Bemutatták Laczkó Vass Róbert Villanófény – Haikuformák című kötetét
(Borítókép: Laczkó Vass Róberttel Bodó Márta beszélgetett. Fotók: Gönczi Tamás)
Bodó Márta elsősorban arra volt kíváncsi, miért szerepel a kötet címében a haikuformák kifejezés, a közölt írásokat miért nem tartja haikuknak a szerző. Laczkó Vass Róbert elmondta, a hagyományos japán haikunak számtalan szabálya van, nemcsak 17 szótagból kell állnia, de egy évszakszónak is kell szerepelnie benne – ez vonatkozhat évszakra és napszakra is –, és egy természetből vett képpel kell reflektáljon a világra, életre. A modern és kortárs, nyugati haikuk azonban szakítanak ezekkel a formákkal, témákkal, „kicsit profanizáltak”, már nemcsak a természetről szólnak, hanem közéletről, politikáról is – mondta a színművész. „A haiku szakralitás. Ettől azonban nagyon távol állnak a mai írások, ezért is nevezik ezeket haiku-formáknak, amely már használatos, elismert műfaji megnevezés” – magyarázta.
A kötetben mintegy 600 haikuforma található, a kiadványt pedig a szerző saját fotói teszik teljessé. Laczkó Vass Róbert elmondta, a haikuk mellé gyakran társítanak képeket, fotókat, ezeket a szakirodalom haigának nevezi. Az ő kötetében is több kép szerepel, mindegyikhez illesztettek egy haikuformát is, a kettő kapcsolatának felderítése pedig az olvasóra van bízva – tette hozzá.
Bodó Márta arról faggatta továbbá, miért választotta ezt a formát, miért nem más műfajban mondja el észrevételeit, gondolatait. – Vannak olyan gondolatok, amelyek nem kívánnak körülmagyarázást, az élét venné el, ha nagyon sokat ecsetelgetnénk, tompítanánk. Vannak szentenciák, gondolatok, „megmondások” (nem tagadhatom le, azok is vannak ebben a kötetben), amelyek nem kívánnak többet, mint 17 szótag. Ez a kihívás is egyben, hogy 17 szótagba tudja az ember „beleönteni” az epéjét, szerelmét, csodálatát – magyarázta Laczkó Vass Róbert.
A beszélgetőtárs ugyanakkor kiemelte, a színművész régebben sokkal aktívabban és más műfajt használva vett részt különböző közéleti témák megvitatásában, így arra is kíváncsi volt, hogy a szerző miért hagyott fel ezzel a tevékenységgel. – Publicisztikát is írtam, ami egy előadóművész számára nem feltétlenül szerencsés, mert elméletileg nekünk függetlennek és semlegesnek kéne maradni – bár ilyen ember nincs. Mindenkinek van valamilyen függőssége, akár értékrendről, akár gondolkodásmódról van szó. Ha az ember közéleti témában, napi valóságról nekikezd okoskodni, akkor nagyon nagy támadási felületet nyit. Ezzel sajnos én is így voltam, és akadt néhány jóakaróm, szakmán belülről is, akik kapva-kaptak az alkalmon, hogy elverjék rajtam a port. Nos, úgy gondoltam, hogy akkor most ezzel felhagyok egy kicsit, és megpróbálok inkább tömör irodalmi formákban panaszkodni – érkezett a színművész válasza. Ugyanakkor kiemelte, ez a zsörtölődés, panaszkodás, ez a „megmondó” jelleg nem mellőzi az önreflexiót és az önkritikát sem.
A Villanófény – Haikuformák bemutatóját Laczkó Vass Róbert és Szép András Úgy lépek, mint aki zenére lép – válogatás tíz év dalaiból című zenés estje követte.
