pap és a rá hallgató fejedelem ószövetségi párhuzamokat juttathat eszünkbe. Ennek a szövetségnek a meghatározó fonala Isten törvényének követése volt. Egyházunk a 2025-ös esztendőt a küldetés évének nevezte ki nemcsak az unitáriusok, hanem mindenki számára. Életünket, tetteinket egy nálunk nagyobb egész részeként éljük meg Isten dicsőségére. Nem véletlenül születünk: küldetésünk, feladatunk van, amely felfedezésre és megélésre vár. Az egyéni küldetések pedig egyetlen dús harmóniává érnek össze – összegzett Kovács István unitárius püspök.
A templomi ünnepi esemény után a jelenlevők megkoszorúzták az unitárius templom és a kollégium között felállított Dávid Ferenc-szobrot. Sándor Krisztina, a Magyar Unitárius Egyház főgondnoka kifejtette: Kolozsvár belvárosában él a történelem, az elmúlt 35 év során olyan szellemiség és hit él a falak között, illetve az itt élő magyar közösség lelkében, amely korábban áthatotta történelmi nagyjaink életét és cselekedetét. A templom és az iskola közötti Dávid Ferenc-szobor összeköti a tudást a hittel, ahogy azt tették elődeink évszázadokon át. – Ma teljesen más kihívások előtt állunk, de elődeinkhez képest, akik sokkal nehezebb körülmények között őrizték hitünket, van mire alapozni, van amiből hitet meríteni – összegzett Sándor Krisztina.
